A vasárnap igéje

HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP (QUASI MODO GENITI) – 1Jn 5,4–10a

Hozzászólás a cikkhez

Visszatérő, szomorú kísérőjelensége a húsvétnak, hogy az ünnep elmúltával a némileg felelőtlenül ajándékba adott húsvéti nyuszik már senkinek sem kellenek: állatkerteknek, menhelyeknek kell befogadniuk a szegény jószágokat, hogy el ne pusztuljanak. Ilyen a világ húsvétja: hamar fényét vesztő, gyorsan megkopó, könnyen kiüresíthető ünnep.

Nem úgy a valódi húsvét, amelyről a Szentírás ad bizonyságot. Ami húsvét hajnalán történt a Jeruzsálem melletti sírboltban, annak maradandó hatása van mindazok életére, akik követői a Feltámadottnak. Ahogy János apostol írja: ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez pedig nem más, mint az a hit, amelynek nem emberi felismerésekben vagy szívbéli érzelmekben, hanem Jézus Krisztus húsvéti feltámadásában – és persze a mögötte álló golgotai keresztben – van az alapja. Nem kell félnünk a világban az újjászületettek hófehér ruhájában járni, mert hitünk legyőzte a világot.

A világ gyakorta emlegetett, cinikus szólama így hangzik: mindegy, hogy miben, de valamiben mindenkinek hinnie kell. Húsvét csattanós választ ad erre: nem minden hit győzi le a világot, a körülményeket és az ördögöt, egyedül a Krisztus-hit, az a bizodalmas ráhagyatkozás, amely nincs tekintettel másra, csak Jézus húsvéti győzelmére, és nem is hisz el más valóságot, csak amely a kereszt és a csodálkozó vagy éppen hitetlen tanítványai elé álló Feltámadott tényéből fakad.

Hogy a húsvéti hit mindent legyőző hit, arra három bizonyságtévőnk is van: a víz, a vér és a Lélek, mondja János apostol.

A víz: fehérvasárnapon nem is tudunk másra gondolni, mint a keresztvízre. Arra a vízre, amely elsőként a Jordánban folyt, amikor Üdvözítőnk részesült benne – hogy betöltsön minden igazságot – Keresztelő János által. Arra a vízre, amely annak idején – akár egy hatalmas székesegyházban, akár egy faluszéli kis kápolnában – a mi homlokunkra is rácsorgott. Arra a vízre, amely kedves Lutherünk klasszikus és veretes bizonysága szerint nem egyszerűen víz, hanem Isten parancsával elrendelt és az ő igéjével együtt munkálkodó víz. Arra a vízre, amely nem kegyes szokás vagy ünnepélyes jelkép, hanem amelynek révén első ízben találkozunk húsvét ajándékával: Isten bűnöket eltörlő, mindennél gazdagabb, mindent megújító kegyelmével.

A vér: természetesen nem az emberi szenvedés és erőfeszítés véres verejtéke, hanem a nagypénteki vér, Krisztus vére. A vér a hétköznapokban szenynyez. A húsvéti Bárány vére tisztít, hófehérre mos. A vér bélyeg a gyilkos kezén, a bűn bizonyítéka. A golgotai vér is bizonyítéka mindannyiunk bűnösségének, de ennél erőteljesebb bizonyítéka Isten irgalmának. Mert az a vér a Báránynak, a Megváltónak a vére. Annak idején a kereszten csorgott végig, ma az oltáron áll, kehelyben, mindannyiunk üdvösségére.

Fehérvasárnapon vannak, akik először ízlelik meg, hogy keresztségük után a másik szentség is bevonja őket Isten irgalmas közösségébe, Krisztus testének minden emberi gondolat felett való titkába. Krisztus vére a mai és a régi konfirmáltakat is megajándékozza bizonyságtételével: győzelem a húsvét, nem pillanatnyi, hanem örök diadal a sötétség erői felett.

A Lélek: nem a rejtelmes emberi lélek, hanem Isten Szentlelke, aki ugyan titokzatos és kikutathatatlan, de aki annyit feltétlenül kinyilatkoztat számunkra Isten titkaiból, amennyire szükségünk van. A keresztvíz és Krisztus bűntörlő vére mellett a Szentléleké a harmadik bizonyságtétel, amely táplálja világot legyőző hitünket. A Szentléleké, aki ma is ugyanazt teszi, mint az első pünkösd óta mindig: hirdetteti nekünk az evangéliumot, felhasználva a retorikai művészetet és a dadogó, zavart szavakat; közösségbe gyűjti a Krisztusban bizakodókat, a kegyelemre rászorultakat, megújít és megerősít, megvilágosítja értelmünket, és a naponkénti megtérés ajándékával hitet ébreszt bennünk, teljes bizodalmat Krisztus iránt.

Olyan gyakran hiszünk emberi bizonyságtételeknek, akkor is, ha utóbb ráfizetünk. Ma Isten ajándékai tanúskodnak: a víz, a vér és a Lélek. Ne pillanatnyi emberi lelkesedéssel, hanem Urunktól kapott hittel figyeljük a bizonyságtételüket, hiszen húsvét ajándéka örök és maradandó.

Feltámadott Urunk van, és ha hitünk benne, személyében és művében gyökerezik, a világ számunkra semmivé lesz, és csak Isten irgalma marad meg nekünk.

Imádkozzunk! Istenünk, hálát adunk gazdag bizonyságtételedért, amellyel megszólítasz és közösségedbe vonsz bennünket. Add, hogy nyitott füllel és szívvel figyeljünk szavadra, és a világ felett győztes hittel éljük életünket, egykor pedig elérjük hitünk célját, az örök életet Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Tubán József

::Nyomtatható változat::