Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

– Ön hívő ember?

– Igen, születésemtől fogva. Szüleim egyszerű emberek voltak, azonban „lényegi keresztények”, vagyis nem a társadalom nyomására voltak vallásosak, hanem mélyen átélt hitük volt. Az ő nevelésük, példájuk vezetett engem is erre az útra.

– Pontosítsuk kicsit. Beleszületett vagy tudatos keresztény inkább?

– Mind a kettő, hiszen ténylegesen beleszülettem, később azonban tudatos kereszténnyé váltam. A hitbéli ismereteimet először otthonról, majd az országúti ferences templom sekrestyésétől, Achilles testvértől szereztem, aki a tiltások ellenére is megtanította az alapokat. A középiskolában azután szünet következett, de amikor egyetemre kerültem, ahol nagy mennyiségben adagolták a marxista, ateista ideológiát, úgy véltem, nem sportszerű, hogy én az alapszintű ismereteimmel nem vagyok vitaképes, így a lelki vezetőm irányításával elolvasott irodalom segítségével – úgymond – egyetemi szintre emeltem a hitbéli ismereteimet is.

– Nem volt életének olyan szakasza, amikor megingott volna a hite, amikor kétkedés fogta el?

– Alapvető dolgokban nem. A Teremtő és a teremtett világ, Krisztus Urunk földre jövetele és feltámadása soha egy percig nem volt kérdéses vagy megkérdőjelezhető számomra. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak, nincsenek nehézségek. Például a Teremtő mindent előre látó tudása, a szabad akarat helytelen működésének következtében „kiérdemelhető” kárhozatban rejlő bizonytalankodásom vagy az eredendő bűn problémája – melyre vonatkozóan jelenleg is kutakodom – továbbra is megoldandó kérdéseket jelentenek számomra.

– Életének nehézségei, nehéz eseményei sem bizonytalanították el?

– Nem, hiszen eleve ilyen környezetben nőttem fel. Először a család, utána pedig a Margit körúti templom közössége – melynek ötödikes elemista koromtól az egyetem befejezéséig ministránsa voltam, ötvenhat éven keresztül pedig az énekkarában énekeltem – segített ebben. Másrészről pedig a filozófiai közvetlen istenbizonyítékokon kívül felismertem közvetett bizonyítékokat is; ilyen például Teréz anya élete és munkássága. Ebből „hideg műszaki fejjel” is azt a következtetést kellett levonnom, hogy ezt a teljesítményt emberi erőforrásokkal aligha lehetett volna létrehozni.

Gyarmati Gábor

::Nyomtatható változat::