Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. (1Pt 1,3)

Húsvét után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az új élet teremtőjének nagy győzelmét hirdetik. Vezérigénkkel kapcsolatosan így összegzi Luther az igazi apostoli igehirdetés tartalmát: aki hiszi ezt az igét, újjászületik tőle; Szentlelket vesz; egyedül Krisztus szenvedéséért s feltámadásából igazul meg és üdvözül. Fehérvasárnap Jézus ismét megjelenik a bezárkózott tanítványoknak, s legyőzi Tamás hitetlenségét, aki nem hiszi el, hogy a többiek látták az Urat. Jézus: „…ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,27.28.29) Aki már megtapasztalta Jézus eme ígéretét, boldogan tesz bizonyságot róla: „Él az én Uram, áldott Megváltóm, Istenem és szabadításom.” (GyLK 678) Péter az Atyát dicsőíti a hívők reménységéért, minket bátorítva: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre…” De elmondhatja-e rólunk is, hogy az Úr Jézust „szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek” (1Pt 1,5.8)? Lehet ez a válaszunk: „Szeretem az Urat, mert meghallgat, meghallgatja könyörgésem hangját.” (Zsolt 116,1; LK) Az ige és a Lélek által Krisztus újjászületett, „csecsemő” tanítványaiként „énekeljetek az Úrnak új éneket…” „Dicsőítsétek az Urat, hirdessétek dicséretét…” (Ézs 42,10.12) Isten megjutalmazta bűnbánatot tartó, szenvedő, de őt soha meg nem tagadó szolgáját: „…jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta (…) mindazt, amije volt.” (Jób 42,10) Ige nélkül nincs újjászületés (ami nem reinkarnáció!). „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézs 40,8) Az Ószövetség evangélistáját idézi Péter az új élet forrásának megnevezésekor: „…romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” (1Pt 1,23) Főpapi imájában, tanítványaiért könyörögve Jézus ezt tartja fontosnak: „Én nekik adtam igédet…” „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,14.17) Nagypéntek után két héttel arimátiai József példája áll előttünk, „aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát” (Lk 23,51). S még naplemente előtt „saját kezűleg” eltemette Jézust. E bátor tette hitvallás volt, amikor a nép közül sokan nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából, vagy bezárják őket a börtönbe, mint majd Pétert és Jánost, akik azt hirdették, hogy Jézus által van feltámadás a halálból (lásd ApCsel 4,2). Halála és feltámadása előtt maga az Úr mondta el felemelt hangon: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem…” „Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.” (Jn 12,44.50) Ezt mi is tudhatjuk s valljuk: „Élet, halál Ura ő már, / Menedék, sziklavár. / Száll örömének: / Miénk az örök élet! / Jézus, irgalmazz nekünk!” (EÉ 214,3) Úr Krisztus, kegyelmezz!

Garai András

::Nyomtatható változat::