Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Benézek a város legnagyobb könyvesboltjába. Négy emeleten vonul el szemem előtt mindaz, amit ma irodalomnak vagy szerényebben írott produkciónak neveznek. S megállapítom, hogy ma ebben az országban (Németország) nyolcvanmillió magát tanítónak tartó polgár él, akiknek tekintélyes hányada – valami megmagyarázhatatlan belső nyomásnak engedve – kényszert érez közölnivalója nyomdatermékként való közzétételére.

A harmadik emeletre sietek, ott az én megszokott „vadászterületem”. Történelem, filozófia, nevelés, étkezés-, konyhakultúra témában sorakoznak a könyvek a polcokon. Rögtön feltűnik, hogy utolsó látogatásom óta mintha ismét megszaporodott volna azoknak a polcsoroknak a száma, amelyeknek a kötetei az életművészet, ezoterika, ilyen vagy olyan meditáció, kártyavetés, horoszkóp, asztrológia, boszorkányhit, holdkalendárium titkaiba vezetnének be – amennyiben ez érdekelne.

Ennek a nagy részlegnek a legutolsó sarkában találom a Religion (= vallás) feliratú, háromrészes polcoszlopot. A bal oldalin keresztény vallásos (inkább teológiait mondanék) könyvek állnak. A jobb oldalin keleti vallásokat ismertető, népszerűsítő kötetek. Igen, a tudásszomját kielégíteni akaró mai embernek valamiképpen teljes spektrumot kell nyújtani…

Ám a meglepetést a középső polcsor jelenti. Közvetlenül az – itt hangsúlyozottan „német pápának” tartott – római egyházfő Jézus-könyve és a hasonló művek számtalan változata mellett a legdrágább külsőben hivalkodó, vastag könyvóriások hívják föl magukra a figyelmet, rikoltóan nagybetűs címeikkel. Jelesül: „Isten rövid története az ősidőktől napjainkig”; „Isten – Kételkedők tanfolyamkönyve”; „A mítoszgyáros – Pál, a kereszténység feltalálója”; „Isten, a Legnagyobb kis története”; „Nem jó pásztor az Úr – Hogyan mérgezi meg a vallás a világot?”; „Istentéboly”; „Jézus kételkedőknek”.

Elámulok, hogy a mai merkantilista világban mi mindent lehet a „vallás” címszó alá begyömöszölni! Kérdésemre készségesen világosít fel a csinos eladónő: ezek hozzák a legtöbb pénzt! Nos, ez ellen nyilván hiábavaló lenne minden apelláta. De az én „És miért nem teszik ki ezeket más polcokra, miért éppen a »vallás« címszó alá kerülnek?” kérdésemre néma vállvonogatás a beszédes felelet.

A kereskedőt a nyereség érdekli, ebben semmi kivetnivaló nincsen. Szabad-e azonban azt feltételezni, hogy minden vásárló különbséget tud tenni a három polcoszlop ajánlata között? S mivel teljesen elbizonytalanodottak lettünk „vallási analfabetizmusunk” mián (az Újtestamentum még büszkén tudósít arról, hogy milyen fontosnak tartotta az első kereszténység a „lelkek megkülönböztetését”, vagyis azt a Szentlélek adta készséget, hogy szellemiekben, lelkiekben is el tudjuk választani a jót a nem jótól [1Jn 4,1]), szívesen menekülünk a „saját döntés” illúziójába. S csak későn vesszük észre, hogy az egyre masszívabban fellépő, harcos ateizmusnak sikerült átejtenie bennünket. S mellényúltunk!

Pedig – ha már így sorakoznak egymás mellett a könyvek – esetleg félméternyivel odébbról vehettünk volna kézbe egy másikat. Hogy az írott betű tartalma ne összeromboljon, hanem felépítsen bennünk valamit.

Amúgy is eléggé megtépázott emberségünk ennyit megérdemelt volna.

Gémes István (Stuttgart)

::Nyomtatható változat::