Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Péter kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erõs szélre figyelt, megijedt, és süllyedni kezdett. Mt 14,29–30 (Ézs 7,9b; Mt 9,18–26; Kol 1,/9–12/13–20; Zsolt 125) Kiszállni valamibõl s elindulni Jézus felé. Nem másra figyelni. Nem a zavaró elemekre, még ha félelmetesnek tûnnek is. Nem megijedni, süllyedni – hanem továbbra is csak rá hagyatkozni és érezni, hogy megtart egy kéz, amely erõsebb, mint a mélység ereje, amely lehúz. A félelem legsötétebb, legszelesebb pontján is rá nézni, és felé menni, amíg tart az út.

Hétfõ

Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek. Hós 11,8c–9 (1Kor 1,4; Lk 7,11–16; 2Kor 9,1–5) Felháborodásból sebezni, haragból rombolni, indulatból értékeket elpusztítani, lelkeket felsérteni: ez sokszor az ember. Megindulni, megszánni, a vétket eltörölni, a bûnösnek kegyelmezni: ez az Isten. A haragon, az indulaton gyõzni, a jogos sérelmet nem megtorolni, megszánni és megindulni, egymásnak megbocsátani: ez a Krisztus által újjászületett ember…

Kedd

Tudomást szerzett Jézusról egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt. Miután eljött hozzá, a lábai elé borult, és azt kérte, hogy ûzze ki az ördögöt a leányából. Mk 7,25–26 (2Krón 30,18b–19; Lk 12,/1–3/4–7; 2Kor 9,6–15) Megtudni az orvos nevét nem elég, el is kell menni hozzá, õszintén meg kell kérni, hogy segítsen, teljes mélységében elé tárva a bajt. Ezt ma mindenki (legalábbis egyre több ember) tudja, teszi, a betegségekbe „ma már” nem kell beletörõdni, biztatnak a kampányok is. És mégis, hányan halnak meg úgy, hogy az idõben felfedezett kór ugyan gyógyítható lett volna, de már késõ… Krisztus óta, a Golgota óta, az üres sír óta „nem kell” meghalnunk!

Szerda

Abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. ApCsel 15,11a (Zsolt 67,2; Préd 3,16–22; 2Kor 10,1–11) Aki az ígéretekben részesedni, üdvözülni akar, annak – a zsidókeresztény állásponttal szemben, amely nem kis vitát váltott ki Pál apostol és Barnabás, valamint a többi apostol és a vének körében, és határozott, világos válaszadásra késztette õket – nem a mózesi törvények útján kell járnia, nem a körülmetélés jelével kell élnie. A körülmetélés az Izrael házához való tartozás, a szövetség jele volt. Lehet-e valaki kirekesztett abból a mélységes, halálon és feltámadáson át felragyogó isteni szeretetbõl, az üdvösség Jézus Krisztusban adott ajándékából, amely beteljesedett, megjelent mindenki szeme láttára, valósággá vált?! Minden emberi okoskodás ellenében: a megváltás végbement mindannyiunkért, amelyhez hozzátenni semmit nem lehet és nem kell. Hit, mi is, Krisztus, kegyelem, õáltala – ezek az ige szavai, Péter apostol bizonyságtétele. Semmi több, semmi más, csak hit által, csak a kegyelem!

Csütörtök

Ha valakit tetten is érnek valamilyen bûnben, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. Gal 6,1 (3Móz 19,17; 2Kor 2,12–17; 2Kor 10,12–18) Lehet, hogy a világban azt tapasztaljuk, hogy mindent csak indulattal, gyûlölettel, erõvel, agresszióval stb. „lehet” rendezni. „De közöttetek ne ez legyen a rend…” „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – mondja Pál apostol az Elsõ korinthusi levélben. Vagyis az indokolt feddés, intés, helyreigazítás közöttünk, emberek között, egymással való ügyes-bajos dolgaink, konfliktusaink, egyet nem értéseink elrendezése is abból fakadjon, amibõl mi magunk, feddésre, büntetésre méltán jogosultak is naponta megkapjuk részünket: az isteni szeretet és kegyelem erejébõl merített, egymás iránti szeretetbõl…

Péntek

Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan õ van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 1Jn 4,17 (Ézs 3,13; Mt 27,62–66; 2Kor 11,1–6) Ki mondhatja el azt, hogy bizalommal tekint az ítélethirdetés napjára? Aki ártatlan. Igen ám, de aki vétkes, az teljes joggal számíthat a súlyos büntetésre. Feltéve, ha… De mégsem, nem fogja megúszni, mert ott és akkor minden napvilágra kerül. És ezen a ponton történik valami. – Isten üdvözítõ szeretetében, teljessé lett szeretetében odaadta értünk Jézust, hogy viselje õ a büntetést, és távozhassunk mi büntetlenül. Ítélet napja: bûn, büntetés, bûnbánat, bûnbocsánat… Ebben a földi életben Krisztus által megadatik a bûnbocsánat!

Szombat

A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bûnök miatt ne büntess meg! Zsolt 19,13 (Tit 3,6–7; Jel 19,11–16; 2Kor 11,7–15) A zsoltáríró aggodalma arra vonatkozik, amikor valaki nem szánt szándékkal, elõre megfontoltan követ el bûnt, hanem ember voltából adódóan téved, hibázik. Isten látja mindazt, amit teremtménye tesz – de még ennél is többet tud: azt, hogy egy adott cselekedet milyen lelkületbõl fakadt. Erre a bensõséges közelségre szabad és szükséges emlékeztetnünk önmagunkat és imádságban kérni Istent, hogy óvjon meg minket a „titkos bûnöktõl”, formáljon, munkálkodjon bennünk.

::Nyomtatható változat::