Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 44
- Geológia és Szentírás
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Geológia és Szentírás
Konferencia a Föld bolygó nemzetközi évében
| A kerekasztal-beszélgetés résztvevői |
Különleges rendezvény keretében
tisztelegtek a Szentírás (mint Isten
kinyilatkoztatása) és bolygónk
(mint az õ alkotása) elõtt október
derekán Sopronban. A Prohászka
Ottokár 1902-ben megjelent mûvének
címét viselõ Föld és Ég konferencia
elõadói azt igyekeztek
hangsúlyozni, hogy – minden ellenkezõ
állítással szemben – teológia
és geológia között nem ég és
föld a különbség.
Az október 16. és 18. között a soproni
Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális
Központban zajlott program apropóját
az adta, hogy 2008 nemcsak a Biblia éve
– legalábbis hazánkban –, hanem a Föld
bolygó nemzetközi éve is.
A szimpóziumot Vladár Gábor soproni
református lelkipásztor, a Pápai Református
Teológiai Akadémia rektora és Szarka
László geofizikus, a Föld-év Magyar Nemzeti
Bizottságának titkára kezdeményezte.
Elképzelésük találkozott az – idén
megalakulásának százhatvanadik évfordulóját
ünneplõ – Magyarhoni Földtani
Társulat fõtitkárának, Unger Zoltánnak a
hasonló jellegû tervével. A programot végül
közösen, több más tudományos és
közéleti intézménnyel együttmûködve,
Sopron városának támogatásával rendezték
meg. A védnöki tisztet Erdõ Péter
bíboros, esztergom–budapesti érsek és
Pálinkás József, a Magyar Tudományos
Akadémia elnöke vállalta.
Magáról a nemzetközi évrõl Brezsnyánszky
Károly geológus, a Magyar Állami
Földtani Intézet nyugalmazott igazgatója,
a Föld-év Magyar Nemzeti Bizottságának
elnöke tartott elõadást A Föld éve
– Gyógyír az emberiség bajaira? címmel.
A Szentírás nem természettudományi
tankönyv
Prohászka Ottokár a múlt század legelején
szabályos egyházi jóváhagyással (!)
jelentette meg Föld és Ég címû négyszázötven
oldalas mûvét. A Kutatások a geologia
és theologia érintkezõ pontjai körül alcímû
kötetben a százötven esztendõvel
ezelõtt született teológiai tanár, székesfehérvári
megyés püspök természettudományos
felkészültséggel vizsgálta az
evolúcióelméletet, és megállapította,
hogy nem összeegyeztethetetlen a keresztény
világképpel.
A soproni konferencián Dudich Endre
geológus A Földön álló és az Égbe nyúló létra
címû elõadásában Prohászka néhány tézisét
foglalta össze a jelenlévõknek. A Magyar
Állami Földtani Intézet (MÁFI) nyugalmazott
tudományos igazgatóhelyettese
kiemelte például a teológus, püspök
azon gondolatát, hogy „ha akadnak is
megegyezések a Szentírás és a tudomány
között, ezek nem hatalmaznak föl arra,
hogy a Szentírásból tanuljunk természettudományt”.
Meg kell különböztetni egymástól
a Biblia természettudományos, illetve
vallási és erkölcsi vonatkozású tartalmait,
és a teológiának ez utóbbiakkal – a
könyvek könyvében található metafizikai
igazságokkal – kell foglalkoznia.
A hogyan és a miért
Tudomány és vallás illetékességi területét,
egymáshoz való viszonyát más elõadók
is vizsgálták – például Korzenszky
Richárd tihanyi perjel és Bolberitz Pál teológus,
filozófus, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem Hittudományi Karának
tanszékvezetõ professzora –, valamint
szó esett e kérdésrõl a konferenciát záró
kerekasztal-beszélgetésben is. Az elhangzottakból
kitûnt, hogy már csak
azért sincs kibékíthetetlen ellentét a tudomány
és a vallás között, mert elõbbi a
természeti folyamatok hogyanját kutatja,
utóbbi pedig a végsõ miértre ad választ. A
hit általi megismerés pedig – még akkor
is, ha a teljességben való megismerés lehetetlen
(lásd 1Kor 13,9) – kitágítja (nem
pedig leszûkíti) az ismereteket.
A disputában Dudich Endre, Bolberitz
Pál, Krámer György, a Magyarországi
Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének
püspökhelyettese, Szarka
László, B. Szabó István, a Magyarországi
Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének
püspöke, Náray-Szabó
Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia
Könyvtárának igazgatója és Brezsnyánszky
Károly vett részt Juhász Juditnak,
a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-
helyettesének (képünkön balról
jobbra) vezetésével. Egyetértéssel állapították
meg – többek között –, hogy
szükség van a tudomány és a vallás közötti
békés párbeszéd megmutatására,
és hogy megszólalásaik során fontos a
közérthetõségre való törekvés.
Bolygónk bibliai nézõpontból
A mindenki számára nyitott, ingyenesen
látogatható konferencia alatt csütörtök
és péntek este, valamint szombat
délelõtt tizenöt-tizenöt perces elõadásokat
hallgathattak meg az érdeklõdõk a
hit- és a természettudomány, elsõsorban
a földtudomány területérõl. A tisztán
teológiai elõadások között – a már korábban
említetteken kívül – például Balla
Péter, a Károli Gáspár Református
Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetõ
professzora az újszövetségi
kánon kialakulásáról, Vladár Gábor pedig
a Jelenések könyve „új ég és új föld” motívumának
értelmezésérõl szólt.
A földtudományi elõadások különlegességét
(vagy talán pontosabb volna
úgy fogalmazni, hogy a földtudományokkal
foglalkozók elõadásainak különlegességét)
az adta – azonkívül,
hogy valamennyi nélkülözte a szakzsargont
–, hogy szinte kivétel nélkül
mindegyiknek volt bibliai aspektusa is,
így egyszerre szólt a Földrõl és az Égrõl.
Viczián István geológus, a MÁFI nyugalmazott
tudományos fõmunkatársa például
a földtudományok alapelvének
számító aktualizmus elvének – röviden:
a jelen kulcs a múlt megértéséhez
– a Prédikátor könyvében való megfogalmazását
választotta elõadása témájául.
Nagy Mihály kémia–fizika szakos tanár,
a Debreceni Református Kollégium
Gimnáziumának nyugalmazott igazgatója
a só ásványi tulajdonságainak ismertetésével
magyarázta Jézusnak azt
a metaforáját, hogy „Ti vagytok a föld sója…”
(Mt 5,13) Vitális György aranyokleveles
geológus pedig ószövetségi igehelyek
– többek között az özönvízrõl, Sodoma
és Gomora pusztulásáról, valamint
Mózesnek a pusztai vándorlás során
történt vízfakasztásairól tudósító
bibliai szakaszok – földtudományi kapcsolatait
vizsgálta.
A Biblia egyébként „kézzel foghatóan”
– látható-hallható módon – is jelen
volt a konferencián, hiszen a program
részeként Vladár Gábor bibliatörténeti
kiállítást szervezett, a Szentírás üzenete
pedig az elõadásblokkokat lezáró rövid
áhítatok során – és az Úrtól tanult imádság
közös elmondásakor – is „elõkerült”.
Vitális Judit
::Nyomtatható változat::
|