Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az Istennel való személyes és elmélyült kapcsolat, vagyis a lelkiség, a spiritualitás a két legfontosabb kérdés egyike a készülõ evangélikus stratégiában. Hogy ez a kapcsolat milyen, abban természetesen – mások mellett – óriási szerepe és felelõssége van a lelkésznek. A spiritualitás témáját körbejárók közül dr. Münich Béla szolnoki felügyelõt, a találkozó egyik, ha nem a leghûségesebb résztvevõjét kérdeztük – õ az összes eddigi felügyelõi konferencián ott volt.

– A lelkész elhinti a magot; hogy aztán kinél talál termékeny talajra a gyülekezet tagjai között, az már elsõsorban nem rajta múlik. A hatást azonban saját életpályájával, példamutatásával maga is befolyásolhatja. Ha felnéznek rá a gyülekezet tagjai, ha hitelesnek találják õt, akkor sokkal jobban be tudják fogadni az általa hirdetett igét is. De ha azt látja a gyülekezet, hogy a hirdetett ige és a lelkész élete nincs összhangban, akkor bizony nehezebben tud komoly lelki-spirituális kapcsolatot kialakítani a hívekkel.

A készülõ stratégia másik prioritása a spiritualitás mellett a személyi erõforrások fejlesztése. Ez az egyházi dolgozók és tisztségviselõk képzésén és továbbképzésén kívül az önkéntesek bevonásának kérdéskörét is magába foglalja. Nem véletlen, hogy – amint Kiss László székesfehérvári felügyelõ szavaiból is kiderül – a témát feldolgozó kis csoportban is sok szó esett a szolgálattevõk körének bõvítésérõl.

– Nálunk nagyon jó a gyülekezeti lelkész (Bencze András – a szerk.) „felkérõ képessége”, ahogy személyes megszólítással szolgálatra hív munkatársakat, nemcsak a presbitériumból, hanem a többi aktív tag közül is. Ez az önkéntesek jól mûködõ kis csoportjaiban – például házas hétvégés mozgalom, missziós kör, nyugdíjaskör, énekkar, oltárdíszítõk csoportja – testesül meg, amelyek tevékenységét természetesen figyelemmel követi a lelkészünk is. Tanulságként viszem haza, hogy vannak olyan gyülekezetek, amelyeknek a lelkésze ebbõl a szempontból nem ilyen nyitott. Ösztönözni kellene õket arra – és talán már a lelkészképzésben is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni erre –, hogy merjenek segítséget kérni gyülekezetük tagjaitól, merjék felkérni õket bizonyos feladatok ellátására, ne maguk próbáljanak mindent megoldani. Ez nemcsak a saját szolgálatukat könnyítené meg, de kölcsönös gazdagodást is jelentene, és a munkatársak is sok örömöt találnának benne.

A fiatalokat nem a konfirmáció után, hanem még elõtte lehet hatékonyan integrálni a gyülekezetbe – hangzott az ifjúság kérdését megvitató kis csoport összegzése. Tehát már a születéstõl folyamatosan, minden szinten foglalkoznia kell a gyülekezetnek a következõ generációkkal. Seregély Sámuel másodfelügyelõ a sárvári helyzetrõl számolt be.

– Nálunk a gyülekezet építése a baba- mama körrel kezdõdik. Keresztelõkor a gyerekek kis mûsorral köszöntik az új egyháztagot, majd a lelkész megkéri az apukát, hogy mutassa be a kisbabát a gyülekezetnek. A hittanosok közül vasárnaponként ketten-ketten igeolvasással vesznek részt az istentisztelet liturgiájában; a lekcióolvasás után a gyülekezeti teremben folytatódik a velük való foglalkozás. A konfirmációra készülõk azonban a templomban maradnak, és „jegyzetelik”, mirõl szól a prédikáció, a következõ hét konfirmandusórájának ugyanis mindig az az egyik témája. A gyülekezet hagyományos farsangi báljának nyitótáncát is õk adják elõ.

A készülõ evangélikus stratégia diakóniáról szóló részében a szociális intézményekben folyó ellátás mellett a gyülekezeti diakónia is nagyon fontos elemként jelenik meg. Nem minden résztvevõ számára volt ismeretlen ez a terület. Így például Szabó Istvánné, Mária számára sem, aki az általa „másodfelügyelt” Kiskõrösön a gyülekezeti nõvérszolgálat aktív tagja.

– A kis csoportos beszélgetés során egyetértettünk abban, hogy a gyülekezeti diakónia akkor mûködik jól – akkor végezzük jól ezt a szolgálatot –, ha szeretettel, empátiával, szívvel-lélekkel fordulunk a perifériára szorult emberek felé, akik a fiataloktól az idõsekig, a rossz anyagi körülmények között élõktõl a családi problémákkal küzdõkig, a szenvedélybetegektõl a rákos betegekig sokfélék lehetnek. Munkánk lényege, hogy elvezessük õket Krisztushoz – de nem szabad rájuk zúdítanunk a hitünket! Odafigyeléssel, apró gesztusokkal, szeretetünk tettekben való megmutatásával azonban „célt érhetünk”. Nagyon fontos azonban az is, hogy amikor például ennivalót vagy más létfontosságú dolgot adunk valakinek, akkor azt krisztusi alázattal tegyük, mert ha nem így történik, akkor az érintett sértõnek vagy megalázónak érezheti a helyzetet.

A legnagyobb érdeklõdés a „stratégiakészítés a gyülekezetben” témájú kis csoportos beszélgetést övezte, ahol egy létezõ (eredetileg megnevezni nem kívánt) gyülekezet problémáira próbáltak közösen megoldási stratégiát kidolgozni a résztvevõk.

Tarcsai Mihályné, Anna, a budapesti szlovák ajkú gyülekezet másodfelügyelõje, pénztárosa elõször vett részt a konferencián.

– A mi gyülekezetünknek sok szempontból hasonló gondjai vannak, mint a feladatban szereplõ közösségnek. Az embernek sok minden nem jut magától az eszébe, de itt nagyon jó ötleteket hallottam. Nekünk például nincs újságunk. Az erõnkbõl ugyan nem is nagyon telik rá, de ha elkészítenénk, fénymásolással meg tudnánk oldani a sokszorosítást, és szét tudnánk küldeni. A felújított gyülekezeti imatermünkben rejlõ lehetõségeket is jobban ki lehetne és kellene használnunk.

Petrilla László és felesége, Tünde az orosházi egyházközség szentetornyai leánygyülekezetébõl érkezett Révfülöpre.

– Nem igazán hallottunk a stratégiakészítésrõl korábban, és szerettünk volna információkat szerezni másoktól, akik ebben már jobban benne vannak. Ahogy elhangzott, semmit nem lehet úgy tervezni, hogy nem vesszük számba a rendelkezésünkre álló eszközöket és lehetõségeket – mondja László.

– Azt is meg kell nézni – veszi át a szót Tünde –, hogy mire van szükség egyáltalán, és hogy kit és mit akarunk elérni. Azt gondolom azonban, hogy mindenekelõtt imádságban kell kérni a gyülekezet változását, megújulását, és a gyülekezeti tagoknak kell Krisztus-központú életet élniük.

Lejegyezte: Vitális Judit

::Nyomtatható változat::