Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Pünkösd közeledett éppen, az osztályom közös konfirmációja. Szerettem volna, hogy meghitt, mély együttlét teremtõdjön köztünk még a nagy alkalom, az elsõ úrvacsoravétel elõtt, hogy nyitott és figyelõ lelkek találkozzanak a Lélekkel, hogy az áldó igék valóban megszólaljanak belül.

De nem tudtam, hogyan csináljam. Szerettem volna ajándékot is adni, mindenkinek egyedit, nem pénzért vehetõt, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá…

És akkor kezembe került egy könyv szépséges fotókkal, tûnõdésekkel, tiszta gondolatokkal, ima- és zsoltárparafrázisokkal. Az alcím azt ígérte, tizenegy bátorító szót kapok, és a tartalomjegyzék szavait olvasva már éreztem, igen, erre van szükségem, hogy hiteles, szelíd legyen az együttlét, hogy együtt kerüljünk közel…

Megérintett az üzenet, az írásokból sugárzó mélység és derû, a fiatalokat megszólítani tudó, mesterkéletlen hang.

És ahogy az Újjászületésnap címû írást olvastam, már tudtam, igen, újjászületésnapot fogunk tartani az osztályban. A vizsga elõtti utolsó osztályfõnöki órára mindenki hozott párnát, a katedra, az iskolapadok és a székek körön kívül kerültek… a földön vadvirágos terítõ, rajta mécsesek, két kézi súlyzó, nyitott Biblia, tavaszi virág, kereszt…

…és elkezdtünk beszélgetni a megerõsödés- megerõsítés lehetõségeirõl.

Volt persze torta, hisz a születésnap úgy az igazi, és ajándék is, mindenkinek személyre szólóan kézzel írt üzenet, merthogy ebben is segített a könyv: találtam Napraforgózsoltárt a szerelmes leányzónak, Pár-beszédet az örök ellentmondónak…

…volt lehetõség a bizonyságtételre, a kiengesztelõdésre, és olyan tapintható volt a csönd a harmincfõs, nyüzsgõ „több fiú, mint lány” osztályban, mint akkor, amikor egy életveszélybe került társukért imádkoztunk egyszer közösen. Mert bár a hetes nem jelentette, volt ott még Valaki ezen az újjászületésnapon…

A könyv, amely inspirálta ezt az alkalmat, 2007-ben jelent meg Jelzõtûz címmel a Luther Kiadónál Szabó Lajos szerkesztésében, szerzõi evangélikus lelkészek és teológusok. Azóta tudom, vannak „testvérei” is: a karácsonyi gondolatokat megfogalmazó Fényforrás, a húsvéthoz kapcsolódó Lélegzetvétel, illetve a sorozat legújabb darabja, a kõszegi „Szélrózsa-breviárium”, a Határ menti meditációk.

Magyartanár vagyok, a szó a kenyerem, nagy örömmel tölt el, ha azt tapasztalom, hogy a betû mögött ott a Lélek, a megelevenítõ.

Ezért adom húsvétra, karácsonyra ajándékba ezeket a könyveket azoknak, akik fontosak nekem. És olvasom õket magam is. Olvasom, ha elfog a csüggedés, mert olvashatok bennük arról, miért jó a síróknak. Olvasom, amikor nehezen várakozom, mert olvashatok bennük a kõszikla türelmérõl. De olvashatok a határtalan Istenrõl, az érettünk határsértõvé vált Krisztusról, az imáról mint Isten ölelésében való elrejtezésrõl; a gyermekeit féltõ apa bátorságáról, az önérvényesítésrõl, a nincstelenség gazdagságáról, az ég vizének oldószerérõl, de még a karzati oszlop mögött helyet foglaló Heródesrõl vagy a hirtelen lázba hozni akaró bárányhimlõ magányáról is.

Válaszokat kapok és kérdéseket, imádságokat, szépséges áldásokat, sõt egyszerû és meghitt rítusokat is a hétköznapok elcsendesedéseihez.

Így hát végtelenül hálás vagyok ezekért a könyvekért az ihletõ Léleknek és azoknak, akik írták, fényképezték, szerkesztették, gondozták…

…és ajánlom mindenkinek, akit a szépség, a jóság csodásan éltet, aki szomjúhozik, mert forrásvíz ez, tiszta, az erõs vár kõsziklájából fakadó, és tele van láthatatlan, foghatatlan ásványok jó ízével.

Kiss Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::