Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Zsolt 106,1 (Róm 7,25; Mt 25,31–46; Róm 8,18–23/24–25/; Zsolt 51) Így kezdõdik a bûnbánati zsoltár: dicsérettel és hálaadással. Isten elõtt nem a panasszal és bûnvallással kell kezdeni, hanem ahogy a zsoltáros teszi. Ez rámutat arra, hogy milyen közösségben vagyok Istenemmel, miért merhetek bûneimmel elé állni és félelem nélkül számot adni. És mindezt miért tehetem? Mert örökkévaló szeretettel szeret, ezért jó hozzám, meghallgat, és Krisztusért, akit ártatlan bárányként feláldozott, megbocsát nekem.

Hétfõ

Én vagyok az elsõ és az utolsó, rajtam kívül nincs isten. Ézs 44,6 (Jel 4,8; Mt 7,21–27/28–29/; 2Pt 1,1–11) Nagy és hatalmas a mi Istenünk. Különös, hogy errõl gyakran megfeledkezünk, félünk és bizonytalankodunk, keressük a biztonságot adó erõket, támaszokat. Pedig énekeljük, hogy „erõs várunk”, hogy kõsziklára épít, aki Jézusra épít, benne bízik. Egyedül õ a történelem Ura, kezében van annak formálása, és õ életünk Ura is, életutunk vezetõje, irányítója. Nincs rajta kívül hatalom és erõ, mely felette volna, és kormányozhatná világunkat. Miért nem számolunk vele szüntelen? Miért nem bízzuk rá magunkat?

Kedd

Eljön majd az idõ – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Jer 23,5 (Mk 14,61–62; Zsid 10,26–31; 2Pt 1,12–21) Eljött már ez az idõ. Hisszük, hogy Jézust Isten küldte, hogy világossá tegye a jogot és az igazságot. Ez a jog, amelyet Isten minden ember számára teremtett, és mindenkire egyformán érvényes, melynek nincsen kiskapuja. Egyenlõkké tesz Isten elõtt. És ez az igazság, mely világosan megmutatja bûneinket, kárhozatra méltó voltunkat, de ez áradt ki ránk, amikor Jézus a keresztfán feláldozta magát értünk. Istennek ezt a megkegyelmezõ igazságát hozta el számunkra.

Szerda

A Krisztus Jézussal való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben. 1Kor 1,5 (Jer 24,7a; Lk 13,/1–5/6–9; 2Pt 2,1–11) Amerre nézünk, mindenütt elszegényedést látunk. Errõl hallunk, olvasunk a hírekben, de magunkon is érezzük. Pál apostol a korinthusiakra tekint, és hálát ad Istennek, hogy a Krisztussal való közösség meggazdagít. Rólunk el lehet ezt mondani? Ha nem, akkor a közösséggel vagyunk elmaradva. Pedig gazdagok vagyunk és lehetünk, mert miénk az ige és az abban kapott ismeret Isten vezetésérõl, megtartó erejérõl. Az ige szívünkbe fogadásával, az imádsággal naponként erõsíthetjük Krisztussal való közösségünket, erõsödõ hitünkben pedig egyre erõsebbek és gazdagabbak lehetünk.

Csütörtök

Krisztus által hisztek Istenben, aki feltámasztotta õt a halottak közül, és dicsõséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. 1Pt 1,21 (JSir 3,24; 2Thessz 1,3–12; 2Pt 2,12–22) Péter apostol is abban erõsít meg, hogy Jézustól kaptuk hitünket, a feltámadott, élõ Úrtól, aki abban meg is tart. Ennek a hitnek a gyümölcse az is, hogy reménységünk lehet. Erre pedig mai életünkben különösen nagy szükségünk van. Aki Krisztus által hisz, nem csüggedhet!

Péntek

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Zsolt 46,11a (Jn 17,25–26; Mt 26,59–66; 2Pt 3,1–9) Csendben Isten elõtt – ez az ember helyes magatartása. Ebben rejlik a „szólj, Uram, hallja a te szolgád”. Erre a csendre kell felkészülnünk, amikor színe elé járulunk. Nehéz a mai hangos és hangoskodó világban ezt a csendet megteremtenünk, ezért fontos a zsoltáros figyelmeztetése. Áldozatot kell hoznunk, hogy a leghatalmasabbnak, életünk adományozójának és fenntartójának a szava elérje fülünket a világ lármájában. Megéri, ha e csendért „harcolunk”, és áldozatot hozunk, mert erõt, biztonságot, reménységet kapunk benne Istenünktõl.

Szombat

Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírû, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Fil 4,8 (Ézs 5,22–23; Jel 20,11–15; 2Pt 3,10–18) Sokan kérdezik: mi az az értékrend, amelyet az egyházban hirdetünk? Hát itt az apostol hosszan sorolja. Tisztesség, igazság, tiszta élet, szeretetre méltó viselkedés, jó hír keltése, minden, ami nemes és dicséretes. Ezt az értékrendet naponként, hetenként, éveken át, egész életünkben követni – bizony, ez betöltheti minden igyekezetünket. Van mit követnünk! Jó lenne, ha ez az értékrend nem csak szóbeszéd, nem csak ajánlás, de világítás, sugárzás lenne Jézus követõinek életében!

Tóth-Szöllõs Mihály

::Nyomtatható változat::