Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélõszéke elé. (2Kor 5,10)

Szentháromság ünnepe után a 26. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Emberfia dicsõséges eljöttérõl és az utolsó ítéletrõl szólnak. Reménységgel várjuk az Úr visszajövetelét! „Hozzád vágyódik lelkem: ments meg, Uram, mert nálad keresek oltalmat.” (Zsolt 143,8; LK) Ám „ha elenyészik is a testem, szívem kõsziklája te maradsz, ó, Isten” (GyLK 723)! Hiszem, hogy õ „az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívõvel együtt örök életet ád. Ez így igaz!” (Luther: Kis káté) „Mert üdvösségünk reménységre szól.” (Róm 8,24) A fiúság Lelke tesz errõl bizonyságot bennünk. Az utolsó ítéletet tartó Emberfia szerint „az igazak pedig az örök életre”, a számukra elõre elkészített örök országba kerülnek. Amikor az irgalmasság hatféle cselekedetét megtettétek „akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” – mondja Jézus (Mt 25,46.40). „Mert mikor Jézus elválasztja a kecskéket a juhoktól, mindenek nyilvánosan meglátják, hogy kik voltak az õ kegyes, igaz keresztyénjei, s kik voltak istentelen képmutatók, hamis keresztyének” – írja Luther. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” – figyelmeztet Jézus. A végítélet viharában csak az állhat meg, aki rá alapozta az életét. „Aki tehát hallja tõlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kõsziklára építette a házát.” (Mt 7,21.24) Õ „nem középiskolás fokon” tanította Isten akaratát Hegyi beszédében, hanem isteni teljhatalommal szólt, „hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). De „aki Isten Fiát lábbal tapodja (…), és a kegyelem Lelkét megcsúfolja”, az ítéletet el nem kerülheti! „Félelmetes dolog az élõ Isten kezébe esni.” (Zsid 10,29.31) Ezért a hamvazószerdához hasonló tartalmú bûnbánati és imanapon vegyük komolyan a terméketlen fügefára kimondott megsemmisítõ ítéletet: „Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?” (Lk 13,7) Az élõ hitbõl fakadó jócselekedet-gyümölcsök hiánya vádol; és élünke még jövõre? Pál jó példát tár elénk: „…hitetek nõttön-nõ, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban…” S emlékeztet Isten utolsó ítéletére: „…amikor az Úr Jézus megjelenik a mennybõl (…), bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.” (2Thessz 1,3.7.8) S mindenek meglátják „az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhõin” (Mt 26,64). És akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy õ a Messiás! Az idõk végén lesz a halottak feltámadása és megítéltetése a nagy fehér trónus elõtt. Azok a Krisztus-hívõk, akik már korábban elragadtattak, már átmentek a halálból az életbe. De „ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tûz tavába vetették”, és ez a második halál (Jel 20,15). „Ó, Jézus, ama nagy napon (…) / Ítéletem reád hagyom (…), / Írd élet könyvébe nevem, / Vígy teljességre, ámen.” (EÉ 502,5)

Garai András

::Nyomtatható változat::