Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A húszas években nagy megrökönyödést keltett Csepelen, hogy a felépítendõ evangélikus templomnak a tervek szerint csak egy tornya lesz. „Hol van a másik torony?” – idézte a korabeli jegyzõkönyveket, anekdotákat köszöntõjében Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese a templom felszentelésének nyolcvanadik évfordulójára emlékezõ ünnepi istentiszteleten.

A templomot 1928. november 11-én szentelte föl Raffay Sándor püspök. Az erre emlékezõ ünnepi istentiszteletet november 16-án, vasárnap tartották.

Bence Imre köszöntõjében kiemelte: „A gyülekezetnek valójában nem egy, hanem két templomtornya van. Az egyik kõbõl épült, a másik élõ kövekbõl. A kõbõl épült ledõlhet, de az élõ kövekbõl épült torony megmarad.”

Igehirdetésében dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a 106. zsoltár elsõ verse alapján a kairosz és a kronosz kettõs értelmére világított rá. Felszólította a hallgatóságot: „Adjatok vissza életetekbõl valamit Istennek! Ajándékozzátok meg családtagjaitokat idõvel! Ha így tesztek, akkor az idõ áldássá válik, nem pedig átokká.”

A hálaadó istentisztelet vendége volt a helsinki-alppilai testvérgyülekezet lelkésze, Pentti Toivanen és felesége, Maija-Leena Virtanen. Az istentiszteletet követõ közgyûlésen Zólyominé Kovács Ildikó ismertette – Várady Lajos volt gyülekezeti lelkész összeállítása alapján – a helybeli evangélikus közösség történetét. Mint elhangzott, Masznyik Gyula 1911-ben Erdélybõl érkezett Csepelre, és azonnal megkezdte önkéntes munkáját. 1923-ban fiókegyházközséget szervezett a csepeliekbõl. 1926-ban Oláh Károly lelkész vezetésével letették a templom alapkövét, majd rá két évre felszentelték az épületet.

A gyülekezeti énekkar szolgálata után Zólyomi Mátyás lelkész megköszönte Tóth Mihálynak, Csepel polgármesterének az anyagi és erkölcsi támogatást, melyet az önkormányzat nyújtott az egyházközségnek. A megújult templom így már nemcsak a gyülekezet, hanem a kerület dísze is.

Czöndör István

::Nyomtatható változat::