Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen. Zsolt 51,14 (Jn 9,11; Mt 25,1–13; Jel 21,1–7; Zsolt 126) Nem sok vidámságra van okunk manapság. Szegénység, anyagi nehézségek, bizonytalan holnap, kilátástalan jövõ, elbocsátások, munkanélküliség, és még sorolhatnánk a gondokat. Ez most nem a vigalom ideje sok családban, egyéni életünkben. Isten szabadításáért könyörög a zsoltáros, mert a vígsághoz felszabadultság kell. Elhárítani az akadályt, bûnünket belátni és bevallani. A bûnbocsánat pedig megteremti, hogy lelkünk készséges legyen a hálára és köszönetre.

Hétfo

Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az õ megjelenését. 2Tim 4,8 (Péld 10,7; Móz 34,1–7/8/; Ézs 56,1–8) Jézus feláldozásával Isten megkegyelmezett, nekünk adta az „igazság koronáját”. Kegyelmet kaptunk, ez tart meg ama napig, amikor az Úr majd felettünk is kimondja bírói ítéletét, és befogad örök országába. Ezt köszönjük ma neki. De azt is, hogy mindazokat befogadja, akik hisznek benne, és várva várják megjelenését.

Kedd

Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: így szól az Úr: bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! 2Móz 10,3 (1Pt 5,6; 1Pt 1,13–21; Ézs 57,1–13) Isten az Úr, ezt alázattal el kell fogadni. A fáraó erre volt képtelen, ezért érte országát csapás csapás után. De Isten azt akarta, hogy népének fiai megszabaduljanak, és neki szolgálhassanak. Nekünk is küldött Szabadítót, hogy akarata szerint éljünk, törvényét kövessük, és felszabadultan cselekedjünk minden ember javára.

Szerda

Pál írja Timóteusnak: Te azért, fiam, erõsödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. 2Tim 2,1 (1Sám 17,37b; 1Kor 3,9–15; Ézs 57,14–21) Drága kincset bízott ránk Isten, amikor Jézussal találkoztunk, és bizalommal kezébe helyeztük életünket. Ennek megõrzése és továbbadása bízatott ránk. Kegyelem az, hogy kaptuk, és az is, hogy erõsödhetünk benne. „Kegyelem, nagy kegyelem, / Hogy õ a vezérem. / Bár néha csügged szívem, / És ellankad imám, / De Lelke õriz híven, / S új erõ árad rám.” (EÉ 568)

Csütörtök

Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsõség örökkön-örökké. 1Tim 1,17 (Dán 4,31b–32a; Kol 4,2–6; Ézs 58,1–12) Pál apostol saját megtérését hozza fel példaként Timóteusnak, hogy Isten bûnösöket megmentõ kegyelmét érzékeltesse. Isten rajta mutatta meg végtelen türelmét, hogy példát adjon nekünk, akik hiszünk, és így örök életre juthatunk. És ahogy tiszteletet és dicsõséget ad Istennek, és így magasztalja õt, abban is mintát ad nekünk, hogy a Jézus által kegyelembõl kapott üdvösséget így köszönjük meg. Tisztelet és dicsõség legyen ezért Istennek!

Péntek

Éhezõket látott el javakkal, és bõvelkedõket küldött el üres kézzel. Lk 1,53 (Zsolt 103,6; Mt 27,50–54; Ézs 58,13–14) Mária magasztaló énekében Isten sok jótettét sorolja fel, melyet vele és népével cselekedett. Felfuvalkodottakat szétszórt, hatalmasokat ledöntött, megalázottakat felemelt, éhezõknek eledelt adott, gazdagokat üres kézzel küldött el… Szegények és gazdagok, éhezõk és jóllakottak ügye ma nekünk is nyomasztó terhünk. Istennél van a megoldás: a szegények táplálása is az õ gondoskodásából oldódhat meg, és a szegények üdvössége is megadatott: Fiában, Jézus Krisztusban.

Szombat

A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön!” Lk 19,37–38 (Zak 14,9; Jel 21,10–14.21–27; Ézs 59,1–15a) Tanítványok serege Jézus egész életútját látva örvendezve és fennhangon dicséri Istent. Erre indítja õket mindaz, amit láttak és hallottak. Meglátták benne a Királyt, aki elhozta közéjük Isten országát, és a megtérõknek kaput nyitott a belépésre. Az egyházi esztendõ utolsó napján mi is ezt tehetjük. Dicsérjük Istent, és menjünk elébe az adventi énekkel: „Áldott, aki az Úr nevében jön!”

Tóth-Szöllõs Mihály

::Nyomtatható változat::