Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Férje, családja, a Magyar Állami Operaház tagjai, a mûvészetét becsülõk népes tábora és a Deák téri gyülekezet november 13-án vett végsõ búcsút a nyolcvanöt éves korában elhunyt Sándor Judittól, a neves opera- és oratóriuménekestõl.

Sándor Judit zenei pályája a Deák téri leánygimnáziumból indult. Itt kapott életre szóló indíttatást énektanárától, Kapi-Králik Jenõtõl, itt szerette meg az evangélikus korált és az egyházzenét. Az iskolai kórusban idõvel már szólószereppel bízták meg, és – saját vallomása szerint – innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a Deák téri templom karzatán istentiszteleteken, majd kantáta- és oratórium-elõadásokon a szopránáriákat és recitativókat énekelje mintegy három évtizedig. Az oratóriuméneklés elsajátítása terén sokat köszönhetett a barokk zene két nagy ismerõjének, Zalánfy Aladár professzornak, fõorgonásnak és Weltler Jenõ karnagynak.

A Zeneakadémia elvégzése után 1949- ben az Operaház színpadán mutatkozott be a Figaro házassága címû operában. Ezután számos szerepet kapott, többek között Mozart, Beethoven és Wagner dalmûveiben. Tudása és mûvészete elismeréseként Kossuth-, Liszt- és Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.

Elismert mûvészként sem feledkezett meg lelki otthonáról, a Deák térrõl. A diktatúra éveiben hiába figyelmeztették, hogy ne énekeljen templomban, Sándor Judit hûséges maradt hitéhez és egyházához: továbbra is vállalt templomi szolgálatokat. A zene zarándokútján címû önéletrajzi írásában hitét is megvallja: „Hinni kell, hogy van megérkezés oda, ami nem más, mint a Zene örök birodalma.”

Mûvészetéhez, hithûségéhez méltó volt emberi magatartása. Nem kereste az elismerést. „A címek és rangok csak esetlegesen utalnak a belsõ tartalomra, amelynek valódi értékét soha nem képesek tökéletesen tükrözni” – mondta. Számára a tiszta mûvészet közvetítése volt a fontos. Színpadon kívül pedig szerénység, békés, szeretetteljes élet, magasrendû erkölcsiség és mûveltség jellemezte.

A Magyar Állami Operaház részérõl Kovács János elsõ karmester méltatta a mûvész pályafutását és emberi értékeit. A temetési igehirdetést Jób 1,21 és Jn 14,19 alapján Gerõfi Gyuláné lelkész végezte. Szolgálata végén a János-passió zárókorálját idézte, amelyet Sándor Judit is számos ízben énekelt: „Végsõ órám ha már közel, / Szent angyalod küldd értem el, / Vigyen örök hazámba…”

Trajtler Gábor

::Nyomtatható változat::