Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A tízéves mûvészeti szakközépiskola elindulására, egy valamikori kiváló pedagógusra és egy néhai növendékre, késõbbi festõmûvészre emlékeztek november 15-én, szombaton a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Mûvészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézményben.

Az iskolában kezdettõl folyik mûvészeti képzés, de az öt évfolyamos mûvészeti szakképzés, a szakközépiskola a strukturális és tartalmi fejlesztés eredményeként 1998 szeptemberében indult – emlékezett Kolarovszki Zoltán, az intézmény igazgatója. Jelenleg festõ, grafika, kerámia és textiltervezõ szakon folyik képzés elismert mûvésztanárok segítségével.

Az itt tanuló diákok felkészültségét és tehetségét kiválóan érzékeltette az a jubileumi kiállítás, amelyet az ünnepségnek helyet adó díszaulában rendeztek meg. A tárlatot Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója nyitotta meg. Beszédében nagyrabecsülését fejezte ki a képzés elindítói és a jelenlegi tanári kar iránt. Szólt az értékteremtés átadásának fontosságáról, méltatta az iskolában folyó mûvészeti oktatás színvonalát, illetve a diákok kreativitását, tehetségét és hogy „pályaválasztásukat nem a kordivat, hanem az alkotási vágy határozza meg”.

Az évfordulós megemlékezéssel egy idõben került sor a tornaterem elnevezésére, valamint a Brózik-emléktábla felavatására, amit az Öregdiákok Baráti Köre kezdeményezett. A névadóra a baráti kör egyik tagja, Hursán László emlékezett.

Brózik János élete felölelte csaknem az egész huszadik századot, 1909 és 2005 között élt. 1936-ban lett az evangélikus gimnázium testnevelõ tanára. Nagy lelkesedéssel kezdett munkának, rövid idõ alatt tíz iskolai szakosztályt szervezett meg. Maga is eredményesen sportolt atlétika, torna, úszás és tenisz sportágban; még idõskorában is versenyzett. „Legnagyobb tette az volt, hogy mindenkivel megszerettette a sportot; rendkívül fontosnak tartotta az úgynevezett tömegsportot, de természetesen nem hanyagolta el a tehetségesekre épülõ versenysportot sem. Rendszeres munkára, egymásra figyelésre és fegyelemre tanított mélységes gyermekszeretettel” – emlékezett vissza Hursán László.

Brózik János az evangélikus gimnáziumnak 1952-ig lehetett a tanára, aztán máshova helyezték, de szíve mindig visszahúzta ide. 2002-ben adományt tett az iskola javára, melybõl évente a jó tanuló, jó sportoló diákokat jutalmazzák.

Az immár a nevét õrzõ tornaterem bejáratánál a néhai pedagógus két fia, János és Gusztáv leplezte le az emléktáblát annak reményében, hogy édesapjuk neve még évtizedeken keresztül megmarad, mint azé, „aki a sport szeretetére nevelte az ifjúságot”. A táblát Nagy Zoltán lelkész szentelte fel.

Az ünnepség harmadik felvonása volt, amikor a Békéscsabai Városvédõ és Városszépítõ Egyesület képviseletében ifj. Hankó András megkoszorúzta az iskola több mint száz évvel ezelõtti növendékének, Vidovszky Béla festõmûvésznek az iskola külsõ falán 1996-ban elhelyezett emléktábláját.

Szegfû Katalin

::Nyomtatható változat::