Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Hiába szól nekem tanácsod, bölcs öreg, szelíden hallgatom, ám nem követhetem. Nem kell józan utad! Engem kanyargó út s tavaszi ég vár.

Szentebb úton megyek, gyerekek nyomdokain, picinyke lábaik tudják az igaz utat, mint a tiszta patak játszva elkanyarog, fut s hazatalál,

mindig hazatalál minden gyermek szíve, s gyermeki szív az enyém. Jó szellemek õrzik gyenge, szép tagjaink, s az örökkévaló szépség kíséri lábnyomunk.

Bátor gyermekszívünk néha veszélybe visz, de meredek úton fog bizton a bizalom, hamar könnyek nyomát hirtelen örömfény játszva letörli.

Tõlem senki se fél, vak rámérez, rámmosolyog, állat messze követ, fölém hajlik a lomb, s télen csengve köszönt kútkávákon a hosszú lecsüngõ jégcsap.

Mindig van örömem s ezer könnyem naponta, mindenki bánata fáj, bárki öröme derít, így járok utamon, felhõ s fény elkísér, velük idõzöm, s futok.

Nincs ebben sok haszon, ámde így élni szép, s egy régi mester is mondta: legyetek kisdedek. Régiek nyomdokaiba így lépek én, kicsi lábak nyomán.

Dorka lányom fedeztette fel velem, így különösen is kedves számomra Hajnal Anna nõiesen szenvedélyes, filozofikus, szellemet-lelket gyönyörködtetõ, igényes költészete. Gyermekekkel foglalkozó szakembereknek szóló elõadásaim végén mindig elmondom a fenti verset, melyben saját ars poeticámat is megtaláltam.

Döbrentey Ildikó író

::Nyomtatható változat::