Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyûjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegõ sugarát.

Billió mérföldekrõl jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszûrve a Tudósok finom kristálymûszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekrõl ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tûnõdve figyelem, Mily õs bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tõlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektõl lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges ûr lakik!

Tóth Árpád Lélektõl lélekig címû versével gimnazistaként találkoztam elõször. Az ifjúi nagy lelkesedések és tettvágyak kamaszos idején bizony különösnek, távolinak, túlzottan is világfájdalmasnak találtam. Nem tudtam mit kezdeni vele.

Az újratalálkozás egyetemi éveimhez kötõdik. Magyar szakon tanulva fedeztem föl a finom érzékenységgel megáldott, az emberi élet titkos rezdüléseit megfogalmazni képes költõt és említett versét, amely akkor már a megvilágosodás erejével hatott rám, s kérdések sorát indította el bennem. Különösen az utolsó versszak: „Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / Ó, jaj, az út lélektõl lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges ûr lakik!” Igaz lehet, hogy köztünk is a roppant, jeges ûr lakik? Ha így van, miért? A korszellem miatt? A ránk tenyerelõ politika miatt? Magunk miatt? De vajon nem a szeretet meghidegülése az egyik, ha nem a fõ ok? S ha igen, miért hidegül meg sokakban a szeretet? Miért?

Ma már sok tapasztalat birtokában többet tudok az életrõl. S tudom, hogy bizony jókor és jó irányba ösztökélték gondolataimat Tóth Árpád emlékezetes sorai is.

Kiss Jenõ nyelvész, akadémikus

::Nyomtatható változat::