Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Van­nak olyan pil­la­na­tok, még egy meg­szo­kott fo­lya­mat so­rán és is­me­rős ru­tin kö­ze­pet­te is, ami­kor ér­de­mes egy kis idő­re meg­áll­ni. A min­den­na­pi fel­adat­vég­zésünk leg­főbb moz­ga­tó­ja ál­ta­lá­ban a helyt­ál­lás, a kö­te­les­ség­tel­je­sí­tés vagy a meg­fe­le­lő mi­nő­ség el­éré­se. Hogy min­den rend­ben le­gyen. A dol­gok pe­dig men­nek a ma­guk meg­szo­kott me­net­rend­je sze­rint.

A 2009. év el­ső szep­tem­be­ri nap­jai nem ilye­nek. Kü­lön­le­ges pil­la­na­tot élünk át az evan­gé­li­kus lel­kész­kép­zés tör­té­ne­té­ben. Ti­zen­hat ha­tod­éves hall­ga­tó kezd­te meg a gya­kor­la­ti évét az egye­tem és a gyü­le­ke­ze­tek kö­zös mun­ká­já­ban.

Nem kis szám ez ah­hoz mér­ten, hogy ma há­rom­száz kö­rül van a szol­gá­la­tot vég­ző lel­ké­szek szá­ma egy­há­zunk­ban. Még ak­kor is nagy szám, ha szá­mí­tás­ba vesszük, hogy két hall­ga­tó az er­dé­lyi evan­gé­li­kus egy­ház­ból, egy pe­dig a me­to­dis­ta egy­ház­ból ér­ke­zett.

Kü­lön is örü­lünk a Ko­lozs­vár­ról ér­ke­zett két hall­ga­tó­nak, akik a gya­kor­la­ti év el­mé­le­ti, kon­zul­tá­ci­ós ré­szét ve­lünk együtt vég­zik, a gya­kor­la­tot pe­dig a ko­lozs­vá­ri evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben. A me­to­dis­ta teo­ló­gushall­ga­tók rész­vé­te­le az EHE kép­zé­sé­ben pe­dig már évek óta tar­tó és köl­csö­nö­sen sok ál­dást je­len­tő ta­lál­ko­zás.

Ezek mö­gött a szá­mok mö­gött meg kell ta­lál­nunk so­kak imád­sá­gá­nak és hű­sé­ges kí­sé­rő szol­gá­la­tá­nak a gyü­möl­csét. Hi­szen egy­ál­ta­lán nem egy­sze­rű dön­tés ma a lel­ké­szi pá­lyát vá­lasz­ta­ni.

Könnyű gyors és bölcs ki­je­len­té­se­ket ten­ni ar­ról, hogy mi­lye­nek a mai lel­ké­szek, és mi­lyen ne­ga­tív ta­pasz­ta­la­tok ér­nek ben­nün­ket egy-egy lel­ké­szi bot­lás köz­vet­len kör­nye­ze­té­ben. Ezek két­ség­te­le­nül fáj­dal­mas ese­mé­nyek. De nem jo­go­sí­ta­nak fel sen­kit ar­ra, hogy ál­ta­lá­no­sí­tó íté­le­te­ket fo­gal­maz­za­nak meg e hi­va­tás mai hor­do­zó­i­ról.

Egyet nem sza­bad el­fe­lej­te­nünk: a lel­késszé vá­lás – vagy ki­fe­je­zőbb szó­val: a lel­késszé érés – hosszú és bo­nyo­lult fo­lya­mat. Nem egyen­lő egy dip­lo­ma meg­szer­zé­sé­vel. Még egy ma­gá­val ra­ga­dó or­di­ná­ci­ós is­ten­tisz­te­le­ti ün­nep is csak ál­lo­más egy úton. Sok be­szél­ge­tés és töp­ren­gés, el­in­du­lás és meg­tor­pa­nás, lel­ke­se­dés és ki­áb­rán­du­lás, si­ker és ku­darc át­élé­se ve­zet az érettség felé. Más szó­val pró­bá­ra te­szik az amúgy ne­he­zen mér­he­tő pá­lya­al­kal­mas­sá­got. A kez­dő évek­ben kü­lö­nö­sen is ke­mé­nyen.

Az sem csu­pán az elő­adá­so­kon, sze­mi­ná­ri­u­mo­kon vagy tan­ter­mek­ben dől el, hogy ki mi­lyen ige­hir­de­tő­vé vá­lik. Az ige­hir­de­té­si ké­pes­ség fej­lesz­té­sé­nek is ré­sze a kö­zös­ség. A nem unal­mas ige­hir­de­tés ott szü­le­tik, ahol ak­tív, őszin­te és iz­gal­mas hit­be­li kö­zös­ség­ként él­nek ige­hall­ga­tók és ige­hir­de­tők egy­más mel­lett a gyü­le­ke­ze­tek­ben.

Vál­lal­ni kell azt a szót, amit sok­szor ke­rül­ge­tünk: iga­zi hit­él­mény­re van szük­sé­ge an­nak, aki má­sok elé áll és pré­di­kál. Eh­hez pe­dig a je­len­le­gi­nél ke­vés­bé ad­mi­niszt­ra­tív és bü­rok­ra­ti­kus, vi­szont sok­kal mé­lyeb­ben spi­ri­tu­á­lis at­mo­szfé­rá­ra van szük­ség az egy­ház­ban.

A meg­úju­lás ott kez­dő­dik el, ahol ér­de­kes, ér­tel­mes és őszin­te gyü­le­ke­ze­ti élet ta­pasz­tal­ha­tó. A gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­ség­nek is nagy a fe­le­lős­sé­ge a lel­ké­szi élet­pá­lyát il­le­tő­en. A ta­nu­lá­si fo­lya­mat köl­csö­nös. A mo­ti­vá­ci­ós kap­cso­lat­nak két ol­da­la van. A mi­nő­sé­gi vál­to­zást mind­két ol­dal be­fo­lyá­sol­ja.

A ha­tod­éve­sek több­ször ül­nek majd a temp­lom­pad­ba ige­hall­ga­tó­ként, al­kal­man­ként pe­dig ki­pró­bál­ják a szó­szék ma­gas­sá­gát is. Fon­tos kér­dés, hogy mit hal­la­nak és lát­nak a gyü­le­ke­zet­ben. Iz­gal­mas lé­pé­sek az el­ső ilyen hely­zet­ben el­mon­dott ige­hir­de­té­sek is. De jó len­ne, ha sok erő és tu­dás, őszin­te­ség és bá­tor­ság ke­rül­het­ne a most indulók tar­so­lyá­ba eb­ben a tan­év­ben! Mi­lyen ma­gas szin­tű ok­ta­tást je­len­te­ne, ha egy-egy ige­hall­ga­tó vissza­jel­zé­se újabb és újabb cé­lo­kat ad­na szá­muk­ra eb­ben az év­ben!

Akik ma ezt a hi­va­tást vá­laszt­ják, azok na­gyon fi­a­ta­lon szem­be­ta­lál­koz­nak az egy­re több te­rü­le­ten meg­mu­tat­ko­zó gyü­le­ke­ze­ti át­ala­ku­lá­sok fe­szült­sé­gé­vel is. A lel­ké­szi pá­lyá­val kap­cso­la­tos vég­le­tes el­vá­rá­sok­kal is gyor­san szem­be­sül­nek. Old­ja­nak meg év­ti­ze­dek óta meg nem ol­dott prob­lé­má­kat. Ta­lál­ja­nak meg már rég­óta hi­ány­zó hang­színt és gyor­san ered­ményt mu­ta­tó gyü­le­ke­zet­ve­ze­té­si mó­dot. A pré­di­ká­ci­ó­ik színvonala is emel­ked­je­n ki az ige­hir­de­té­sek átlagából, tar­tal­mi meg­ala­po­zott­ság­ukat tekintve is – vagy­is a hatodévesek emelkedjenek ki mind­ab­ból, ami ed­dig kö­rül­vet­te őket. Az elő­adás­mód és a li­tur­gi­kus ma­ga­tar­tás is hi­bát­lan le­gyen.

A gya­kor­la­ton lé­vő ha­tod­éves lel­kész­je­lölt leg­fő­kép­pen ta­pasz­ta­la­to­kat gyűjt és tá­jé­ko­zó­dik a vá­lasz­tott hi­va­tás mai hely­ze­té­ről. Be­le­éli ma­gát ab­ba, hogy egy-két év múl­va ho­gyan is vég­zi majd a szol­gá­la­ta­it. Szin­te le­fény­ké­pe­zi a gyü­le­ke­ze­ti éle­tet ma­ga kö­rül, és el­rak­tá­roz­za a jö­vő­re. Há­lá­sak le­he­tünk azért, hogy sok gyü­le­ke­zet­ben van na­gyon sok ér­té­kes út­ra­va­ló a szá­muk­ra.

Vé­gül szól­nunk kell azok­ról a lel­ké­szek­ről, akik men­to­ri szol­gá­la­tot vál­lal­tak. Hi­he­tet­le­nül so­kat se­gí­te­nek ez­zel a jö­vő lel­ké­sze­i­nek gya­kor­la­ti fel­ké­szí­té­sé­ben. Idő­seb­bek és fi­a­ta­lab­bak egy­aránt van­nak közöt­tük. A kö­zös fel­ké­szü­lés el­ső al­kal­mai el­árul­ták: hit­tel, kedv­vel és oda­adás­sal vál­lal­ták ezt a mun­kát. Egy tan­év szak­mai be­szél­ge­té­sei, ige­hir­de­tés­re va­ló kö­zös fel­ké­szü­lé­sek, a ka­zu­á­lis al­kal­mak együt­tes át­élé­se, és mind­eze­ken túl a bo­nyo­lult épí­té­si vagy gyü­le­ke­zet­ve­ze­té­si krí­zis­szi­tu­á­ci­ók egy­aránt ér­le­lik a jö­vő lel­ké­sze­it.

Egye­te­mün­kön im­már nyolc éve fo­lyik a ha­tod­éves kép­zés. Most már olyan men­to­runk is van, aki ma­ga is volt ha­tod­éves. Ami­kor a teo­ló­gi­ai tan­év­nyi­tón a ha­tod­éves lel­kész­je­löl­tek és men­to­rok igé­vel és ál­dás­sal el­in­dul­nak, ak­kor ne ma­rad­junk le mö­gü­lük mi sem. Gyü­le­ke­ze­tek és az egye­­tem áll­ja­nak együtt kö­rü­löt­tük, hogy a fel­ké­szü­lés si­ke­res és hit­ben meg­erő­sí­tő le­hes­sen.

Nagy lét­szá­mú a cso­port, de meg­te­het­jük azt, amit több evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­ti tag rend­sze­re­sen meg­tesz: ha a jö­vő lel­ké­sze­i­nek név­so­rát ol­vas­sa, ak­kor imád­ság­ba is fog­lal egyet-ket­tőt kö­zü­lük. A ti­zen­hat sem olyan nagy szám, hogy ne mond­hat­nánk el mind­egyi­kü­kért egy imát. Hát­ha kö­zü­lük ke­rül ki gyü­le­ke­ze­tünk jö­vő­be­li lel­ké­sze.

Sza­bó La­jos

::Nyomtatható változat::