Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A tan­év el­ső órá­ján szin­te mi­nden is­ko­lá­ban ki­tér­nek az is­ko­lai öl­töz­kö­dés alap­ve­tő sza­bá­lya­i­ra: mek­ko­ra le­gyen a lá­nyok szok­nyá­já­nak a hossza, mi­lyen mély le­het egy de­kol­tázs, mi­lyen ru­ha­da­ra­bok, ci­pők, ék­sze­rek el­fo­gad­ha­tó­ak is­ko­lai vi­se­let­re. A ta­ná­rok vá­la­sza vé­le­mé­nyem sze­rint a leg­több he­lyen meg­egye­zik: fő a ké­nye­lem és a vissza­fo­gott­ság.

Bő­veb­ben ki­fejt­ve te­hát ci­pő­nek sem­mi­kép­pen se vá­lasszunk ma­gas sar­kút, a fel­sőnk le­he­tő­leg ne le­gyen túl­zot­tan ki­vá­gott, a szok­nya pe­dig ma­xi­mum öt-tíz cen­ti­mé­ter­rel ér­jen a tér­dünk fö­lé. Meg­kér­dez­tem pár di­ák­lányt, mi a vé­le­mé­nyük az előb­bi sza­bá­lyok­ról.

A „Mit tar­tasz el­fo­gad­ha­tó­nak is­ko­lai vi­se­let­ként?” kér­dés­re a kö­vet­ke­ző vá­la­szo­kat kap­tam: a ru­hák ne le­gye­nek túl ki­hí­vó­ak, min­den­kép­pen olyan ru­ha­da­ra­bot vá­lasszunk, amely­ben ké­nyel­me­sen érez­zük ma­gun­kat. Ne ve­gyünk fel túl ki­vá­gott fel­ső­ket, a szok­nyánk se le­gyen túl rö­vid, hi­szen ezek­ben még mi is fe­szen­ge­nénk.

„Szük­sé­ges-e egyen­ru­ha vi­se­le­te?” – volt a kö­vet­ke­ző kér­dé­sem. Er­re a vá­lasz egy­be­hang­zó nem volt. A meg­kér­de­zet­tek sze­rint fe­les­le­ges len­ne min­dennap egyen­ru­há­ban jár­ni­uk a di­á­kok­nak, hi­szen vall­juk be: me­lyik di­ák nem sze­re­ti, ha meg­di­csé­rik az új pó­ló­ját? Amennyi­ben egyen­ru­hát kel­le­ne hor­da­ni, az új ru­hák a szek­rény mé­lyén ma­rad­ná­nak.

„Mi a vé­le­mé­nyed a kü­lön­bö­ző stí­lu­sok­ról, pél­dá­ul emo, ro­cker?” – hang­zott a har­ma­dik kér­dés. „Sem­mi ba­jom nin­csen ve­lük, el­fo­ga­dom, hogy így öl­töz­köd­nek, mert ne­kik így tet­szik. Per­sze nem árt, ha az is­ko­lá­ba nem vö­rös »ka­kas­ta­réj­jal« jön­nek, de ezen kí­vül sze­rin­tem nyu­god­tan meg­ma­rad­hat­nak a ma­guk stí­lu­sá­nál.”

A vá­la­szok­ból ki­de­rül, hogy a di­á­kok nagy ré­sze meg­fe­lel a ta­ná­rok el­vá­rá­sa­i­nak, és nem kö­zö­sí­te­né ki a más stí­lus­ba tar­to­zó di­ák­tár­sa­it sem. Per­sze akad­nak ki­vé­te­lek.

Rö­vi­den össze­fog­lal­va te­hát a me­ré­szebb ru­ha­da­ra­bok meg­ma­rad­nak az is­ko­lán kí­vü­li szó­ra­ko­zás­hoz, míg ta­ní­tá­si idő­ben fő a ké­nye­lem.

Kri­ezl Dó­ra

::Nyomtatható változat::