Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Já­ro­si An­dor Ke­resz­tyén Kul­tu­rá­lis Mű­hely 2008–2009-es prog­ram­so­ro­za­ta Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér „Mi­kor Oláh­or­szág há­bor­ut ize­ne…” – A bar­ca­sá­gi csán­gók kál­vá­ri­á­ja cí­mű kö­te­té­nek be­mu­ta­tó­já­val zá­rult jú­ni­us­ban. A Re­mé­nyik Sán­dor Ga­lé­ri­á­ban meg­ren­de­zett zá­ró prog­ra­mot a Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház szer­vez­te. A könyv­be­mu­ta­tók mel­lett köz­éle­ti, po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis jel­le­gű vi­ta­es­tek­nek egy­aránt te­ret adó kolozsvári mű­hely kü­lön­bö­ző ren­dez­vé­nye­i­ről la­punk is több al­ka­lom­mal be­szá­molt, csak­úgy, mint a ma­gyar­or­szá­gi és ro­má­ni­ai kép­ző­mű­vé­szek­nek a Re­mé­nyik-ga­lé­ri­á­ban szer­ve­zett ki­ál­lí­tá­sa­i­ról. „A mű­vé­szet nyi­tott, min­den­kié, az pe­dig a ba­rát­sá­got és a meg­ér­tést szol­gál­ja, hogy egy ma­gyar ga­lé­ria a ro­mán kép­ző­mű­vé­sze­ket is ven­dé­gül lát­ja” – ma­gya­ráz­ta kér­dé­sünk­re Ador­já­ni De­zső Zol­tán, az evan­gé­li­kus-lu­the­rá­nus egy­ház püs­pö­ke. Tő­le tud­juk: Szép Krisz­ti­nát, a ga­lé­ria mai ve­ze­tő­jét Es­sig Jó­zsef, a ga­lé­ri­át ko­ráb­ban irá­nyí­tó Es­sig Klá­ra fér­je mu­tat­ta be négy év­vel ez­előtt a püs­pök­nek. Ket­te­jük­kel be­szél­get­tünk a mű­hely és a ga­lé­ria múlt­já­ról és a jö­vő­be­li ter­vek­ről.

– Mi­lyen múlt­ra te­kint vissza a ga­lé­ria, és hol he­lyez­ke­dik el ab­ban a mű­hely?

Ador­já­ni De­zső Zol­tán: A Re­mé­nyik Sán­dor Ga­lé­ria szép­sé­ge az épü­let adott­sá­gá­ból fa­kad (az evan­gé­li­kus-lu­the­rá­nus püs­pök­ség egyik kö­zép­ko­ri szár­nyá­ban ren­dez­ték be), és ezt már az elő­döm is fel­fe­dez­te. Az­előtt ko­szos pin­ce volt, olyan rak­tár­he­lyi­ség, ame­lyet hol hasz­nál­tak, hol nem, né­ha­nap­ján pe­dig be is ázott. Meg­tisz­tí­tot­ták, hely­re­ál­lí­tot­ták a he­lyi­sé­get, és bár ki­ál­lí­tá­so­kat szer­vez­tek fa­lai kö­zött, to­vább­ra is elég ko­moly gon­dok me­rül­tek fel az ál­la­gá­val kap­cso­lat­ban.

Nem sok­kal az­után, hogy 2004 ok­tó­be­ré­ben át­vet­tem a püs­pö­ki szol­gá­la­tot, Mak­kai Ta­más ma­gyar­or­szá­gi épí­tész ba­rá­tom lá­to­ga­tott meg, aki a ga­lé­ria meg­te­kin­té­se után azt ja­va­sol­ta, hogy vé­gez­zünk egy nagy­sza­bá­sú fal­fel­tá­rá­si mun­kát. Az ő öt­le­tén és út­mu­ta­tá­sán fel­buz­dul­va le­fej­tet­tük, le­tisz­tí­tot­tuk a va­ko­la­tot, és szű­kös anya­gi le­he­tő­sé­ge­ink el­le­né­re res­ta­u­rál­tuk a ter­met (pár mil­li­árd ré­gi lej­be ke­rült). Így ala­kult ki tu­laj­don­kép­pen a mai ga­lé­ria. Fa­lai kö­zött ele­in­te több­nyi­re egy­há­zi ta­lál­ko­zó­kat és ki­ál­lí­tá­so­kat szer­vez­tünk, a te­rem szép­sé­ge és egy­sé­ge miatt azon­ban ar­ra gon­dol­tunk: jó len­ne út­já­ra in­dí­ta­ni egy köz­éle­ti-ér­tel­mi­sé­gi mű­helyt is.

– Mi­ért ép­pen Já­ro­si An­dor­ról kap­ta ez a ne­vét?

1. D. Z.: Já­ro­si a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött lel­kész­ként szol­gált Ko­lozs­vá­ron. Az oro­szok el­hur­col­ták, és fog­ság­ban halt meg, ilyen ér­te­lem­ben te­hát már­tír is. Amel­lett, hogy nagy­sze­rű lel­ki­pász­tor volt, teo­ló­gi­ai ma­gán­ta­nár­ként is dol­go­zott, ugyan­ak­kor részt vett az iro­dal­mi élet szer­ve­zé­sé­ben. Jó ba­rát­ja volt Re­mé­nyik Sán­dor­nak, Láng Bé­lá­nak, Olosz La­jos­nak, Mak­kai Sán­dor­nak és Ta­va­szi Sán­dor­nak is. Ke­ve­set írt (leg­in­kább szín­ház- és iro­da­lom­kri­ti­ká­kat), vi­szont ba­rát­ként és a tár­sa­ság lel­ki­gon­do­zó­ja­ként igye­ke­zett min­den­hol je­len len­ni. Kü­lön­le­ges kap­cso­la­tot ápolt az Erdélyi Helikon körével, és dol­go­zott a Pász­tor­tűz című erdélyi irodalmi fo­lyó­irat­nak is. Bár a me­cé­ná­sok, a párt­fo­gók min­dig fon­tos sze­re­pet töl­töt­tek be az iro­dal­mi élet­ben, Já­ro­si­ról mint­ha ki­csit meg­fe­led­kez­tünk vol­na az utób­bi évek­ben. Emi­att dön­töt­tünk úgy, hogy ró­la ne­vez­zük el a mű­helyt.

Az el­ső elő­adás, ame­lyet a ga­lé­ria res­ta­u­rá­lá­sa mi­att még a püs­pök­ség fel­ső ta­nács­ter­mé­ben tar­tot­tunk, Já­ro­si­ról szólt, ma­gyar iro­da­lom sza­kos uno­ká­ja ré­vén is­mer­het­tük meg őt kö­ze­lebb­ről. Tud­tuk azt, hogy Ko­lozs­vá­ron sok­fé­le ke­rek­asz­tal és mű­hely lé­te­zik, en­nek el­le­né­re fon­tos­nak tar­tot­tuk, hogy az ige­hir­de­tés mel­lett az egy­ház a ke­resz­tény, a ma­gyar és az egye­te­mes kul­tú­ra elő­moz­dí­tá­sát is szol­gál­ja, ter­mé­sze­te­sen a ma­ga esz­kö­ze­i­vel.

Cél­kö­zön­ség­ként el­ső­sor­ban a ko­lozs­vá­ri ma­gyar ér­tel­mi­ség­re gon­dol­tunk, az el­kö­vet­ke­ző idő­szak­ban azon­ban mind a ro­mán, mind pe­dig az eu­ró­pai kul­tú­rá­val egy­faj­ta mé­lyebb dia­ló­gust sze­ret­nénk ki­ala­kí­ta­ni.

Az el­múlt há­rom év­ben több­nyi­re ön­ma­gunk­kal, a sa­ját kul­tú­ránk­kal vol­tunk el­fog­lal­va, ami nem föl­tét­le­nül rossz, sőt kez­det­nek na­gyon is jó, hisz er­re már le­het épí­te­ni. Vé­le­mé­nyem sze­rint a ke­resz­tény­ség nyi­tott, be­fo­ga­dó jel­le­gű, a más­sá­got és a más­ként gon­dol­ko­dást egy­for­mán to­le­rál­ja. Ilyen szem­pont­ból nyit­ni kí­ván a Já­ro­si-mű­hely is más vi­lág­né­ze­tek irá­nyá­ba, hogy velük pár­be­szé­det foly­tat­has­son. Kez­det­ben sem ki­mon­dot­tan iro­dal­mi vagy teo­ló­gi­ai mű­helyt sze­ret­tünk vol­na lét­re­hoz­ni, a cél az volt, hogy mi­nél vál­to­za­to­sabb té­má­kat vo­nul­tas­sunk fel a ko­lozs­vá­ri kö­zön­ség előtt.

– Nyil­ván nem tu­dunk az el­múlt négy év va­la­mennyi elő­adá­sá­ról rész­le­te­sen be­szél­get­ni. Ar­ra kér­ném, vá­zol­ja, mi min­den­ről is volt szó a Já­ro­si-mű­he­lyek ke­re­té­ben.

1. D. Z.: Bár a po­li­ti­kum sok eset­ben konf­lik­tust ge­ne­rál, még­is olyan fó­ru­mot kí­ván­tunk te­rem­te­ni, ahol a kü­lön­bö­ző pár­tok kép­vi­se­lői a nyil­vá­nos­ság előtt üt­köz­tet­he­tik egy­más­sal vé­le­mé­nye­i­ket. A mű­he­lyek ese­té­ben nem le­het azt mon­da­ni, hogy ha X részt vesz, ak­kor Y nem jut­hat szó­hoz, mert sér­ti az elő­ző em­be­ri mél­tó­sá­gát. Egyet­len ké­ré­sünk az volt, hogy az övön alu­li üté­sek­től min­den­ki tar­tóz­kod­jon, tisz­tes­sé­ge­sen, a vi­ta­part­nert tisz­tel­ve vi­sel­ked­je­nek a részt­ve­vők.

A vá­lasz­tá­sok mi­att ta­valy több al­ka­lom­mal ke­rül­tek te­rí­ték­re po­li­ti­kai jel­le­gű té­mák: a hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok előtt Cso­ma Bo­tond, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vá­ro­si ta­ná­csosa, va­la­mint Ger­gely Ba­lázs, a Magyar Polgári Párt ko­lozs­vá­ri szer­ve­ze­té­nek ak­ko­ri el­nö­ke be­szél­ge­tett egy­más­sal. A hall­ga­tó­ság elő­ze­tes fé­lel­mei el­le­né­re ak­kor ba­rá­ti tár­sal­gást hall­hat­tunk, de olyan ese­tek is elő­for­dul­tak, ami­kor igen éles fel­szó­la­lá­sok­nak le­het­tünk ta­núi.

Ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ku­so­kat, köz­gaz­dá­szo­kat is meg­hív­tunk, és a Sa­pi­en­tia Er­dé­lyi Ma­gyar Tu­do­mány­egye­tem (EMTE) sor­sá­ról is be­szél­get­tünk. Igény­ként je­lent­ke­zett köz­ben a Bab­eş–Bo­lyai Tu­do­mány­egye­tem és az EM­TE kö­zöt­ti fe­szült­ség tisz­tá­zá­sa is: em­lék­szem, negy­ven-öt­ven egye­te­mi ok­ta­tó vett részt a be­szél­ge­té­sen, tud­ták üt­köz­tet­ni né­ze­te­i­ket, ugyan­ak­kor pe­dig mind a saj­tó­nak, mind pe­dig a részt­ve­vők­nek le­he­tő­sé­gük volt el­ső kéz­ből tá­jé­ko­zód­ni a té­ma lé­nyeg­be­vá­gó rész­le­te­i­ről.

Több ta­lál­ko­zónk volt már az él­he­tő vá­ros té­má­já­ban: a fő­tér ügyé­ben meg­hív­tuk a vá­ro­si ta­nács­ban dol­go­zó RMDSZ-es po­li­ti­ku­so­kat, élü­kön Lász­ló At­ti­la al­pol­gár­mes­ter­rel. Az ak­ko­ri be­szél­ge­tés ha­tá­sá­ra később ven­dé­gül lát­tuk Gutt­mann Sza­bol­csot, Sze­ben ko­ráb­bi fő­épí­té­szét, Mak­kai Ta­mást, Bu­da­pest IX. ke­rü­le­té­nek ki­vi­te­le­ző épí­té­szét és And­rás Ist­ván ba­la­ton­fü­re­di szak­em­bert. Jó volt lát­ni, hogy vég­re szak­mai vi­tá­ra is sor ke­rült az­zal kap­cso­lat­ban, hogy Ko­lozs­vár fő­te­ré­nek mi­ként kel­le­ne ki­néz­nie.

Az em­be­re­ket mind a mai na­pig fog­lal­koz­tat­ja az át­vi­lá­gí­tás kér­dé­se, ez a té­ma pe­dig az egy­há­zak szá­má­ra sem mel­lé­kes. Vé­le­mé­nyem sze­rint a múlt is­me­re­te azért fon­tos, hogy a múlt­bé­li ne­ga­tí­vu­mok ne for­dul­ja­nak elő több­ször, ugyan­ak­kor azért is, hogy az em­be­rek lel­ki­is­me­re­te, szem­be­néz­ve a tör­tén­tek­kel, fel­sza­ba­dul­jon. Ezért is fog­lal­koz­tunk több al­ka­lom­mal az át­vi­lá­gí­tás kér­dé­sé­vel: meg­hív­tuk pél­dá­ul Vis­ky And­rás írót, dra­ma­tur­got, aki sa­ját csa­lád­já­nak érin­tett­sé­gé­ről me­sélt. Csen­des Lász­ló, a Se­cu­ri­ta­te Irat­tá­rát Vizs­gá­ló Or­szá­gos Ta­nács (CN­SAS) el­nö­ke töb­bek kö­zött ar­ról be­szélt, hogy mi­ként kell a le­vél­tá­rak­hoz vi­szo­nyul­ni.

Na­gyon jól si­ke­rült az Ok­ta­tá­si stra­té­gi­ák el­ne­ve­zé­sű vi­ta­es­tünk is, ame­lyen lel­ki­pász­to­rok­nak és ok­ta­tás­sal fog­lal­ko­zó szo­cio­ló­gus szak­em­be­rek­nek ad­tunk le­he­tő­sé­get a szó­lás­ra. Er­ről a té­má­ról há­rom al­ka­lom­mal is be­szél­get­tünk, fon­tos­nak tart­juk ugyan­is fo­lya­ma­to­san fel­mér­ni: mi hasz­nál, és mi nem hasz­nál, mit aka­runk kez­de­ni az is­ko­lá­ink­kal, mi a hely­zet a szak­ok­ta­tás­sal.

Szó esett eu­ró­pai uni­ós kér­dé­sek­ről is: a Ke­resz­tyén­ség az Eu­ró­pai Uni­ó­ban cí­mű be­szél­ge­té­sen Ba­log Zol­tán, a ma­gyar Or­szág­gyű­lés em­be­ri jo­gi, ki­sebb­sé­gi, ci­vil- és val­lás­ügyi bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke és Prőh­le Ger­gely, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház or­szá­gos fel­ügye­lő­je vett részt. Egy má­sik vi­ta­es­ten Tonk Már­ton, a Sa­pi­en­tia Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi és Mű­vé­sze­ti Ka­rá­nak dé­kán­ja a nem­ze­ti fi­lo­zó­fia le­he­tő­sé­ge­i­ről be­szélt, és még so­rol­hat­nám, mi min­den­ről esett szó a Já­ro­si-mű­he­lyek szer­ve­zé­sé­ben.

Szép Krisz­ti­na: Az előb­bi­ek­ben több­nyi­re fér­fi­ak ne­ve hang­zott el, tud­ni kell azon­ban, hogy igen si­ke­res volt a Nők a köz­élet­ben cí­mű ren­dez­vé­nyünk is.

A gyen­géb­bik nem kép­vi­se­lő­i­ről, bár részt vesz­nek a köz­élet­ben, na­gyon ke­ve­set hal­lunk, így ér­de­kes volt kü­lön­bö­ző szak­te­rü­le­tek­ről ér­ke­ző höl­gye­ket meg­kér­dez­ni ar­ról, hogy ők mi­ként élik meg a leg­in­kább fér­fi­ak do­mi­nál­ta vi­lá­got. Emel­lett be­szél­nünk kell a vi­ta­in­dí­tó sze­rep­pel is bí­ró könyv­be­mu­ta­tók­ról: a ga­lé­ri­á­ban ke­rült sor töb­bek kö­zött Mu­rá­din Je­nő A meg­seb­zett szo­bor és Ti­bo­ri Sza­bó Zol­tán Ca­pesi­us, az ausch­wi­tzi pa­ti­kus cí­mű kö­te­té­nek be­mu­ta­tó­já­ra. A 2009–2010-es év el­ső Já­ro­si-mű­he­lyén pe­dig szep­tem­ber 21-én Ben­kő Le­ven­te Az őszin­te­ség két nap­ja cí­mű köny­vét is­mer­tet­jük, ter­mé­sze­te­sen azt is vi­ta­in­dí­tó gya­nánt.

– Szá­mos ki­ál­lí­tás­nak adott már ott­hont a ga­lé­ria. Mi min­dent kell szem előtt tar­ta­ni a meg­szer­ve­zé­sük­kor, hogy a mű­he­lyek­hez ha­son­ló­an szin­te min­den igényt ki­elé­gít­se­nek?

Sz. K.: Azt sze­ret­nénk, hogy el­ső­sor­ban ko­lozs­vá­ri, fi­a­tal és be­fu­tott mű­vé­szek­nek ad­junk le­he­tő­sé­get a be­mu­tat­ko­zás­ra és mun­ká­ik ki­ál­lí­tá­sá­ra. A köz­pon­ti ki­ál­lí­tó ga­lé­ria be­zárt, és bár Ko­lozs­vár köz­pont­já­ban van­nak ki­sebb he­lyi­sé­gek, a Re­mé­nyik­hez ha­son­ló, nagy be­fo­ga­dó­ké­pes­sé­gű pin­ce­ga­lé­ria nem lé­te­zik. Az er­dé­lyi és ro­má­ni­ai mű­vé­szek mel­lett kül­föl­di alkotókat is meg­hí­vunk, sőt egy ide­je nincs is szük­ség a meg­hí­vás­ra, ma­guk­tól je­lent­kez­nek. Ez azt je­len­ti, hogy nagy az ér­dek­lő­dés a ko­lozs­vá­ri ki­ál­lí­tá­si le­he­tő­sé­gek iránt, ez pe­dig vonz­za az it­te­ni kö­zön­sé­get. Ro­mán mű­vé­szek mun­ká­i­ból is szer­ve­zünk tár­la­to­kat: na­gyon jó az együtt­mű­kö­dé­sünk a ko­lozs­vá­ri Kép­ző­mű­vé­sze­ti és For­ma­ter­ve­zői Egye­tem­mel, min­den év­ben meg­hí­vunk egy ta­go­za­tot, amely­nek tag­jai le­he­tő­sé­get kap­nak a be­mu­tat­ko­zás­ra – ez el­ső lé­pés­ként nagy se­gít­ség szá­muk­ra.

Meg­van a ro­mán kö­zön­sé­günk is. Má­ra már rend­sze­res­sé vál­tak a ro­mán pla­ká­tok, a fel­hí­vá­so­kat a ro­mán mé­dia is köz­li, a ven­dég­könyv be­írá­sa­i­ból pe­dig ki­de­rül: fe­le-fe­le arány­ban lá­to­gat­ják ma­gya­rok és ro­má­nok a ga­lé­ri­át. Ez már ko­moly si­kert je­lent.

– Mi­lyen ter­ve­ik van­nak a kö­zel­jö­vő­re vo­nat­ko­zó­an?

1. D. Z.: Szá­mí­tunk ar­ra, hogy Ke­le­men Hun­or­ral, az RMDSZ államfőjelöltjével még az el­nök­vá­lasz­tás előtt si­ke­rül meg­szer­vez­nünk egy ta­lál­ko­zást, de meg­hív­tuk már Sem­jén Zsol­tot, a magyarországi Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Nép­párt el­nö­két, és Né­meth Zsolt, a ma­gyar Or­szág­gyű­lés kül­ügyi bi­zott­sá­gá­nak fi­de­szes el­nö­ke is be­je­lent­ke­zett. Úgy vet­tük ész­re, hogy szí­ve­sen jön­né­nek más or­szá­gok nagy­kö­ve­tei is, ren­ge­teg az ő mun­ká­juk­hoz kap­cso­ló­dó té­ma, amely meg­moz­gat­hat­ja a ko­lozs­vá­ri kö­zön­sé­get.

A Györ­kös Má­nyi Al­bert-em­lék­ház­zal és a ma­gyar­or­szá­gi Or­szá­gos Szín­ház­tör­té­ne­ti Mú­ze­um­mal együtt Ig­nácz Ró­zsa-ki­ál­lí­tást is sze­ret­nénk szer­vez­ni. A mű­hely ke­re­té­ben ren­de­zett kon­cer­tek mel­lett fon­tos­nak tart­juk azt is, hogy az elő­adó­mű­vé­szek a Re­mé­nyik-ga­lé­ri­á­ban ta­lál­koz­has­sa­nak és be­szél­ges­se­nek egy­más­sal, és ha a mé­dia is lát fan­tá­zi­át a kez­de­mé­nye­zés­ben, ör­ven­de­nénk an­nak, ha egy jól mű­kö­dő saj­tó­mű­helyt is lét­re­hoz­hat­nánk kö­zö­sen. Nyi­tot­tak va­gyunk bár­ki fe­lé, aki sze­ret­ne va­la­mi­lyen prog­ra­mot le­bo­nyo­lí­ta­ni ná­lunk. A kul­tú­ra, a mű­ve­lő­dés, a köz­élet min­den te­rü­le­té­ről szí­ve­sen fo­ga­dunk elő­adást, mind­össze annyi a ki­kö­té­sünk, hogy szín­vo­na­las le­gyen. Emel­lett fon­tos a vál­to­za­tos­ság is: ezért kí­vá­nunk mi­nél több sze­mélyt meg­szó­lal­tat­ni, és per­sze sze­ret­nénk, hogy a kö­zön­ség­nek meg­fe­lel­jen mind­az, amit az elő­adók nyúj­ta­ni tud­nak.

Fe­rencz Zsolt

::Nyomtatható változat::