Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ko­lozs­várt kez­dő­dött – és Ko­lozs­várt ért vé­get a 20. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom egyik emb­le­ma­ti­kus egyé­ni­sé­gé­nek, Re­mé­nyik Sán­dor­nak a pá­­lyá­ja. A magyarság és különösen Er­dély számára emberpróbáló idők ala­kí­tot­ták az 1890. au­gusz­tus 30-án született és 1941. ok­tó­ber 24-én meghalt Re­mé­nyik köl­té­sze­tét. Tu­laj­don­kép­pen min­den tet­tét, egész élet­vi­te­lét meg­ha­tá­roz­ták, így lett az in­du­ló, halk sza­vú po­é­tá­ból har­cos lí­ri­kus, helyt­ál­lást hir­de­tő iro­dal­már, iro­da­lom­szer­ve­ző, az ár­ral szem­be­for­du­ló transz­szil­va­nis­ta. Ő al­kot­ta meg a Gát me­ta­fo­rá­ját, a vál­to­zat­lan­ság re­mé­nyét él­tet­ve:

A fo­lyó megy, én ál­lok ren­dü­let­len, És gú­nyo­lód­nak ve­lem a ha­bok. Oda se hall­ga­tok.

Az Eredj, ha tudsz! er­dé­lyi ige­hir­de­tő­jét, az akár át­ko­zó­dá­sig el­me­nő, a szü­lő­föl­dön ma­ra­dást, a szü­lő­föld min­den­áron tör­té­nő meg­tar­tá­sát pa­rancs­ba fog­la­ló pré­di­ká­tort, a Vég­vá­ri-ver­sek al­ko­tó­ját ne­vez­te Né­meth Lász­ló szirt-Re­mé­nyik­nek. És ró­la ír­ta le Ba­bits: „A ma­gá­nyos köl­tő­höz kö­ze­lebb van ta­lán a ha­za, mint más­hoz: min­den em­be­ri dol­gok kö­zül ez van leg­kö­ze­lebb.”

Va­ló­ban ma­gá­nyos volt, ma­gá­nyos lett Re­mé­nyik Sán­dor, mert a hoz­zá leg­kö­ze­lebb ál­lók sor­ra el­hagy­ták Er­délyt az 1918–1920-as ha­ta­lom­vál­to­zás után. És még­sem ma­radt ma­gá­nyos, mert fel­vál­lal­ta az er­dé­lyi sor­sot, fel­vál­lal­ta az itt­hon ma­ra­dot­ta­kat – és vál­lal­ta az egész ma­gyar­ság múlt­ját, je­le­nét. Az idők vál­to­zá­sá­val pe­dig le­mon­dott a Vég­vá­ri-ke­mény­ség­ről, s el­ju­tott az Ahogy le­het meg­hir­de­té­sé­ig.

Az er­dé­lyi táj és a hit – a meg­har­colt hit – lett a me­ne­dé­ke, s a tör­té­nel­mi múlt­ból meg a je­len em­be­ri pél­dá­za­tá­ból is tu­dott épít­kez­ni. A Temp­lom és is­ko­la vá­rát fel nem ad­va ilyen hét­köz­na­pi me­ta­fo­rá­hoz ju­tott el:

Ke­nyér va­gyok, min­den­na­pi ke­nyér,
Nem cif­ra­ság a szű­rön,
Nem súj­tás a ma­gyar­kán,
Nem hív­sá­gos ün­ne­pi lo­bo­gó,
Ke­nyér va­gyok, min­den­na­pi ke­nyér,
Nem pom­pá­zom, de szük­sé­ges va­gyok.

És ő, az a Re­mé­nyik, aki a „Le­szek őr­lő szú az ide­gen fá­ban” ke­se­rű el­szá­ná­sát mond­ta ki az el­ve­sző Er­dély fáj­dal­má­ban, a má­so­dik bé­csi dön­tés után a Kor­sze­rűt­len ver­sek er­köl­csi ma­gas­sá­gá­ba tu­dott fel­jut­ni, a „Nem­ze­tek közt vé­res já­ték” bor­zasz­tó ve­szé­lyét is­mer­ve fel. De már ko­ráb­ban is, a ko­lozs­vá­ri evan­gé­li­kus lel­kész­nek, Já­ro­si An­dor­nak aján­lott ver­sé­ben (Ó, vál­tó­őr!) a má­sik igaz­sá­gá­nak a fi­gye­lem­be­vé­te­lé­ről be­szél.

Re­mé­nyik Sán­dor köl­tői utó­éle­te a már-már tel­jes el­hall­ga­tás, majd a mí­tosz va­ló­ság fö­lé eme­lé­sé­nek gya­kor­la­ta kö­zött ír­ha­tó le.

Ko­lozs­várt kez­dő­dött az ez­red­for­du­lón egy szé­le­sen vissz­hang­zó, si­ke­res ren­dez­vény­so­ro­zat, amely egy­részt a fi­a­ta­lok (kö­zép­is­ko­lá­sok) be­vo­ná­sá­val a Re­mé­nyik-ver­sek­re irá­nyí­tot­ta a fi­gyel­met, más­részt iro­da­lom­tör­té­né­szek meg­hí­vá­sá­val egy re­á­lis, tel­je­sebb Re­mé­nyik-port­ré ki­ala­ku­lá­sát se­gí­tet­te a je­len­tős szá­mú kö­zön­ség előtt meg­tar­tott kon­fe­ren­ci­á­kon.

Re­mé­nyik Sán­dor éle­té­nek kü­lön­bö­ző szín­he­lye­i­re hív­ták a lel­kes szer­ve­zők (a ko­lozs­vá­ri Re­mé­nyik Sán­dor Mű­vész­stú­dió Ala­pít­vány) az elő­adó­kat és az if­jú vers­mon­dó­kat. Így Órad­na, Bor­be­rek és Nagy­vá­rad vagy Pécs kö­zön­sé­ge is hall­gat­hat­ta az új­ra meg­szó­la­ló Re­mé­nyi­ket.

Szo­vá­ta és Ma­ros­vá­sár­hely, Sep­si­szent­györgy mel­lett Deb­re­cen és Sze­ged is sor­ra ke­rült a már-már ván­dor­gyű­lés­sze­rű­en meg­tar­tott évi Re­mé­nyik-ün­nep­sé­ge­ken.

És most a ti­ze­dik, ju­bi­le­u­mi ta­lál­ko­zó szín­he­lye Bu­da­pest lesz, a De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um. A már ha­gyo­má­nyos – ám sok új vo­nat­ko­zást is fel­szín­re ho­zó – elő­adás­-so­ro­zat ez­út­tal ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés­sel bő­vül, a köl­tő­től köl­csön­zött Ha­ran­gok ta­lál­ko­zá­sa cím alatt, mint­egy össze­fog­la­lá­sa­ként a má­ba át­nyú­ló tör­té­net­nek. Hi­szen Re­mé­nyik Sán­dor, a ko­lozs­vá­ri Re­for­má­tus Kol­lé­gi­um egy­ko­ri di­ák­ja, Áp­rily La­jos ba­rát­ja, ki­rán­du­ló­tár­sa va­ló­ban össze­köt(het) kü­lön­bö­ző kö­zös­sé­ge­ket, rá­éb­reszt­het – új­ra – az össze­tar­to­zás­ra.

Re­mél­jük te­hát, hogy az ok­tó­ber 3-i De­ák té­ri ta­lál­ko­zás Re­mé­nyik Sán­dor­ral mél­tó ün­nep lesz, in­nen és túl a köl­té­sze­ten.

Kán­tor La­jos

::Nyomtatható változat::