Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ara­tá­si há­la­adó ün­nep ke­re­té­ben szen­tel­te új­ra a kí­vül-be­lül meg­újult csa­ba­csű­di evan­gé­li­kus temp­lo­mot múlt vasárnap Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke. Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten a ke­rü­let lel­ké­szi ve­ze­tő­je mel­lett szol­gá­la­tot vég­zett Láng Pál he­lyi lel­kész és Ri­bár Já­nos, a Nyu­gat-Bé­ké­si Egy­ház­me­gye es­pe­re­se is.

A csa­ba­csű­di evan­gé­li­ku­sok 1943-ban ha­tá­roz­ták el, hogy temp­lo­mot épí­te­nek. Ter­ve­ik 1952-re va­ló­sul­hat­tak meg, ek­kor szen­tel­te fel az el­ké­szült épü­le­tet De­zsé­ry Lász­ló püs­pök.

Ez év szep­tem­be­re újabb fon­tos mér­föld­kő a kö­zös­ség éle­té­ben: a gyü­le­ke­ze­ti te­rem fel­újí­tá­sát kö­ve­tő­en sor ke­rül­he­tett a meg­újult temp­lom új­ra­szen­te­lé­sé­re is. A dön­tő mér­ték­ben köz­egy­há­zi for­rá­sok­ból fi­nan­szí­ro­zott mun­ká­la­to­kat je­len­tős összeg­gel tá­mo­gat­ta a he­lyi ön­kor­mány­zat is, illetve hozzájárultak a hí­vek pénz­ben és két­ke­zi mun­kaként fel­aján­lott ado­má­nyai is.

„Örü­lök a temp­lom­nak és az ün­nep­re szó­ló meg­hí­vó­nak – kezd­te Zsolt 26,8 alap­ján el­mon­dott ige­hir­de­té­sét Gáncs Pé­ter –, ugyan­ak­kor vá­rok egy má­sik meg­hí­vót is, amely a csa­ba­csű­di egy­ház­köz­ség kül­ső-bel­ső meg­úju­lá­sá­ról ad hírt, mi­vel így le­he­tünk Is­ten sze­re­te­té­nek hor­do­zói és to­vább­adói.” A pré­di­ká­ci­ó­ból ki­de­rült: a temp­lom, az épü­let sze­re­te­té­nél jó­val több­ről be­szél az idé­zett zsol­tár­vers. Azért sze­ret­het­jük a temp­lo­mot, mert ott az élő Is­ten­nel ta­lál­koz­ha­tunk, és a ve­le va­ló kö­zös­sé­get él­het­jük át. Az em­lí­tett újabb meg­hí­vó­ban fog­lal­tak meg­va­ló­su­lá­sá­hoz Is­ten Szent­lel­ké­re van szük­ség, ki­nek hi­tet te­rem­tő mun­ká­ja nyo­mán me­het vég­be a szük­sé­ges úju­lás. Eh­hez im­már min­den kül­ső kö­rül­mény adva van.

Az ige­hir­de­tő be­fe­je­zé­sül az Evan­gé­li­kus éne­kes­könyv Is­ten Szent­lel­két se­gít­sé­gül hí­vó 240. éne­ké­nek 3. ver­sét idéz­te: „Zá­po­rod­ra vá­runk. / Ön­tözd meg egy­há­zunk / Me­ze­jét, ne késs! / Hull a mag, az ige, / De szent csepp­je­id­re / Szom­jas a ve­tés. / Bő­ség­ben csak úgy te­rem, / És úgy érik majd ka­lá­sza / Gaz­dag ara­tás­ra.”

Az is­ten­tisz­te­let vé­gén a gyü­le­ke­zet hit­ta­no­sa­i­nak és fi­a­tal­ja­i­nak ze­nei szol­gá­la­tát hall­gat­hat­ták meg az egy­be­gyűl­tek, majd ün­ne­pi köz­gyű­lés kö­vet­ke­zett.

Kö­szön­tőt mon­dott töb­bek kö­zött Ra­dos­né Len­gyel An­na, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lő­je; Ri­bár Já­nos es­pe­res; Ko­szo­rús Osz­kár egy­ház­me­gyei fel­ügye­lő; Fran­kó Já­nos, a te­le­pü­lés pol­gár­mes­te­re; va­la­mint a test­vér­egy­há­zak he­lyi kép­vi­se­lői is.

Smidéliusz András

::Nyomtatható változat::