Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ahogy a ke­men­ce a bú­za­sze­mek­ből ke­nye­ret éget, ugyan­így ér­le­li eggyé az ide lá­to­ga­tó lel­ke­ket fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül ez a bú­za­szem alap­raj­zú, ke­men­ce ala­kú temp­lom.

Ki­csi temp­lom épül Ve­rő­ce mel­lett, a Ka­ta­lin-völgy­ben im­már hatodik hó­nap­ja. Is­ten és em­ber haj­lé­ka. Is­ten há­za, ahol az em­ber bé­ké­re, nyu­ga­lom­ra, sze­re­tet­re, bel­ső hit­re és a Min­den­ha­tó­ra ta­lál. Kő­re kő épül, a sze­re­tet­for­rás pe­dig még több sze­re­te­tet gyűjt.

Sor­ra ér­kez­nek az ön­kén­tes ado­má­nyo­zók, e cikk szer­ző­je szem­ta­nú­ja, ami­kor meg­ér­kez­nek a szkí­ta mo­to­ro­sok. Ki kö­vet pu­col, ki a te­rü­le­tet tisz­tít­ja meg a gaz­tól. A szkí­ta mo­to­ro­sok ere­jü­ket, mun­ká­juk ve­rí­té­két ál­doz­zák a temp­lom kö­ve­i­nek fa­la­i­ba.

Macz­kó Má­ria nép­dal­éne­kes két an­gyal­szo­bor­ral és tisz­ta hang­já­val ér­ke­zett a na­pok­ban. A Mi­kes In­ter­na­ti­o­nal mű­vé­sze­ti, iro­dal­mi és tu­do­má­nyos fo­lyó­irat mun­ka­tár­sai, Far­kas Flo­ri­an és fe­le­sé­ge, Va­day Ág­nes re­for­má­tus tisz­te­le­tes két gyer­me­kük­kel és a nagy­ma­má­val egye­ne­sen Hol­lan­di­á­ból, Há­gá­ból utaz­tak Ve­rő­cé­re. Ahol ma­gya­rok él­nek, min­den­hol nyo­mot kel­le­ne hagy­ni egy eh­hez ha­son­ló temp­lo­mocs­ká­val – mond­ja a re­for­má­tus lel­kész­nő.

Más­nap Klop­fer Győ­ző vá­ci bú­tor- és fa­já­ték­ké­szí­tő mes­ter ado­má­nya ér­ke­zik, egy ha­tal­mas, akác­rönk­ből és fe­nyő­ből ké­szí­tett fe­dett pad a meg­fá­ra­dók­nak. A négy­gyer­me­kes csa­lád­apa tisz­ta kék sze­me ra­gyog. Kér­dé­sem­re hang­sú­lyoz­za: örül, hogy ennyi­vel hoz­zá­já­rul­hat a maj­da­ni temp­lom­ba ér­ke­zők ké­nyel­mé­hez. Mint ki­de­rült, leg­ki­sebb gyer­me­két, aki je­len­leg egy hó­na­pos, eb­ben a temp­lom­ban sze­ret­né meg­ke­resz­tel­tet­ni. Har­mad­nap meg­ér­ke­zik Ju­hász Ár­pád, az Er­dé­lyi Gyü­le­ke­zet pres­bi­te­re, aki egész dél­előtt kö­vet pu­col. Nincs meg­ál­lás. Kő­re kő ke­rül, Is­ten temp­lo­ma pe­dig épül.

A temp­lom­épí­tő Beth­len Far­kas, Ve­rő­ce pol­gár­mes­te­re pe­dig min­den­kit sze­re­tet­tel fo­gad. A temp­lom­épí­tés fo­lya­ma­tá­ban per­sze el­ső­sor­ban nem a pol­gár­mes­ter, ha­nem a hí­vő em­ber sze­re­te­te és hi­te nyil­vá­nul meg. Val­lo­má­sá­ban így rög­zí­tet­te a szü­le­tés pil­la­na­tát: „Ve­rő­ce a Du­naka­nyar egyik szép te­le­pü­lé­se, ahol élek és dol­go­zom. Ál­lok a Ka­ta­lin-pusz­tá­ra ve­ze­tő út men­tén, a Ló­si-völgy­ben, és te­kin­te­tem meg­akad egy er­dő­vel bo­rí­tott kis he­gyecs­kén. Hosszan né­zem a hely­színt, és va­la­mi meg­in­dul a lel­kem­ben. Ki­csi né­pünk mo­rá­li­san na­gyon mély­re süllyedt – a tisz­tes­ség, a be­csü­let, a ha­za­sze­re­tet és a mun­ka te­rü­le­tén. Oly mély­re, hogy az em­ber már nem tud mit ten­ni, azt gon­dol­ja, csak szak­rá­li­san tör­tén­het va­la­mi. Né­pünk fel­emel­ke­dé­sé­ért vi­szont imád­koz­ni tu­dunk. Épít­sünk hát egy temp­lo­mot – a Kár­pát-ha­za temp­lo­mát –, ahol ál­lan­dó­an össze­gyűl­he­tünk és imád­koz­ha­tunk ha­zánk fel­tá­ma­dá­sá­ért.”

A Kár­pát-me­den­cét ­ka­réj for­má­ban kör­be­öle­lő hegy­vo­nu­la­tok va­rázs­la­tos tá­jat és em­be­re­ket őriz­nek. Ugyan­így sze­ret­né őriz­ni és eggyé ko­vá­csol­ni az itt élő­ket ez a pi­ci is­ten­haj­lék a domb­te­tőn a fák kö­zött meg­búj­va, akár a ko­vász, mely szin­te lát­ha­tat­la­nul ér­le­li a ke­nyér tész­tá­ját.

Nem is olyan ré­gen a „min­den­na­pi ke­nye­ret” min­den­ki ma­ga sü­töt­te ke­men­cé­jé­ben. Nem is olyan ré­gen a bú­zát, mely min­den egyes sze­mé­ben Krisz­tus ar­cát hor­doz­za, „élet­nek” hív­tuk. Ahogy a ke­men­ce a bú­za­sze­mek­ből ke­nye­ret éget, ugyan­így ér­le­li eggyé az ide lá­to­ga­tó lel­ke­ket fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül ez a bú­za­szem alap­raj­zú „ke­men­ce­temp­lom”.

Az egy­sze­rű, hó­fe­hér fa­lak kö­zött és a bol­to­zat alatt szí­nes üveg­ab­lak­sor fe­szül majd, me­lyen hon­fog­la­ló ele­ink pá­rat­la­nul gaz­dag dí­szí­tő­mű­vé­sze­te je­le­nik meg fény­be öl­töz­tet­ve. Kö­zép­pont­ban az ál­má­ban ég­be emelt Eme­se, aki­től a mon­da sze­rint az Ár­pád-ház szár­ma­zik, mely csa­lád négy­száz éves ural­ko­dá­sa alatt a leg­több szen­tet ad­ta Eu­ró­pá­nak és a vi­lág­nak.

Van te­hát kik­re büsz­ké­nek len­nünk tör­té­nel­münk­ből, de ugyan­ilyen büsz­ke­ség­gel tölt­het el min­ket az is, hogy itt és most sze­re­tet­ből és össze­fo­gás­sal meg­épül­het Is­ten há­za – mond­ja Szűcs End­re és Tóth Pé­ter, a temp­lom két épí­tő­mes­te­re.

A ma­gyar zász­ló a 2009. már­ci­us 21-i alap­kő­le­té­tel óta ott leng a he­gyecs­ke te­tő­pont­ján. A Ju­li­a­nus Ba­rát Ala­pít­vány az­óta meg­vá­sá­rol­ta a te­rü­le­tet, ki­épí­tet­te az elekt­ro­mos há­ló­za­tot, és el­ké­szí­tet­te a temp­lom ter­ve­it. A temp­lom a ma­gyar nép kö­zös ere­jé­ből és hi­té­vel épül. Beth­len Far­kas és az ön­kén­tes szer­ve­zők to­vább­ra is se­gít­sé­get kér­nek ki­csik­től és na­gyok­tól, fi­a­ta­lok­tól és idő­sek­től. Se­gít a szel­le­mi és a fi­zi­kai mun­ka, a tár­gyi és a pénz­be­li ado­mány, a szer­ve­zői te­vé­keny­ség.

Beth­len Far­kas, a temp­lom meg­ál­mo­dó­ja és épí­tő­je nem sür­ge­ti a mun­ká­la­to­kat, a Gond­vi­se­lés­re bíz­za a fel­épü­lés fo­lya­ma­tát, mert mint mond­ja, amíg ide­za­rán­do­kol­nak az ér­dek­lő­dők és a hí­vek, nö­vek­szik a sze­re­tet, és egy­re több­fe­lé vi­szik e ki­csi temp­lom fel­épü­lé­sé­nek cso­dá­ját és jó hí­rét. Beth­len Far­kas el­mond­hat­ja Re­mé­nyik Sán­dor­ral együtt: „Az én szí­vem is ál­mok temp­lo­ma / És Is­ten min­den temp­lom­ban la­kik.”

Fri­gyesy Ág­nes

::Nyomtatható változat::