Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisz­tus Jé­zus meg­tör­te a ha­lál ere­jét, és az evan­gé­li­um ál­tal vi­lá­gos­ság­ra hoz­ta az el­múl­ha­tat­lan éle­tet. (2Tim 1,10)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 16. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi Is­ten egy­szü­lött Fi­á­nak és an­gya­la­i­nak ér­tünk vég­zett szol­gá­la­tát tár­ják elénk. Tud­nunk kell, hogy Krisz­tus mél­tó­sá­ga na­gyobb az an­gya­lo­ké­nál, mert azok szol­gá­ló lel­kek, „akik azo­kért kül­det­tek szol­gá­lat­ra, akik örö­köl­ni fog­ják az üd­vös­sé­get” (Zsid 1,14). Krisz­tus azon­ban Is­ten, ezért: „Aho­gyan az Atya fel­tá­maszt­ja és meg­ele­ve­ní­ti a ha­lot­ta­kat, úgy a Fiú is meg­ele­ve­ní­ti azo­kat, aki­ket akar.” (Jn 5,21; LK) Éle­tünk el van rejt­ve Krisz­tus­ban! Ám ő ki­ál­tó sza­vá­val élet­re hív­ja a ne­gyed­na­pos ha­lot­tat is: „Lá­zár, jöjj ki!” (Jn 11,43) Ezt az örök Va­gyok így in­do­kol­ja: „Én va­gyok a fel­tá­ma­dás és az élet, aki hisz én­ben­nem, ha meg­hal is, él; és aki él, és hisz én­ben­nem, az nem hal meg so­ha. Hi­szed-e ezt?” (Jn 11,25–26) Üd­vös­sé­günk te­hát az élő Jé­zus­ba ve­tett élő hi­tünk­től függ! Ha ezt ér­zed: „Szom­jú­ho­zik lel­kem az élő Is­ten után” (GyLK 704), tud­ha­tod, Is­ten hí­vott el s sza­ba­dí­tott meg „nem a mi cse­le­ke­de­te­ink alap­ján, ha­nem sa­ját vég­zé­se és ke­gyel­me sze­rint (…). Ez most nyil­ván­va­ló­vá lett a mi Üd­vö­zí­tőnk meg­je­le­né­se ál­tal” (2Tim 1,9b.10a). „Mert a bűn zsold­ja a ha­lál, az Is­ten ke­gyel­mi aján­dé­ka pe­dig az örök élet Krisz­tus Jé­zus­ban.” (Róm 6,23) Mi­hály fő­an­gyal ün­ne­pe ta­nít: „Az Úr an­gya­la őrt áll az is­ten­fé­lők mel­lett, és meg­men­ti őket.” (Zsolt 34,8; LK) Kér­het­jük is Is­tent: „Szent an­gya­lod le­gyen ve­lem, hogy a go­nosz el­len­ség erőt ne ve­hes­sen raj­tam!” (Lu­ther) „Mi­hály és an­gya­lai harc­ra kel­tek a sár­kánnyal, de nem tu­dott fe­lül­ke­re­ked­ni. És le­vet­te­tett a ha­tal­mas sár­kány, az ősi kí­gyó. Le­győz­ték őt a Bá­rány vé­ré­vel és bi­zony­ság­té­te­lük igé­jé­vel.” (Jel 12,7–9.11) Re­for­má­to­runk ír­ja: „A ke­resz­tyé­nek e föl­dön bi­zony­ság­té­tel­lel, vagy­is az ige hir­de­té­sé­vel s meg­val­lá­sá­val ve­rik le az ör­dö­göt, mi­kor kö­zé­jük akar lo­pa­kod­ni, hogy ki­buk­tas­sa őket üd­vös­sé­gük­ből.” Az Úr an­gya­la ál­tal Is­ten szólt Hág­ár­hoz: „Na­gyon meg­so­ka­sí­tom a te utó­da­i­dat.” (1Móz 16,10) S az utol­só íté­le­tet há­rom an­gyal je­len­ti be. Az el­ső­nél volt az örök evan­gé­li­um, és ha­tal­mas han­gon így szólt: „Fél­jé­tek az Is­tent, és ad­ja­tok ne­ki di­cső­sé­get, mert el­jött íté­le­té­nek órá­ja.” (Jel 14,7) Jé­zus­nak ugyan ren­del­ke­zé­sé­re áll Is­ten összes an­gya­la, el­fo­gá­sa­kor még­sem kért se­gít­sé­get: „gon­do­lod, hogy nem kér­het­ném meg Atyá­mat, hogy ad­jon mel­lém most ti­zen­két se­reg an­gyal­nál is töb­bet?” (Mt 26,53) Ő ön­ként ment ér­tünk a ke­reszt­re, hogy le­győz­ze a bűnt, a ha­lált s az ör­dö­göt. Vi­szont Pé­tert az Úr an­gya­la sza­ba­dí­tot­ta ki éj­jel a bör­tön­ből, s a vá­ros­ka­pu ma­gá­tól meg­nyílt előt­tük! „Most tu­dom iga­zán, hogy az Úr el­küld­te az ő an­gya­lát, és ki­men­tett en­gem.” (Ap­Csel 12,11) Az el­múl­ha­tat­lan élet­ben nem­csak Jé­zus Urun­kat, de a ne­künk szol­gá­ló an­gya­lo­kat is szín­ről szín­re lát­juk: „Az égi kar­ban, an­gyal­nyel­ven / Zeng már fe­léd a gló­ria. / Min­den gyöngy­ka­pu ki­tár­va, / A trón­nál an­gya­lok közt áll­va, / Áld éne­künk, Is­ten Fia!” (EÉ 493,3)

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::