Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 39
- Barátságos versengés lutheránus módra
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Barátságos versengés lutheránus módra
Az Északi Egyházkerület második családi és sportnapja Aszódon
Ha Luther Márton ma élne, feltehetően örömmel csatlakozott volna szeptember 18–19-én az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiumában összegyűlt sportos kedvű evangélikusokhoz. Mindenesetre ha már az ő korában felismerik a lélek és test szoros kapcsolatát, illetve ha nagyobb hangsúlyt kap „a test a Szentlélek temploma” páli mondás, akkor a zene mellett (vagy helyett) maga is választott volna egy sportágat – a kedves olvasó eldöntheti, mit… Ha ez így lett volna, akkor ma bizonyára egy fejezettel bővebbek lennének a Luther-biográfiák – ezekkel és hasonló gondolatokkal indította Simon Attila, a gimnázium három hete beiktatott iskolalelkésze a kétnapos, immáron második alkalommal megrendezett családi és sportnapot, amelyen az északi kerület hat egyházmegyéjéből közel kétszázan jelentek meg.
Az aszódiak vendégszeretete és nyitottsága ismét bebizonyosodott, hiszen még alig hűltek ki a székek a két hete megrendezett kerületi lelkésztalálkozó után, máris egy merőben más jellegű rendezvény szervezését vállalták magukra dr. Roncz Béla igazgató, Fáczán Zoltán testnevelő tanár és Simon Attila iskolalelkész vezetésével. A két alkalom – programját és a résztvevők megjelenését tekintve – viszont szembetűnően más volt: előadások helyett futás vagy szurkolás, öltöny helyett mez vagy póló, jegyzetek helyett izomláz…
A regisztráció és a kezdőáhítat után az első „sportszám” a Luther-mérföld lefutása volt. Ez a táv a maga 1517 méterével még éppen teljesíthetőnek bizonyult kicsik és nagyok számára egyaránt. Ezután szétoszlott a tömeg, és a különböző sportágakban az előre regisztrált, illetve a helyszínen – a fellelkesedéstől indítva – ad hoc szerveződött csapatok mérhették össze erejüket teremfociban, kosárlabdában, röplabdában, asztaliteniszben, kötélhúzásban, sőt keresztrejtvény-fejtésben és sudokuban is.
Talán nem meglepő, hogy a legtöbb résztvevőt a labdarúgás – „az örömfoci” – mozgatta meg, hiszen a benevezett hét csapat mindegyike hat meccset kellett hogy játsszon – így este tíz óráig egy percre sem volt üresjárat a tornateremben. A körmérkőzések győztese Iklad csapata lett.
Akik ezek után is bírták még és kitartottak, azok a nap sztárvendége, Martinek János öttusázó világbajnok életpálya- és élménybeszámolóját hallgathatták meg. A sportágában huszonöt évet eltöltő sportoló többek között elmondta, hogy a sport befektetés az egészségbe, de a profi sportolás már munka és sok áldozatot kíván. Ugyanakkor – tette hozzá a visszavonulása óta harmadik diplomáját is megszerző bajnok – sose bánta meg, hogy ezt az „életvitelt” választotta: megérte.
A hosszú és fárasztó napot dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület
püspöke zárta áhítattal. „Küzdjünk Krisztus-szerűen, csatlakozzunk Krisztus csapatához!” – hangzott el a fő üzenet. Bár a keresztény élet több mint öttusa, biztosak lehetünk abban, hogy Krisztussal a győztes oldalon állunk. Ahogyan elhívta a tizenkettőt emberi hibájuk ellenére is, minket is elhív, és fel akar használni csapatában, mely szüntelen küzd e világban a gonosz ellen. A koszorú pedig, amit hűségünkért kapunk, nem mulandó, hanem hervadhatatlan és örök üdvösséget hozó.
Szombaton a csapat- és az egyéni versenyszámokban egyaránt folytatódtak a küzdelmek. A nap végi összesítéskor kiderült, hogy a legtöbb versenyszámban a Borsod-Hevesi Egyházmegyéből jött fiatalok jeleskedtek, tehát hozzájuk vándorolt át az előző évben az Észak-Pest Megyei Egyházmegyénél megpihent vándorkupa.
A nap fénypontja az immár hagyománnyá vált lelkész-tanár futballmérkőzés volt. Az igazságos döntetlennel (5 : 5) zárult, kisebb sérülésekkel tűzdelt kétszer húsz perc izgalmait az evangélikus sportriporter, Novotny Zoltán kommentálta a lelkes, de közel sem ellenséges szurkolótáboroknak. Saját bevallása szerint – mint utólag elmondta – kihívás volt számára a mérkőzés, hiszen nem ismerte a játékosokat, és a rendelkezésére bocsátott kevés információ alapján kellett érdekesen és élesben kommentálnia a gyorsan pörgő eseményeket.
Azt nem mondhatjuk, hogy az evangélikus lelkészek és tanárok szégyent vallottak volna, mindenesetre az általános konklúzió a lelkészek szájából hangzott el: „Lám, nem vagyunk már a régiek, többet kellene mozogni!”
Aki kíváncsi a hangosan vagy csak halkan kimondott elhatározások komolyságára, az jöjjön el a reménység szerint jövőre is megrendezendő családi és sportnapra, és győződjön meg saját maga: fittebbek lettek-e egy év alatt lelkészeink, illetve gyülekezeti tagjaink. Reméljük, igen, de még inkább reméljük – és imádkozunk azért –, hogy lélekben frissül meg egyházunk, és készül fel a jelen és jövő kihívásaira és szolgálatára.
Horváth-Hegyi Ádám
::Nyomtatható változat::
|