Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egy 2007-ben in­dult rend­ha­gyó kez­de­mé­nye­zés kö­ve­tő­i­ként gyűlt egy­be a ha­zai evan­gé­li­kus bo­rá­szok szí­ne-ja­va im­már ne­gyed­szer, már­ci­us 19. és 21. kö­zött Rév­fü­lö­pön, az Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. A bor­fesz­ti­vál szép fej­lő­dé­sé­nek és ter­je­dő jó hí­ré­nek ékes bi­zo­nyí­té­ka, hogy idén már – Sop­ron­tól Nyír­egy­há­zá­ig, Zá­kány­tól Solt­vad­ker­tig, szin­te az egész or­szá­got fel­öle­lő­en – több mint fél­száz gaz­da (és bor­ked­ve­lő „ci­vil”) érez­te úgy, hogy a sző­lő és bor ad­ta mun­kák ide­jé­hez iga­zí­tott hét­vé­gén ki­csit fél­re kell ten­ni a met­sző­ol­lót, és a jól­eső test­vé­ri, ba­rá­ti kö­zös­ség­nek és „dé­del­ge­tett gyer­me­ke­ik”, vagy­is bo­ra­ik össze­mé­ré­sé­nek kell ál­doz­ni­uk eze­ket a szép, ta­va­szi­a­san me­leg na­po­kat.

A há­rom­na­pos ese­mény, mely­nek fő­véd­nö­ke dr. Lack­ner Pál evan­gé­li­kus lel­kész, dan­dár­tá­bor­nok, pro­tes­táns tá­bo­ri püs­pök volt, dr. Ur­bán And­rás­nak, a Hegy­köz­sé­gek Nem­ze­ti Ta­ná­csa ko­ráb­bi fő­tit­ká­rá­nak meg­nyi­tó­já­val és áhí­tat­tal kez­dő­dött pén­te­ken, majd dr. Bra­zsil Jó­zsef egye­te­mi do­cens tar­tott könnyed hang­vé­te­lű, de ko­moly té­mát fe­sze­ge­tő, nagy si­ke­rű elő­adást a ma­gyar föld és az azt meg­mű­ve­lők gaz­da­sá­gi hely­ze­té­ről.

A részt­ve­vők nem­csak sa­ját bo­ru­kat hoz­ták el a ver­seny­re, ha­nem kol­lé­gá­i­ké­it is szű­kebb pát­ri­á­juk­ból, így szom­ba­ton a szak­mai zsű­ri­nek ki­lenc­ven ne­dűt kel­lett bí­rál­nia, há­rom szek­ci­ó­ban.

A zsű­ri el­nö­ke Var­ga György, a hely­be­li Kál-Vin pin­cé­szet tu­laj­do­no­sa volt, aki nagy öröm­mel vál­lal­ta a meg­tisz­te­lő fel­ada­tot. Kö­szön­tő­jé­ben el­mond­ta: sok­szor ment és megy el az épü­let mel­lett, de so­sem gon­dol­ta vol­na, hogy a fa­la­in be­lül ilyen lé­lek, ilyen jól­esően ba­rát­sá­gos lég­kör fo­gad­ja majd egy­kor, és ezért ez a ver­seny – amel­lett, hogy ko­moly szak­mai meg­mé­ret­te­tés – egy tel­je­sen más han­gu­lat köz­ve­tí­tő­je is, ami­ért na­gyon há­lás az egy­be­gyűl­tek­nek.

A szá­mos bronz-, ezüst- és arany­érem­mel dí­ja­zott bor mel­lett idén ket­ten is vi­het­tek ha­za nagy­a­ra­nyat: Ga­lán­tai Ká­roly solt­vad­ker­ti ter­me­lő 2009-es év­já­ra­tú kö­vi­din­ká­ja és Ak­lan György le­sen­ce­to­ma­ji bo­rász szin­tén 2009-es char­don­nay-je.

Idén egy kü­lön­díj is gaz­dá­ra ta­lált. A Veszp­ré­mi Egy­ház­me­gye azon ter­me­lő­nek, aki­nek bo­ra leg­alább arany­ér­met nyer, és aki a te­vé­keny­sé­gét az egy­ház­me­gye te­rü­le­tén foly­tat­ja, kü­lön­dí­jat ado­má­nyoz, és a fesz­ti­vá­lon va­ló rész­vé­te­lét is áll­ja. Idén ez a meg­tisz­tel­te­tés a szent­ant­al­fai Só­lyom Bé­lát ér­te.

A ver­seny mel­lett ter­mé­sze­te­sen ér­de­kes és szí­vet me­len­ge­tő elő­adá­sok is vár­ták a részt­ve­vő­ket. Smi­dé­li­usz Zol­tán sur­di lel­kész-bo­rász Mi­se­bor – úr­va­cso­rai bor cí­mű elő­adá­sá­ban ar­ra hív­ta fel a hall­ga­tó­ság fi­gyel­mét Mó­zes és az égő csip­ke­bo­kor bib­li­ai igé­jé­nek tük­ré­ben, hogy az úr­va­cso­ra misz­té­ri­u­ma olyan szent­ség, amelyhez csak „le­ve­tett sa­ru­val”, a leg­na­gyobb alá­zat­tal kö­ze­lít­he­tünk.

Gyö­re Dá­ni­el, az Agrár­gaz­da­sá­gi Ku­ta­tó­in­té­zet mun­ka­tár­sa a kör­nye­ző or­szá­gok bo­rá­sza­tát mu­tat­ta be, kis szo­mo­rú­sá­got kelt­ve a hall­ga­tó­ság­ban, mi­vel meg­tud­hat­ták, hogy egyik szom­szé­dos or­szág­ban sem sújt­ja annyi bü­rok­rá­cia, adó és el­len­sé­ges hi­va­ta­li lég­kör a bor­ter­me­lőt, mint ná­lunk. Ékes pél­dá­ja en­nek, hogy pél­dá­ul a ha­gyo­má­nyo­san sör­fo­gyasz­tó cse­hek a ma­gyar­or­szá­gi­hoz ké­pest szin­te zseb­ken­dő­nyi bor­vi­dé­kük ad­ta bo­ra­ik nép­sze­rű­sí­té­sé­re és mar­ke­ting­jé­re jó­val több pénzt köl­te­nek, mint mi.

A dél­utá­ni ered­mény­hir­de­tés után négy bor­vi­dé­ket mu­ta­tott be egy-egy elő­adó. Né­meth Zol­tán zá­ká­nyi bo­rász a Drá­va men­te cso­da­szép vi­dé­ké­re csá­bí­tot­ta az ér­dek­lő­dő­ket, míg Kam­pits Er­nő a kő­sze­gi bor­tu­riz­mus kí­nál­ta le­he­tő­sé­ge­ket vá­zol­ta fel. Ör­ven­de­tes volt hall­gat­ni a fi­a­tal Isó Lász­ló Le­ven­tét, aki Isó Lász­ló Ba­la­ton-fel­vi­dé­ken el­te­rü­lő bo­rá­sza­tát mu­tat­ta be, nem rejt­ve vé­ka alá, hogy maj­dan a nagy hí­rű bo­rász édes­apa örö­ké­be kí­ván lép­ni. Az elő­adá­sok so­rát Op­per­he­im Jó­zsef köt­csei bo­rász­mes­ter le­bi­lin­cse­lő és né­hol meg­ha­tó val­lo­má­sa zár­ta, kel­lő han­gu­la­ti in­dí­tást ad­va az es­te to­váb­bi ré­szé­ben a kö­tet­len be­szél­ge­tés­nek.

A rév­fü­lö­pi kon­fe­ren­ci­ák so­rá­ban egye­di han­gu­la­tá­val és fo­ko­zott szak­ma­i­sá­gá­val kü­lön­le­ges­nek szá­mí­tó együtt­lé­tet – dr. Lack­ner Pál tá­bo­ri püs­pök és dr. Ha­fen­scher Ká­roly in­téz­mény­ve­ze­tő lel­kész szol­gá­la­tá­val – úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­let zár­ta va­sár­nap.

Az év­ről év­re nö­vek­vő ér­dek­lő­dés a szer­ve­ző­ket és a részt­ve­vő­ket is bi­zo­nyos­ság­gal tölt­het­te el afe­lől, hogy az ősi, ha­gyo­má­nyos ma­gyar bo­rász­mes­ter­ség elő­tér­be he­lye­zé­se, az or­szág­ban szét­szór­va élő evan­gé­li­kus fe­le­ke­ze­tű mes­te­rek egy­be­hí­vá­sa fon­tos és ha­gyo­mány­te­rem­tés­re mél­tó öt­let volt.

A ma­gyar föld­höz, a ma­gyar bor­hoz va­ló ra­gasz­ko­dás messze túl­mu­tat a „me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés” és a „jö­ve­dé­ki ter­mék elő­ál­lí­tá­sa” té­ma­kö­rén, és hit­ben, nem­ze­ti tu­dat­ban meg­tar­tó erő­vé ne­me­sül.

Dr. Aj­tony Zsolt­né

::Nyomtatható változat::