Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ta­lán so­kan el­cso­dál­koz­nak azon, hogy mi le­het eb­ben a kü­lön­le­ges: mi­ért len­ne rend­ha­gyó a nő egy gyü­le­ke­zet­ben? Pe­dig az el­múlt va­sár­nap az össze­gyü­le­ke­zés nap­ja tény­leg rend­ha­gyó volt a Csil­lag­he­gyi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben: nők be­szél­tek nők­ről. Pon­to­sab­ban há­rom női teo­ló­gus az Ószö­vet­ség nő­alak­ja­i­ról. S ha va­la­ki még min­dig ér­tet­le­nül áll­na a cím előtt, jöj­jön a ma­gya­rá­zat.

A nők: D. Ta­kács­né Ko­vács­há­zi Zel­ma, dr. Jut­ta Ha­us­mann és dr. Var­ga Gyön­gyi. Mind­hár­man teo­ló­gi­ai ta­ná­rok az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men. Lát­szó­lag el­nő­i­e­se­dő vi­lá­gunk­ban ez is ter­mé­sze­tes­nek tűn­het. El­vég­re mi­ért ne le­het­né­nek női lel­ké­sze­ink, mi­ért ne fog­lal­koz­hat­na egy nő teo­ló­gi­ai kér­dé­sek­kel?

A vá­lasz ma­gá­tól ér­te­tő­dő­nek tűn­het, mi­köz­ben ko­ránt­sem az. Ami­kor Ko­vács­há­zi Zel­ma el­kezd­te teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­it még az 1940-es évek­ben, ko­ránt­sem volt ter­mé­sze­tes, hogy egy nő lel­kész le­gyen. Ő sem gon­dol­ta vol­na, hogy a lel­ké­szi pá­lyán köt ki, nem is ez volt az el­kép­ze­lé­se. Egy­sze­rű­en csak ér­de­kel­ték a teo­ló­gi­ai kér­dé­sek, ta­ní­ta­ni sze­re­tett vol­na. Bár az ak­ko­ri lel­kész­tár­sa­da­lom nem lel­ke­se­dett a né­hány teo­ló­gus­lá­nyért – az in­téz­mény­ve­ze­tő leg­szí­ve­seb­ben ki is tes­sé­kel­te vol­na őket a teo­ló­gi­á­ról –, a teo­ló­gus­fi­úk még­is e né­hány lány ke­gye­it ke­res­ték. Ha az ud­var­lás­ból ké­sőbb há­zas­ság is lett, bi­zo­nyos mér­té­kig meg­ol­dó­dott az im­már lel­kész­fe­le­ség-lel­kész sor­sa: se­gít­he­tett fér­jé­nek, pré­di­kál­ha­tott, de pa­lást nél­kül li­tur­gi­át nem vé­gez­he­tett. Az el­ső női or­di­ná­ci­ó­ra az 1960-as éve­kig kel­lett vár­ni egy­há­zunk­ban.

Jut­ta Ha­us­mann Né­met­or­szág­ban vé­gez­te a teo­ló­gi­át. Már ta­nul­má­nya­i­nak be­fe­je­zé­se előtt tud­ta, hogy élet­út­ja Ba­jor­or­szág­ba ve­zet, ahol az 1970-es évek de­re­kán még min­dig nem szol­gált fel­szen­telt női lel­kész. Bár ké­sőbb az egy­há­zi tör­vé­nyek vál­to­zá­sa a fel­szen­te­lést szá­má­ra is le­he­tő­vé tet­te, az ige­hir­de­tés le­he­tő­sé­gé­ért, az­tán mun­ká­já­nak az el­is­me­ré­séért még az 1980-as évek ele­jén is meg kel­lett küz­de­nie. Tör­tént mind­ez egy fej­lett nyu­ga­ti or­szág­ban, amely­nek – vélt – ha­la­dó szel­le­mi­sé­gé­re vá­gya­koz­tunk, mi­köz­ben Ma­gyar­or­szág­tól csak né­hány ki­lo­mé­ter­re ke­let­re, Er­dély­ben már az 1930-as évek­ben fel­szen­tel­ték az el­ső női lel­készt.

A ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus teo­ló­gi­ai ok­ta­tás­ban Var­ga Gyön­gyi szin­tén ki­vív­ta a ma­ga el­ső­sé­gét: az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem 1998-ban be­in­dí­tott dok­to­ri prog­ram­já­nak ke­re­tében el­ső­ként szer­zett dok­to­ri fo­ko­za­tot 2003-ban, és az el­ső női teo­ló­gus, aki tu­laj­don­kép­pen ta­nul­má­nya­i­nak a be­fe­je­zé­se után már­is ta­ní­ta­ni kez­dett.

E há­rom teo­ló­gus sor­sa kü­lön­bö­ző­kép­pen in­dult, más-más el­kép­ze­lés­sel, más-más re­mé­nyek­kel, azon­ban előbb-utóbb ugyan­oda ér­kez­tek: az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem­re. Nem cso­da hát, hogy mind­hár­man ószö­vet­sé­gi nők­ről be­szél­tek: Évá­ról, Mir­jam­ról és Ruth­ról, és egy­ál­ta­lán a bib­li­ai nő­ala­kok­ról, az óko­ri iz­ra­e­li vagy a ké­sőbb Jé­zust kö­ve­tő nők meg­íté­lé­sé­ről.

Ahogy azon­ban a bé­kás­me­gyer–csil­lag­he­gyi gyü­le­ke­zet­ben meg­szok­hat­tuk, a be­szél­ge­tést egy rö­vid hang­ver­seny előz­te meg. Klem­ba­la Gé­za csem­ba­ló­mű­vész és fe­le­sé­ge, Mi­há­lyi Edit ope­ra­éne­kes a Zsu­zsán­na és a vé­nek cí­mű ba­rokk da­ra­bot Élisa­beth Jacquet de La Guerre művét ad­ták elő, mi­köz­ben a temp­lom fa­la­in még min­dig gyö­nyör­köd­het­tünk Rác And­rás né­hol ví­zi­ó­sze­rű gyan­ta­ké­pe­i­ben és tér­mo­za­ik­ja­i­ban.

Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér

::Nyomtatható változat::