Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Mi­től ke­resz­tény a ke­resz­tény pe­da­gó­gia? Van-e kü­lönb­ség val­lás­ok­ta­tás és hit­ok­ta­tás kö­zött? Mi­lyen hely­zet­ben van a mai ma­gyar hit­ok­ta­tás és er­köl­csi ne­ve­lés? Mi az az em­ber­is­me­ret? Ho­gyan le­het­ne in­teg­rál­ni az is­ko­lák pe­da­gó­gi­ai prog­ram­já­ba? Ki­zár­ja-e egy­mást az em­ber­is­me­ret és a hit­tan, vagy ép­pen for­dít­va: köl­csö­nö­sen ja­vá­ra le­het­nek egy­más­nak? Az Em­ber­tan, er­kölcs­tan, val­lás­tan, hit­tan a nagy­vi­lág­ban és ha­zánk­ban cím­mel a Ma­gyar Pax Ro­ma­na kö­zös­ség ál­tal áp­ri­lis 8. és 10. kö­zött Veszp­rém­ben tar­tott kon­fe­ren­ci­án fo­gal­ma­zód­tak meg ezek a kér­dé­sek.

A kon­fe­ren­cia szer­ve­ző­je és há­zi­gaz­dá­ja Ka­ma­rás Ist­ván val­lás­szo­cio­ló­gus volt, aki­nek mun­ká­ja ré­vén ala­kult meg pár év­vel ez­előtt a veszp­ré­mi Pan­non Egye­tem Ant­ro­po­ló­gia és Eti­ka Tan­szé­ke.

A be­ve­ze­tő elő­adást Pál­he­gyi Fe­renc pszi­cho­ló­gus tar­tot­ta, aki a ke­resz­tény pe­da­gó­gia lé­nye­gét a Krisz­tus-köz­pon­tú­ság­ban ra­gad­ta meg. Hang­sú­lyoz­ta, hogy min­den pe­da­gó­gia ki­in­du­ló­pont­ja az, ho­gyan te­kint az em­ber­re, mi­lyen em­ber­ké­pe van. Et­től függ ugyan­is a ne­ve­lői te­vé­keny­ség. A ke­resz­tény pe­da­gó­gia az em­bert Is­ten el­tor­zult ké­pé­nek lát­ja, aki­nek nem­csak azo­kat a kér­dé­se­ket kell meg­vá­la­szol­nia, hogy hon­nan jött, és ho­gyan jött lét­re, ha­nem azt is, hogy mi vég­re te­rem­te­tett. Ne­ve­lői te­vé­keny­sé­ge ezért az ér­ték­köz­ve­tí­tés­ben ha­tá­roz­ha­tó meg. A ke­resz­tény pe­da­gó­gus pász­tor, aki őr­zi, táp­lál­ja és ve­ze­ti a rá­bí­zot­ta­kat. Őr­zi a ve­szély­től, a rossz­tól, a ha­mis­tól, a ne­ga­tí­vu­mok­tól, táp­lál­ja Is­ten igé­jé­vel, Jé­zus Krisz­tus evan­gé­li­u­má­val, az ér­ték­kel, és be­ve­ze­ti őket a ke­resz­tény élet­for­má­ba, a Krisz­tus-kö­ve­tés élet­for­má­já­ba. Utalt Jé­zus és Pé­ter fel­tá­ma­dás utá­ni be­szél­ge­té­sé­re (Jn 21), és rá­mu­ta­tott: Jé­zus nem azt kér­de­zi Pé­ter­től, hogy sze­re­ti-e a bá­rá­nyo­kat, ha­nem azt, hogy sze­re­ti-e őt. S ha igen, ak­kor ez a szol­gá­la­ta: le­gel­tet­ni az ő ju­ha­it.

Ez a mon­da­ni­va­ló össze­csen­gett Thor­day At­ti­la fő­is­ko­lai ta­nár elő­adá­sá­val. A sze­ge­di Gál Fe­renc Hit­tu­do­má­nyi Fő­is­ko­la rek­tor­he­lyet­te­se a val­lás­ok­ta­tás és a hit­tan, a ka­te­ké­zis kö­zöt­ti kü­lönb­ség­ről be­szélt. Úgy fo­gal­ma­zott, hogy a val­lás­ok­ta­tás is­me­re­te­ket ad az egy­há­zak­ról, a val­lá­sok­ról, a Bib­li­á­ról és tör­té­ne­te­i­ről, de a ka­te­ké­zis élet­for­mát mun­kál a gyer­me­kek­ben, be­ve­ze­ti őket a ke­resz­tény élet­be. A val­lás­ok­ta­tás min­den gyer­mek szá­má­ra nél­kü­löz­he­tet­len és fon­tos, min­den gyer­mek­nek részt kel­le­ne ven­nie ben­ne. A ka­te­ké­zis pe­dig a val­lás­ok­ta­tás nyúj­tot­ta is­me­re­te­ket fel­hasz­nál­va gyü­le­ke­ze­ti kör­nye­zet­ben fog­lal­koz­hat­na a meg­ke­resz­telt gyer­me­kek­kel. Nem vá­lasz­ta­ni kel­le­ne te­hát a ket­tő kö­zül, hogy me­lyi­ket ta­nul­ja a di­ák, ha­nem a val­lás­ok­ta­tás­ra épül­het­ne a ka­te­ké­zis.

Az elő­adá­so­kat kö­ve­tő ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sek eze­ket a té­má­kat jár­ták kö­rül. Több­ször el­hang­zott, hogy az is­me­re­tek át­adá­sa, bár szük­sé­ges, de nem elég­sé­ges ah­hoz, hogy egy gyer­mek hi­tét gya­kor­ló ke­resz­ténnyé nö­ve­ked­jen. El­hang­zott az is, hogy vá­la­szo­kat aka­runk ad­ni a gyer­me­kek­nek, mi­köz­ben ők nem is kér­dez­tek min­ket. Meg­fo­gal­ma­zó­dott, hogy mennyi­re ered­mény­te­len volt a hit­ok­ta­tás­ban vég­zett mun­kánk; hogy ma sok­kal ne­he­zebb gyer­me­kek­kel fog­lal­koz­ni, őket ta­nít­vánnyá ten­ni. Meg­fo­gal­ma­zó­dott, hogy sok kül­ső kö­rül­mény is ár­tott a hit­ok­ta­tás ügyé­nek. Tu­dunk-e új pers­pek­tí­vát nyit­ni, új le­he­tő­sé­get fel­mu­tat­ni?

A Ka­ma­rás Ist­ván és mun­ka­tár­sai ál­tal be­mu­ta­tott em­ber­is­me­ret és eti­ka tárgy le­het­ne ez az új pers­pek­tí­va, ez az új le­he­tő­ség. Több mint har­minc­éves múlt­ra te­kint vissza az a mun­ka, amely má­ra eb­ben a tan­tárgy­ban kris­tá­lyo­so­dott ki. Tan­köny­vek ké­szül­tek hoz­zá, egye­te­men meg­sze­rez­he­tő a ta­ní­tás­hoz szük­sé­ges szak­ké­pe­sí­tés, az or­szág né­hány ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lá­já­ban ta­nít­ják.

A tan­tárgy ke­re­té­ben a ta­nu­lók az em­ber­rel fog­lal­koz­nak. Nem is­me­re­te­ket sa­já­tí­ta­nak el, ha­nem meg­fo­gal­maz­zák sa­ját vé­le­mé­nyü­ket kü­lön­bö­ző em­be­ri ma­ga­tar­tá­sok­ról, el­gon­dol­kod­nak az egyes kö­zös­sé­gek­ről, át­él­nek em­be­ri hely­ze­te­ket, ér­zé­se­ket, így job­ban meg­is­me­rik ön­ma­gu­kat, lel­ki, tes­ti és szel­le­mi szük­ség­le­te­i­ket, kap­cso­la­ta­ik moz­ga­tó­ru­gó­it, meg­ta­nul­nak kom­mu­ni­kál­ni. Ké­pes­sé­gek fej­lőd­nek ki ben­nük, ala­kul er­köl­csi ér­ték­íté­le­tük. Fel­te­szik azo­kat a kér­dé­se­ket, ame­lyek­re az­után már a jól kép­zett ka­te­ké­ta ad­hat­ja meg a vá­laszt.

A tan­tár­gyat ta­ní­tó pe­da­gó­gu­sok, lel­ké­szek meg­győ­ző­en szá­mol­tak be ta­pasz­ta­la­ta­ik­ról. De ak­kor mi­ért nem ta­nít­ják min­den is­ko­lá­ban ezt a tan­tár­gyat? Oly sok min­dent meg­ta­nul­nak és meg­is­mer­nek a gyer­me­kek is­ko­lai éve­ik alatt – ép­pen ön­ma­guk, az em­ber is­me­re­te vol­na el­ha­nya­gol­ha­tó? Er­köl­csi zül­lött­ség­be süllyedt né­pünk­nek óri­á­si szük­sé­ge vol­na rá! Még egy­há­zi is­ko­lák­ban is vol­na ér­tel­me a hit­tan mel­lett em­ber­is­me­re­tet ta­ní­ta­ni! El­mé­lyül­tebb, a lé­nye­get job­ban meg­ra­ga­dó lég­kört te­rem­te­ne a ta­nu­lók­ban és a ta­nu­lók kö­zött.

A kon­fe­ren­cia evan­gé­li­kus kép­vi­se­lő­je­ként, lel­kész­ként és pe­da­gó­gus­ként a két és fél na­pos ta­nács­ko­zás alatt meg­fo­gal­ma­zó­dott ben­nem a gon­do­lat: mennyi ne­héz­ség­gel küzd egy­há­zunk is a hit­ok­ta­tás te­rén! A lel­ké­szek hi­á­nyos pe­da­gó­gi­ai is­me­re­te­i­től kezd­ve a le­he­tet­len kö­rül­mé­nyek kö­zött va­ló hit­ok­ta­tá­son át a „ki­kon­fir­má­ló” fi­a­ta­lok­ra is te­kint­ve egé­szen ad­dig, hogy alig ma­rad meg va­la­ki is­ko­lái vé­gez­té­vel a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gé­ben, fő­leg nem a gyü­le­ke­zet ak­tív tag­ja­ként. Nem kel­le­ne ten­nünk va­la­mit? Nem kel­le­ne ke­res­nünk a meg­úju­lás le­he­tő­sé­ge­it? Nem kel­le­ne to­vább­kép­zé­se­ket tar­ta­ni lel­kész-hit­ok­ta­tók­nak egy­ház­ke­rü­le­ten­ként? Nem vol­na szük­sé­ge egy­há­zunk­nak kép­zett em­ber­is­me­ret-ta­ná­rok­ra, akár lel­kész-ta­ná­rok­ra? Nem kel­le­ne ne­künk is át­gon­dol­ni az em­ber­is­me­ret nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­ge­ket?

Szá­mom­ra nem két­sé­ges: Urunk bi­zonnyal ál­dá­sát ad­ná rá!

Isó Do­rottya

::Nyomtatható változat::