Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 18
- HETI ÚTRAVALÓ
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
HETI ÚTRAVALÓ
„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1)
Húsvét ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten csodáira emlékeztetik az éneklő gyülekezetet. De mi a legnagyobb csodája? Heti zsoltárversünk szerint: nagypénteken „szabadulást szerzett jobbja” a bűn, halál, sátán hatalmából, és húsvét hajnalán „megmutatta szabadító erejét az Úr” (Zsolt 98,1–2), mert kihozta a halálból a juhok nagy pásztorát. Méltó és üdvösséges, hogy az Úr Jézust a halálon aratott győzelméért új énekkel dicsőítsük. „Jó dolog az Urat dicsérni, és éneket zengeni a te nevednek, ó felséges!” (Zsolt 92,2; LK) Ő csodálatosan cselekedett: énekeljetek! „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Énekeljetek, vigadjatok, zengjetek zsoltárt!” (GyLK 737,5) Luther írja: „Új ének ez az új országról, az új teremtésről s az új emberről, aki nem törvényből vagy cselekedetből, hanem a Lélektől született; s aki maga is csoda, s azt is tesz a mi Urunk Krisztusban!” Urunk örvendő hálaadásra fakadt: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura…” És magához hívja mindazokat, „akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Jöjjetek énhozzám mindnyájan” (Mt 11,25.28), mert Krisztus törvény-igája gyönyörűséges és boldogító, s az ő terhét vele közösen hordani könnyű. Ezért az új ember – aki az Úr Jézust öltötte magára (lásd Róm 13,14) – hallgat Pál szavára. „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy (…) intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,16) Jakab kiegészíti az „első zsengéknek” szánt felszólítást: „Legyetek az igének cselekvői (tevékeny megvalósítói), ne csupán (feledékeny) hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1,22) A tanítványok Istent kiáltva dicsérő éneke – „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,38) – új ének. Pál azzal dicsekszik, amit Krisztus tett általa a pogányok megtéréséért; de csak ott hirdette az evangéliumot, ahol még senki más, „hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen” (Róm 15,16). Ugyancsak ő figyelmezteti a lelki ajándékokért rajongókat, megvallva: „…a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” Mi is mondjuk: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó! „Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.” (1Kor 14,19.15) Ezt tette a Gecsemáné-kertben Urunk is: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” Minket biztat: „…imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22,42.46) Isten kegyelmének nagy csodája, ha valaki eljut a Krisztusban való élő hitre: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,68–69) Mindezért új énekkel „a Krisztust magasztaljátok, / Akit küldött jó Atyátok! / Ő az, kit fejünknek vallunk. / Néki élünk…” (EÉ 65,2)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|