Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 18
- Új nap – új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Ó, Uram, legyen figyelmes a füled, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért. Neh 1,6a (Jn 17,9; Mt 11,25–30; Kol 3,12–17; Zsolt 98) „Kis telefonom van nekem, két összetett kezem” – sokunkban kedves emlékeket idéz ez a gyermekdal. Különösen is élő ez a kép ma, amikor szinte mindenkinek ott a keze ügyében a mobiltelefon. Fontos az állandó elérhetőség, nehogy lemaradjunk értékes információkról. De közben nem árt, ha tudjuk, van egy másik telefonunk is: közvetlen vonal a „legfelsőbb szinthez”. Ez a telefon nem merül le, a vonal sosem foglalt, és mindig van térerő. Csak éppen tudni kell elővenni, használni, és máris megkapjuk a legfontosabb infót: Isten szeret minket, és örök életre hívogatja minden gyermekét.
Hétfő
Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 1Jn 4,19 (Jer 7,3;Jak1,17–25/26–27/; Zsid 1,1–4) Amint hajtok az autópályán, a szemem sarkából figyelem az óriásplakátokat – döbbenetes, hogy mi mindenre akarnak rávenni hangzatos szlogenekkel. Megmondják, mit vásároljak, melyik párthoz csatlakozzam, honnan reméljek biztonságot, és hogyan éljek egészségesen. Az életpályán haladva lassan megértjük: Isten nem erőszakkal, nem csellel vagy hazugságokkal akar minket befolyásolni, hanem szeretetével szelíden átformálja életünket, gondolkodásunkat. Ha mi egymást szeretni tudjuk, az is csak azért van, mert ő már megmutatta minden emberi észt meghaladó szeretetét Jézus Krisztusban.
Kedd
Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly? Jer 23,29 (Lk 12,49; Lk 19,36–40; Zsid 1,5–14) Sziklazúzó pöröly – akinek volt már a kezében ilyen szerszám, az tudja, milyen érzés vele dolgozni. Ha a hatalmas kalapács meglendül, már nemigen lehet megállítani – kérlelhetetlenül összezúzza, ami az útjába kerül. Ilyen ellenállhatatlan erőként lép be a világba, az emberi életbe Isten igéje is, amely a törvény által összetör, megszomorít bennünket saját bűneink miatt, de fel is emel és újjá is épít a Krisztusról szóló evangélium által.
Szerda
Jézus így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Mk 2,17 (Jer 17,14; Róm 15,14–21; Zsid 2,1–10) Szomorú tapasztalatom, hogy keresztény gyülekezeteink nagyrészt „egészségesekből” állnak. Bár a legtöbben bűnösnek vallják magukat az istentiszteleteken, a hétköznapokban próbálják a tökéletesség álcáját magukra ölteni. Magukkal és egymással szemben is olyan elvárásokat állítanak, amelyek alapján könnyebb megítélni egymást. Talán elfelejtik, hogy az ítélet az Úr kezében van. De ő nem elpusztítani, hanem meggyógyítani akar minket. Ezért jött el Jézus Krisztus – a „betegekhez”.
Csütörtök
Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Zsolt 115,1 (Jn 7,18; 1Kor 14,6–9.15–19; Zsid 2,11–18) …a hatalmas templom tele volt hívőkkel és a zene szerelmeseivel. Amikor az orgonaművész befejezte csodás hangversenyének utolsó tételét is, a rövid csönd után az épületet földrengésszerű taps rázta meg. A művész csendes mosollyal kiállt a karzat mellvédjére, és mutatóujjával felfelé mutatott. A vastaps közepette csak a szájáról tudtuk leolvasni, amit mond: „Soli Deo gloria”, egyedül Istené a dicsőség…
Péntek
Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. Ef 2,10 (Zsolt 138,8b; Lk 22,39–46; Zsid 3,1–6) Amikor az ember valamilyen új eszközre tesz szert, érdemes elolvasni a használati utasítást, mielőtt használatba venné. A gyártó leírja, hogy mik az optimális működés feltételei, és mit ne tegyünk semmi esetre sem. Isten is adott kedvenc teremtménye, az ember mellé útmutatót, a Szentírást. Ott adja tudtunkra, hogyan is érdemes élni, és hogy az ember mire lett teremtve: Istent viszontszeretni és szeretetét továbbsugározni. Sokkal könnyebb és boldogabb lenne a földön az élet, ha mindenki forgatná ezt a használati útmutatót.
Szombat
Jézus megkérdezte a meggyógyított vaktól: „Hiszel te az Emberfiában? Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt. Jn 9,35.37–38; Jn 6,/60–62/63–69; Zsid 3,7–19) A vakon született ember örvendezik a gyógyulásán. A nép csodálkozik. A farizeusok bosszankodnak. Mindenki mással van elfoglalva, de Jézus kérdése rámutat a lényegre. Nem a szombati nap, nem a kívülállók véleménye, még csak nem is a csodalátás itt a lényeg, hanem csakis a Jézust Úrnak valló hit. Nekünk, mai embereknek is nekünk szegezi a kérdést, miközben szürkeállományunk a munka, a család, az anyagi kötelezettségek, elérendő célok körül forog: „Hiszel te az Emberfiában?”
::Nyomtatható változat::
|