Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Nyil­ván­va­ló, hogy a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház 2010-ben tel­je­sen más kul­tu­rá­lis, gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai hely­zet­ben le­vő or­szág­ban vég­zi fel­ada­tát, mint ami­lyen­ben a né­met pro­tes­tán­sok él­tek 1934-ben. Egy­ér­tel­mű, hogy az ál­lam be­ren­dez­ke­dé­se de­mok­ra­ti­kus, és nem a nem­ze­ti­szo­ci­a­lis­ta esz­me ural­ja. Vi­lá­go­san kör­vo­na­la­zó­dik az az eu­ró­pai meg­győ­ző­dés, hogy nincs he­lye a ki­re­kesz­tés­nek, a fa­ji vagy val­lá­si ala­pú hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tés­nek. Eb­ből ta­lán az kö­vet­kez­ne, hogy a Bar­me­ni teo­ló­gi­ai nyi­lat­ko­zat­nak sem­mi mon­da­ni­va­ló­ja nincs szá­munk­ra?

Ha így len­ne, ak­kor Fe­ke­te Ká­roly – a Deb­re­ce­ni Re­for­má­tus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem do­cen­se – bi­zo­nyá­ra nem írt vol­na a nyi­lat­ko­zat­ról ala­pos, a ma­gyar­or­szá­gi re­cep­ció tör­té­ne­té­re is fi­gye­lő köny­vet.

Bölcs­kei Gusz­táv püs­pök aján­lá­sá­ban ol­vas­ha­tó: „A Bar­me­ni Teo­ló­gi­ai Nyi­lat­ko­zat ha­tár­vo­na­lat je­löl ki. Vi­lá­go­san meg­mu­tat­ja, hol van és hol nincs a he­lye az egy­ház­nak, mi­nek van és mi­nek nincs he­lye az egy­ház­ban.” És minden­nek mér­cé­je nem a han­gos több­ség ál­tal skan­dált vélt ér­ték, ha­nem egye­dül Is­ten igé­je, amely – aho­gyan a nyi­lat­ko­zat vé­gén áll – örök­ké meg­ma­rad.

A do­ku­men­tum ak­tu­a­li­tá­sát ép­pen az igé­vel ve­te­ke­dő em­be­ri gon­do­la­tok el­ha­tá­ro­lá­sa je­len­ti az igaz­ság­tól, at­tól a va­ló­ság­tól, amely egye­dül a ná­zá­re­ti Jé­zus Krisz­tus­ban is­mer­he­tő fel. Nincs más igaz­ság, nincs nyárs­pol­gá­ri meg­al­ku­vó ké­nye­lem, de a fe­le­lős­ség­re el­hí­vott em­ber cse­lek­vé­sé­nek igen­is jo­go­sult­sá­ga van, ha éle­té­nek zsi­nór­mér­té­két meg­ha­mi­sít­ják, és ide­gen esz­mék hang­za­va­rá­ba fojt­ják!

A könyv el­ső ré­szé­ben a szer­ző a né­met egy­há­zi harc (Kirchen­kampf) be­mu­ta­tá­sá­ra vál­lal­ko­zik.

Az úgy­ne­ve­zett Né­met Ke­resz­té­nyek (Deu­tsche Ch­ris­ten) kor­sze­rű ke­resz­tény­sé­get ígér­tek, jól­le­het a kor­sze­rű­ség ki­me­rült az igét meg­csú­fo­ló ha­zug­sá­gok­ban. Hit­ler ha­ta­lom­ra ju­tá­sát így Is­ten egye­te­mes ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sá­nak mond­ták, szor­gal­maz­ták az egyed­ura­lom el­vé­nek (Füh­rer­prin­zip) be­ve­ze­té­sét az egy­ház­ban, és vé­gül ott is tá­mo­gat­ták a zsi­dók ki­re­kesz­té­sét és az an­ti­sze­mi­tiz­must. Han­goz­tat­ták, hogy a Bib­li­á­ból ki kell tö­röl­ni min­dent, ami zsi­dó ere­de­tű. Meg­je­lent a po­li­ti­kai mes­si­a­niz­mus tév­kép­ze­te. Olyan jel­sza­vak ural­ták a fi­a­ta­lok gon­dol­ko­dá­sát, mint a „Di­cső­sé­gem a hű­ség!” SS-jel­szó vagy a „ve­lünk jön el az új kor”.

Eb­ben a po­li­ti­ka­i­lag és egy­há­zi­lag is fel­fo­ko­zott hely­zet­ben kez­dett éb­red­ni a né­met Hit­val­ló Egy­ház.

Wup­per­tal vá­ros Bar­men ne­vű ke­rü­le­té­ben 1934. má­jus 29–31. kö­zött hit­val­ló zsi­na­tot tar­tot­tak. Ek­kor ol­vas­ták fel azt a ko­ráb­ban el­ké­szí­tett ter­ve­ze­tet, ame­lyet Hans As­mus­sen evan­gé­li­kus lel­kész, Tho­mas Bre­it egy­ház­fő­ta­ná­csos és Karl Barth ne­ves re­for­má­tus teo­ló­gus fo­gal­ma­zott meg a Né­met Ke­resz­té­nyek­kel szem­ben. A nyi­lat­ko­za­tot 139 zsi­na­ti tag egy­han­gú­lag fo­gad­ta el. Tö­rök Ist­ván deb­re­ce­ni pro­fesszor utó­lag így ér­té­kel­te az el­fo­ga­dás je­len­tő­sé­gét: „A ke­resz­tény jó­zan­ság túl­lá­tott a kez­de­ti si­ke­rek ígé­re­tén, és pró­fé­tai mó­don az elő­re lá­tott vég­zet­től akar­ta meg­men­te­ni az or­szá­got.”

Kö­vet­ke­ző ré­szé­ben a kö­tet köz­li Tö­rök pro­fesszor 1954-es nyi­lat­ko­zat­for­dí­tá­sát, bár tud­juk, hogy több ma­gyar for­dí­tás is el­ér­he­tő: evan­gé­li­kus rész­ről Ben­czúr Lász­ló vagy Groó Gyu­la mun­ká­ja, de a re­for­má­tus Már­kus Mi­hály és Ju­hász Ta­más for­dí­tá­sát is mél­tán em­lít­het­nénk.

A to­váb­bi­ak­ban rész­le­tek­be me­nő, ám vi­lá­go­san meg­fo­gal­ma­zott gon­do­la­tok ál­tal mé­lyed­het el az ol­va­só a nyi­lat­ko­zat szer­ke­ze­ti fel­épí­té­sé­ben és tar­tal­mi je­len­tő­sé­gé­ben. A szer­ző vé­gül a ha­zai re­cep­ció kap­csán úgy em­lé­ke­zik meg ifj. dr. Var­ga Zsig­mond­ról, mint a „ma­gyar Bon­hoef­fer­ről”, őt vér­ta­nú­sá­ga ál­tal „ta­ní­tónk­ká avat­ta az Élet Ura”.

Ha mél­ta­tó so­ra­i­mat az­zal kezd­tem, hogy „nyil­ván­va­ló”, ak­kor most gon­do­la­ta­i­mat úgy fe­je­zem be, hogy ta­lán ma még­sem egé­szen nyil­ván­va­ló mind­az, ami el­len a bar­me­ni nyi­lat­ko­zat meg­fo­gal­ma­zói fel­emel­ték sza­vu­kat. Ezért a ha­zai re­cep­ci­ó­nak foly­ta­tód­nia kell! És en­nek szak­ér­tő elő­se­gí­té­sé­ért kö­szö­net il­le­ti a kö­tet szer­ző­jét.

Orosz Gá­bor Vik­tor

::Nyomtatható változat::