Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve(i)

Hozzászólás a cikkhez

Má­jus hó­nap­ban foly­ta­tó­dik a Lu­ther Ki­adó áp­ri­lis­ban meg­hir­de­tett „könyv­men­tő” ak­ci­ó­ja A hó­nap köny­ve ked­vez­mé­nyes könyv­vá­sár­lá­si so­ro­za­tá­nak ke­re­té­ben. Idén ta­vasszal sor­ra ke­rül­nek elő a ki­adó rak­tár­kész­le­té­ből azok a – jó­részt még a ko­ráb­bi saj­tó­osz­tály ide­jé­ben ki­adott – ré­gi köny­vek, ame­lyek tar­tal­mu­kat te­kint­ve jó eséllyel „pá­lyáz­hat­nak” a mai ke­resz­tény el­kö­te­le­zett­sé­gű ol­va­sók ér­dek­lő­dé­sé­re is. A „ta­va­szi nagy­ta­ka­rí­tás” ér­ték­men­tő ak­ci­ó­já­nak je­gyé­ben is­mét öt könyv ke­rült be­le a so­ron kö­vet­ke­ző hó­nap ked­vez­mé­nyes könyv­cso­mag­já­ba. Az áp­ri­li­si­hoz ha­son­ló­an en­nek a vá­lo­ga­tás­nak az össze­ál­lí­tá­sa­kor is igye­kez­tek szé­les pa­let­tá­ról me­rí­te­ni a ki­adó mun­ka­tár­sai, az­zal a cél­lal, hogy a le­he­tő­sé­gek­hez mér­ten mi­nél több­fé­le ér­dek­lő­dé­sű ol­va­só szá­má­ra kí­nál­ja­nak ér­té­kes ol­vas­ni­va­lót: lel­ki­gon­do­zás, misszió, val­lá­si nép­rajz, egy­ház- és iro­da­lom­tör­té­net, va­la­mint írás­ma­gya­rá­za­ti kom­men­tár sze­re­pel a Lu­ther Ki­adó má­ju­si me­nü­jén.

Hans-Ch­ri­stoph Pi­per Be­teg­ágyon cí­mű köny­ve leg­in­kább azok ér­dek­lő­dé­sét kelt­he­ti fel, aki­ket fog­lal­koz­tat a pasz­to­rál­pszi­cho­ló­gia, a po­i­me­ni­ka és a lel­ki­gon­do­zás szer­te­ága­zó té­ma­kö­re. Az eu­ró­pai hí­rű pasz­to­rál­pszi­cho­ló­gus-pro­fesszor – al­cí­me sze­rint – be­te­gek­nek, ro­ko­nok­nak, ápo­lók­nak író­dott kö­te­te a kór­há­zi lel­ki­gon­do­zás te­rü­le­té­re össz­pon­to­sít­va jár­ja kö­rül azt a kér­dést, mit is je­lent hu­za­mo­sabb ide­ig be­teg­nek len­ni lé­lek­ta­ni és pasz­to­rá­lis szem­pont­ból. Mit él át a pá­ci­ens, mi­lyen gon­do­la­tok, ér­zé­sek tá­mad­nak ben­ne aka­rat­la­nul is, mi min­den­től tart, amit nem is min­dig mer sza­vak­ba ön­te­ni? Pi­per pro­fesszor pasz­to­rál­pszi­cho­ló­gi­ai mód­sze­re ah­hoz se­gít­he­ti hoz­zá a be­te­gek hoz­zá­tar­to­zó­it, lá­to­ga­tó­it, gyó­gyí­tó­it, ápo­ló­it és lel­ki­gon­do­zó­it, hogy job­ban ké­pe­sek le­gye­nek meg­ér­te­ni és át­érez­ni – a szí­vük­kel is lát­va – a be­te­gek­nek a lát­szó­la­gos­nál jó­val össze­tet­tebb hely­ze­tét és lel­ki­ál­la­po­tát. De ma­guk­nak a be­teg­ség­gel küsz­kö­dők­nek is so­kat se­gít­het ez a kis könyv ab­ban, hogy ön­ma­gu­kat mé­lyeb­ben meg­ért­sék – hit­tel, bá­tor­ság­gal és bi­za­ko­dás­sal el­fo­gad­va, hogy a be­teg­ség nem pusz­tán tes­ti ügy: a lé­lek erői min­de­nütt je­len van­nak. A Be­teg­ágyon cí­mű kö­te­tet a for­dí­tói ní­vó­dí­jas Bod­rog Mik­lós tol­má­cso­lá­sá­ban ol­vas­hat­juk.

A ke­resz­tény misszió rend­kí­vül gaz­dag és vál­to­za­tos vi­lá­ga iránt ér­dek­lő­dők­nek szól Bá­lint­né Kis Be­á­ta A ga­ra­mut hang­ja – Négy év Pá­pua Új-Gui­ne­á­ban cí­mű úti be­szá­mo­ló­ja. A szer­ző és csa­lád­ja 1995–1999 kö­zött négy évet töl­tött a pá­pu­ák szi­get­vi­lá­gá­ban, több mint ti­zen­há­rom­ezer ki­lo­mé­ter­re Ma­gyar­or­szág­tól. A könyv­ben ka­lan­dos úti be­szá­mo­lót ol­vas­ha­tunk er­ről a négy év­ről. Meg­is­mer­het­jük a szi­ge­ten la­kó tör­zsek tör­té­ne­tét és 20. szá­zad vé­gi hét­köz­nap­ja­i­kat; azt, hogy mi­ként tu­dott él­ni kö­zöt­tük, se­gí­te­ni élet­kö­rül­mé­nye­ik ja­ví­tá­sá­ban egy ke­resz­tény ma­gyar csa­lád – a víz­gaz­dál­ko­dá­si mér­nök férj és az an­gol­ta­nár fe­le­ség. A 20. szá­zad vé­gi ka­lan­dos misszió­tör­té­net for­du­la­tai sok­szor kész­te­tik ne­ve­tés­re az ol­va­sót a sok te­kin­tet­ben fáj­dal­ma­san el­lent­mon­dá­sos szi­get­vi­lág hét­köz­nap­ja­i­nak ér­zék­le­tes le­írá­sai, el­be­szé­lé­sei ré­vén. A so­rok kö­zött lé­vő hu­mor se­gít ab­ban, hogy min­den visszás­ság el­le­né­re meg­sze­res­sük ezt a tá­vo­li or­szá­got és la­kó­it – úgy, ahogy min­den vi­szon­tag­ság el­le­né­re a négy évet kö­zöt­tük töl­tő ma­gyar csa­lád meg­sze­ret­te.

Teo­ló­gia, val­lás­tör­té­net, nép­rajz. Ne­he­zen tud­nánk ka­pás­ból olyan dol­got, te­rü­le­tet vagy je­len­sé­get em­lí­te­ni, amely­nek mind­há­rom tu­do­mány a ré­szét ké­pe­zi, vagy mind­há­rom disz­cip­lí­na szem­szö­gé­ből meg­kö­ze­lít­he­tő. Pe­dig a meg­ol­dás ké­zen­fek­vőbb, mint gon­dol­nánk: ez a Bib­lia. De­dinsz­ky Gyu­la evan­gé­li­kus lel­kész A Bib­lia nép­raj­za cí­mű köny­vé­ben ab­ból in­dul ki, hogy a Szent­írás lé­nye­gi mon­da­ni­va­ló­ja az üd­vös­ség­re vo­nat­ko­zik. Van­nak azon­ban más jel­le­gű köz­lé­sek is ben­ne. Ta­lál­ha­tunk föld­raj­zi, tör­té­ne­ti, po­li­ti­kai és nép­raj­zi is­me­re­te­ket is. De­dinsz­ky Gyu­la ar­ra vál­lal­ko­zott, hogy köny­vé­ben a Bib­lia nép­raj­zi as­pek­tu­sát ve­gye szem­ügy­re. Fon­tos és nem meg­ke­rül­he­tő is­me­re­te­ket kö­zöl a szer­ző, ame­lyek se­gí­tik a Bib­lia üze­ne­té­nek mé­lyebb meg­ér­té­sét.

„A mi Győry tisz­te­le­tes urunk olyan, mint a jó bor: ha so­ká­ig él­ve­zi az em­ber, el­bó­dul tő­le, s min­den­re kész­nek ér­zi ma­gát, de az­tán gyak­ran meg­kí­ván­ja.” „Olyan (…), mint az an­gyal, szár­nya­kon rö­pül ma­ga­san, még­is tud­ja, mi van az em­be­rek szí­vé­ben.” Ilyen sza­vak­kal em­lé­kez­tek evan­gé­li­kus hí­vek Győry Vil­mos­ra, Oros­há­za ne­ves 19. szá­za­di ige­hir­de­tő­jé­re és pap köl­tő­jé­re, akit már-már iga­zi apos­tol­ként tisz­tel­tek azon a vi­dé­ken. Elek Lász­ló ér­té­kes egy­ház-, hely- és iro­da­lom­tör­té­ne­ti mű­ve, a Győry Vil­mos (1838–1885) a mél­tán hí­res­sé vált lel­kész élet­raj­zát igyek­szik mi­nél pre­cí­zeb­ben fel­vá­zol­ni. Mun­ká­já­nak ér­té­két nö­ve­li, hogy egy­részt más, tel­jes­ség­re tö­rek­vő mo­nog­ra­fi­kus ta­nul­mány nem je­lent meg Győry Vil­mos­ról – a le­gen­dás Szé­kács Jó­zsef püs­pök ve­jé­ről –, más­részt a szer­ző Győry iro­dal­mi mű­ve­i­nek elem­zé­sét he­lye­zi a kö­zép­pont­ba, ez­ál­tal köz­vet­le­nebb kap­cso­lat­ba hoz­za egy­más­sal a kort és az em­bert, s ha­té­ko­nyabb for­má­ban irá­nyít­ja a fi­gyel­met a nagy mű­velt­sé­gű, kul­tú­ra­for­má­ló lel­kész köl­tő­re, mint ahogy azt ko­ráb­bi ér­té­ke­lé­sek jó­val szű­kebb bi­og­rá­fi­ai-bib­li­og­rá­fi­ai me­rí­té­sük­kel tet­ték.

Dr. Mun­tag An­dor né­hai ószö­vet­sé­ges pro­fesszor sze­rint Grün­valszky Ká­roly ala­pos teo­ló­gi­ai fel­ké­szü­lés­sel és bő­sé­ges gyü­le­ke­ze­ti szol­gá­lat ta­pasz­ta­la­tá­val ké­szí­tet­te el Éne­kek éne­ke, avagy a sze­re­lem is­ko­lá­ja cí­mű kom­men­tár­ját. Az írás­ból ki­tű­nik, hogy eze­ket a ma­gya­rá­za­to­kat gyü­le­ke­ze­ti cé­lok­ra ír­ta és hasz­nál­ta fel, va­la­mint az Éne­kek éne­ke köny­vé­nek so­kat vi­ta­tott bib­li­ai ér­tel­me­zé­se so­rán fi­gye­lem­re mél­tó ószö­vet­sé­gi és lu­the­ri ke­resz­tény teo­ló­gi­ai ál­lás­pon­tot kép­vi­sel. Ez a teo­ló­gia és a gyü­le­ke­ze­ti lel­ké­szi szol­gá­lat te­kin­te­té­ben is ér­té­kes könyv re­á­lis és szép hang­vé­te­lé­vel, könnyed, ol­vas­má­nyos stí­lu­sá­val min­den­ki szá­má­ra hasz­nos le­het: a könyv elő­sza­vát jegy­ző Mun­tag An­dor jó szív­vel ajánl­ja hasz­nos se­géd­anyag­ként lel­ké­szek­nek, bib­lia­órát ve­ze­tő gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­tár­sak­nak és ter­mé­sze­te­sen min­den bib­lia­ol­va­só em­ber­nek, aki sze­ret­né mé­lyeb­ben és tel­je­seb­ben meg­ér­te­ni az Ószö­vet­ség egyik leg­szebb iro­dal­mi al­ko­tá­sát, az Éne­kek éne­két.

Pet­ri Gá­bor

::Nyomtatható változat::