Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az or­szág má­so­dik leg­na­gyobb fe­dett pá­lyás at­lé­ti­kai csar­no­kát ad­ták át ün­ne­pé­lyes ke­re­tek kö­zött hét­főn Bony­há­don, a Pe­tő­fi Sán­dor ne­vét vi­se­lő evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um­ban. A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház még ta­valy dön­tött ar­ról, hogy az in­téz­mény szá­má­ra meg­vá­sá­rol­ja a két­ezer-két­száz négy­zet­mé­te­res egy­ko­ri ci­pő­gyá­ri csar­no­kot. A re­kord­idő alatt el­ké­szült at­lé­ti­kai csar­nok­ba több mint tíz­szer el­fér­ne a mint­egy hat­száz ta­nu­lót ok­ta­tó gim­ná­zi­um je­len­le­gi tor­na­ter­me… Az áp­ri­lis 26-i ava­tó­ün­nep­ség há­la­adó is­ten­tisz­te­let­tel kez­dő­dött, ame­lyen Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke hir­det­te Is­ten igé­jét. Ez­után a gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­ja, Óno­di Sza­bolcs mon­dott be­szé­det. Mint mond­ta, Tol­na me­gye el­ső sport­csar­no­ka 1894-ben szin­tén Bony­há­don épült fel az evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um­ban. Most pe­dig ugyan­itt el­ké­szült az or­szág má­so­dik – nem­csak az is­ko­la, a me­gye, ha­nem az egész Dél-Du­nán­túl at­lé­ti­kai di­ák­sport-igé­nye­it ki­szol­gál­ni kész – leg­na­gyobb fe­dett pá­lyás „küz­dő­te­re” – a Bony­há­di Evan­gé­li­kus At­lé­ti­kai Cent­rum Csar­no­ka.

A hí­res bony­há­di ci­pő­ipar 2003-ban in­gott meg, ami­kor a Sa­la­man­der cég ki­vo­nult a vá­ros­ból. Ké­sőbb egy száz­hat­van főt fog­lal­koz­ta­tó ci­pő­gyár­tó cég még te­vé­keny­ke­dett a te­lep­he­lyén, de ké­sőbb ez is csőd­be ment. E szo­mo­rú kö­rül­mény­ben a Gond­vi­se­lő ugyan­ak­kor fel­is­mer­tet­te a tör­té­nel­mi pil­la­nat le­he­tő­sé­gét: hogy tud­ni­il­lik meg­ada­tott a rég­óta vá­gyott sport­csar­nok lét­re­ho­zá­sá­nak le­he­tő­sé­ge. A gim­ná­zi­um ve­ze­té­se ál­tal – má­so­dik­ként – ki­dol­go­zott kon­cep­ci­ót vé­gül az is­ko­la­fenn­tar­tó Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház is el­fo­gad­ta, és hoz­zá­já­rult a csar­nok meg­vá­sár­lá­sá­hoz. Óno­di Sza­bolcs gim­ná­zi­um­igaz­ga­tó így fo­gal­maz: „Sok­sze­rep­lős já­ték volt, de az erők egy irány­ban ha­lad­tak, és min­den­ki se­gí­tett, akit meg­szó­lí­tot­tunk. 2009 no­vem­be­ré­ben meg­kez­dőd­he­tett a csar­nok át­ala­kí­tá­sa. Az in­téz­mény dol­go­zói ren­ge­teg mun­ka­órát töl­töt­tek itt, és fo­lya­ma­to­san ér­kez­tek a tár­sa­dal­mi mun­ká­ju­kat fel­aján­lók is. Nem cso­da­vá­rás volt ez, ha­nem ők ma­guk te­rem­tet­tek cso­dát össze­fo­gá­suk­kal, a ne­mes ügy irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­gük­kel.”

Áp­ri­lis 26-án te­hát Ma­gyar­or­szág má­so­dik leg­na­gyobb fe­dett pá­lyás at­lé­ti­kai csar­no­kát avat­ták fel Bony­há­don. A ven­dé­ge­ket há­la­adó is­ten­tisz­te­let kö­szön­töt­te. Ézs 40,28–31 alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben Gáncs Pé­ter püs­pök utalt ar­ra is, hogy a fel­tá­ma­dás hí­rét fut­va vit­ték az evan­gé­lis­ták, vagy­is a fi­zi­kai erőn­lét­re szük­ség volt (és van) a jó hír köz­ve­tí­té­sé­hez… Kép­le­te­sen úgy fo­gal­ma­zott, hogy Óno­di Sza­bolcs gim­ná­zi­um­igaz­ga­tó is pró­fé­ta­ként fu­tott, de nem egye­dül, és – mi­ként az or­szág – Ju­bi­la­te va­sár­nap­ja után egy nap­pal csa­pa­tá­val együtt a cél­egye­nes­be ér­ke­zett.

A Ma­gyar Olim­pi­ai Bi­zott­ság­ban (MOB) is tag­sá­got vi­se­lő Óno­di Sza­bolcs is­ko­la­igaz­ga­tó el­mond­ta: annyi­ra utó­pisz­ti­kus­nak tűnt az öt­let, hogy pár hó­nap alatt lét­re­hoz­za­nak egy ek­ko­ra sport­csar­no­kot, hogy iga­zá­ból sen­ki­nek sem ju­tott eszé­be el­le­nez­ni. „Egyet­len rossz­in­du­la­tú aka­dá­lyo­zó­val, fon­tos­ko­dó bü­rok­ra­tá­val, de még saj­nál­ko­zó váll­ve­re­ge­tő­vel sem ta­lál­koz­tunk, aki ke­reszt­be fe­küdt vol­na. Ta­lán azért, mert több­sé­gük biz­tos volt ben­ne, hogy a gon­do­lat nem élet­sze­rű, el­ve­tél az majd ma­gá­tól. El­len­ben an­nál több ön­kén­tes se­gí­tő­vel, elő­re­vi­vő mun­kás kéz­zel és hig­gadt, a meg­ol­dás fe­lé ve­ze­tő öt­let­tel elő­re­ho­za­ko­dó szö­vet­sé­gest ta­lál­tunk, akik szár­nyat ad­tak va­la­mennyi­ünk­nek, akik kez­det­től hit­tünk a meg­va­ló­sí­tás­ban” – mond­ta. És míg az igaz­ga­tó egyik sze­me sír, hogy a ci­pő­gyár­tás meg­szűn­té­vel csa­lá­dok anya­gi biz­ton­sá­ga in­gott meg, ad­dig a má­sik sze­me ne­vet, hi­szen meg­ment­het­ték a csar­no­kot az enyé­szet­től, a jö­vő nem­ze­dé­ke szá­má­ra. Mint fo­gal­ma­zott: „A csar­nok el­ké­szül­te a bi­zo­nyí­ték ar­ra, hogy nagy hit­ben nem ma­ra­dunk ma­gunk­ra, hi­szen Is­ten ve­zet­te a szán­dé­ka­in­kat.”

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Or­szá­gos Iro­dá­já­nak mun­ka­tár­sai mel­lett a ma­gyar sport­élet je­les kép­vi­se­lői is je­len vol­tak az ava­tá­si ün­nep­sé­gen, ame­lyen Po­tá­pi Ár­pád Já­nos, Bony­hád vá­ros is­mét or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­vé vá­lasz­tott pol­gár­mes­te­re a meg­fon­tolt, fo­lya­ma­to­san elő­re­vi­vő lé­pé­sek­ről be­szélt, me­lyek­hez a si­ker kul­csa – meg­győ­ző­dé­se sze­rint – a ke­resz­tény hit meg­őr­zé­se volt.

Prof. Ist­ván­fi Csa­ba, a Ma­gyar Test­ne­ve­lő Ta­ná­rok Or­szá­gos Egye­sü­le­té­nek el­nö­ke kö­szön­tő­jé­ben el­mond­ta, hogy a ma­gyar ok­ta­tá­si rend­szer­ben még leg­alább hat­száz tor­na­te­rem hi­ány­zik, és nem is min­den­hol tart­ják fon­tos­nak en­nek meg­te­rem­té­sét. Szla­té­nyi György, a Ma­gyar Di­ák­sport­ta­nács tit­ká­ra utalt ar­ra, hogy a bony­há­di gim­ná­zi­um di­ák­jai több sport­ág­ban is ki­emel­ke­dő­en tel­je­sí­te­nek, dr. Sza­bó Ta­más, a MOB al­el­nö­ke pe­dig a sport és a szel­lem egy­sé­gé­re hív­ta fel a fi­gyel­met. Gyu­lai Mik­lós, a Ma­gyar At­lé­ti­kai Szö­vet­ség el­nö­ke úgy fo­gal­ma­zott, hogy már a lét­re­jöt­te is egy­faj­ta vi­lág­re­kord en­nek az at­lé­ti­kai csar­nok­nak, amely az egye­te­mes ma­gyar spor­tot is szol­gál­ni fog­ja.

Mol­nár Zol­tán, a MOB fő­tit­ká­ra el­mond­ta, hogy ami­kor meg­ér­ke­zett a bony­há­di gim­ná­zi­um­ba, úgy érez­te, egy má­sik boly­gó­ra lé­pett. A ma­gyar olim­pi­ai moz­ga­lom ne­vé­ben is kö­szö­ne­tét fe­jez­te ki ezért a cso­dá­ért, és fel­hív­ta a fi­a­ta­lok fi­gyel­mét ar­ra, hogy hasz­nál­ják ki a csar­nok ad­ta le­he­tő­sé­ge­ket, majd a Ma­gyar Olim­pi­ai Bi­zott­ság ne­vé­ben – Schu­lek Ágos­ton­nal, a Ma­gyar At­lé­ti­kai Szö­vet­ség el­nö­ké­vel – Ha­jós Alf­réd olim­pi­ai ér­mé­nek má­so­la­tát ad­ta át el­is­me­rés­ként Gáncs Pé­ter püs­pök­nek, Po­tá­pi Ár­pád Já­nos pol­gár­mes­ter­nek és Óno­di Sza­bolcs­nak. A csar­nok ki­ala­kí­tá­sá­ért leg­töb­bet fá­ra­do­zók­nak Kräh­ling Dá­ni­el nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus es­pe­res, a gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­ta­ná­csá­nak el­nö­ke mon­dott kö­szö­ne­tet és adott át ok­le­ve­let.

A di­á­kok ének­kel, tánc­cal szí­ne­sí­tet­ték a dél­utá­ni prog­ra­mot, vé­gül ké­ső es­té­be nyú­ló sport­ver­se­nyek­kel vet­ték bir­tok­ba – ren­del­te­té­sé­nek meg­fe­le­lő­en – Ma­gyar­or­szág leg­na­gyobb evan­gé­li­kus sport­lé­te­sít­mé­nyét, amely­ben a jö­vő­ben há­rom szak­edző irá­nyít­ja majd a ma­gas szín­vo­na­lú szak­mai mun­kát, és or­vo­si stáb kö­ve­ti nyo­mon a fi­a­ta­lok ak­ti­vi­tá­sát. Már ar­ra is ké­szült terv, hogy a száz­nyolc­van ta­ní­tá­si na­pon túl mi­ként le­het ki­hasz­nált­tá ten­ni az épü­le­tet. Mind­eh­hez hát­te­ret nyújt a gim­ná­zi­um há­rom­száz fé­rő­he­lyes mo­dern kol­lé­gi­u­ma. Má­jus 15-én pe­dig – vár­ha­tó­an kö­zel ezer részt­ve­vő­vel – eb­ben a csar­nok­ban ren­de­zik meg a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let misszi­ós nap­ját „Biz­tos, vé­dett ki­kö­tő” cím­mel.

Má­té Ré­ka

::Nyomtatható változat::