Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

He­te­dik al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg no­vem­ber 25-én a Van ki­út… kon­fe­ren­ci­át. Az er­köl­csi-mo­rá­lis vál­ság­ból va­ló ki­út ke­re­sé­se he­lyett ez­út­tal a ki­úton já­rás fel­ada­ta­i­ról cse­rél­tek esz­mét a ta­lál­ko­zó részt­ve­vői. A Van ki­út… kon­fe­ren­cia­so­ro­za­tot – az or­szág szel­le­mi meg­úju­lá­sá­nak elő­se­gí­té­se cél­já­ból – a Ba­ran­ko­vics Ist­ván Ala­pít­vány Iz­ra­e­li­ta Mű­he­lye és a Szent Ist­ván Ala­pít­vány hív­ta élet­re 2008 má­ju­sá­ban. Az el­ső, Ér­den meg­tar­tott fó­ru­mot egy-egy nyí­ra­do­nyi, nagy­vá­ra­di, bu­da­pes­ti, deb­re­ce­ni és sze­ge­di al­ka­lom kö­vet­te. A he­te­dik ta­nács­ko­zás­nak új­ra az ér­di Ho­tel Ter­mál Li­get adott ott­hont.

Az ez­út­tal a Hit, egész­ség, össze­fo­gás, egy­ség té­má­ban meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia – ha­tá­ron in­nen és túl­ról ér­ke­ző – elő­adói most is a zsi­dó és a ke­resz­tény fe­le­ke­ze­tek, va­la­mint ci­vil szer­ve­ze­tek kép­vi­se­lő­i­ből ke­rül­tek ki. Azok vol­tak együtt, akik – Weisz Pé­ter­nek, az iz­ra­e­li­ta mű­hely el­nö­ké­nek sza­va­i­val él­ve – ma­guk is vall­ják: „több az, ami össze­köt, mint ami el­vá­laszt ben­nün­ket”.

Az alap­té­má­ról szól­va Kö­ves Slomó, az Egy­sé­ges Ma­gyar­or­szá­gi Iz­ra­e­li­ta Hit­köz­ség ve­ze­tő rab­bi­ja úgy fo­gal­ma­zott: a kö­zös­sé­gen be­lü­li egy­ség el­kép­zel­he­tet­len az egyes em­be­rek­ben meg­va­ló­su­ló egy­ség nél­kül. Utób­bi biz­to­sí­té­ká­nak az Is­ten­be ve­tett hi­tet, az em­be­ri élet ér­té­ké­nek tisz­te­le­tét és a csa­lá­di élet tisz­ta­sá­gá­ra va­ló tö­rek­vést tart­ja, a tár­sa­dal­mon be­lü­li egy­ség meg­te­rem­té­sé­nek esz­kö­zét pe­dig a Bib­lia kö­zös ta­nul­má­nyo­zá­sá­ban lát­ja. (A fő­rab­bi ja­vas­la­tát is fi­gye­lem­be vé­ve dön­töt­tek úgy a szer­ve­zők, hogy a kö­vet­ke­ző, 2011 már­ci­u­sá­ban Sza­bad­kán meg­ren­de­zen­dő Van ki­út… kon­fe­ren­cia té­má­ja a „Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat!” pa­rancs ta­nul­má­nyo­zá­sa lesz.)

A tár­sa­da­lom alap­ját ké­pe­ző egy­ség­ről be­szél­ve Né­met Lász­ló nagy­becs­ke­re­ki (dél­vi­dé­ki) ró­mai ka­to­li­kus püs­pök a hi­tet, az anya­nyel­vet, a kul­tú­rát és a nem­zet­hez tar­to­zást ne­vez­te meg kö­zös ne­ve­ző­ként. Mint el­mond­ta, ha az egy­ség ezek­re az ér­té­kek­re épül, ak­kor azt még a föld­raj­zi ha­tá­rok sem bont­hat­ják meg.

A múlt hét csü­tör­tö­ki al­ka­lom kü­lön­le­ges­sé­gét az ad­ta – és er­re kö­szön­tő­jé­ben Mi­ko­la Ist­ván, az Or­szág­gyű­lés egész­ség­ügyi bi­zott­sá­gá­nak, il­let­ve a Szent Ist­ván Ala­pít­vány­nak az el­nö­ke is utalt –, hogy ma már nem az a kér­dés, van-e ki­út a vál­ság­ból, ha­nem az, hogy tu­dunk-e jár­ni raj­ta.

„A szel­le­mi em­ber fe­le­lős­sé­ge most még na­gyobb, mint a vál­ság­ból ki­ve­ze­tő út meg­ta­lá­lá­sa előtt volt” – ezt már Jó­kai An­na Kos­suth-dí­jas író hang­sú­lyoz­ta, hoz­zá­té­ve, hogy lám­pás­ként kell meg­vi­lá­gí­ta­ni­uk az utat a po­li­ti­ku­sok­nak, akik­nek nem pén­zért vett ta­nács­adók­ra van szük­sé­gük, ha­nem az em­be­re­ket kell meg­kér­dez­ni­ük, tő­lük kell meg­erő­sí­tést, il­let­ve bí­rá­la­tot, kri­ti­kát vár­ni­uk, hogy jól vég­zik-e a dol­gu­kat, nem es­nek-e ugyan­azok­ba a hi­bák­ba, mint elő­de­ik.

A szel­le­mi em­ber­nek amel­lett, hogy utat mu­tat, kö­vet­ke­ze­tes­nek is kell len­nie – tet­te hoz­zá Ége­tő Fe­renc, a Kál­vin Já­nos Pres­bi­te­ri Misszió el­nö­ke. – Nyi­tott szem­mel kell jár­nia, és mind­két ol­dalt egy­for­mán kell meg­ítél­nie: di­csér­nie kell, ha jót lát, és in­te­nie, ha rosszat.

A tu­cat­nyi elő­adás konk­lú­zi­ó­ját ta­lán így fo­gal­maz­hat­nánk meg: bol­do­gu­lá­sun­kat nem a sok be­széd­ben ta­lál­juk meg! Zá­ró elő­adá­sá­ban D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök, a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak el­nö­ke is hang­sú­lyoz­ta, hogy a prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­nak a kul­csa az, ha min­den­ki a leg­jobb tu­dá­sa sze­rint te­szi a ma­ga dol­gát, fel­ada­tát a sa­ját he­lyén. Azt ugyan­is, amit a Jó­is­ten sze­mély sze­rint ránk bí­zott, sen­ki nem vég­zi el he­lyet­tünk.

V. J.

::Nyomtatható változat::