Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

„Ne félj, mert meg­vál­tot­ta­lak, ne­ve­den szó­lí­tot­ta­lak, enyém vagy.” (Ézs 43,1)

Se­ben Ist­ván (ön­meg­ha­tá­ro­zá­sa sze­rint apa, lel­kész és afo­riz­ma­szer­ző) Kis­kő­rö­sön szü­le­tett 1956. de­cem­ber 2-án, lel­kész­csa­lád el­ső­szü­lött­je­ként. Itt vé­gez­te ta­nul­má­nya­it, majd tett érett­sé­gi vizs­gát har­minc­öt év­vel ez­előtt.

Az Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mia el­vég­zé­se után 1980-ban lé­pett lel­ké­szi szol­gá­lat­ba. A So­mogy me­gyei Ecseny (1980–85), a Tol­na me­gyei Tol­na­né­me­di (1985–90), majd a Nóg­rád me­gyei Gal­ga­gu­ta (1990–2004) és Le­génd (1990–2010) gyü­le­ke­ze­te­i­ben hir­det­te Is­ten igé­jét. 1983-ban lé­pett há­zas­ság­ra Gróth Gyön­gyi­vel; gyer­me­ke­ik Gló­ria, Vik­tó­ria, Oli­vér és Ka­ro­li­na. No­vem­ber 21-én, örök élet va­sár­nap­ján még hir­det­te az igét, majd az éj­sza­ka fo­lya­mán meg­tért Te­rem­tő­jé­hez. No­vem­ber 27-én Le­gén­den bú­csúz­tunk tő­le.

Em­lék­szünk az eszé­re, amely vá­gott, mint a pen­ge, és ma­gá­ba szí­vott min­dent, mint a szi­vacs. Em­lék­szünk ne­ve­té­sé­re, aho­gyan hu­mor­ral ke­zelt min­den ne­héz­sé­get, és nyu­godt de­rű­vel né­zett a hol­nap elé. Áll­ha­ta­tos­sá­gá­ra, amellyel kép­vi­sel­te vé­le­mé­nyét, és nagy­lel­kű­sé­gé­re, aho­gyan kép­te­len volt ha­ra­got tar­ta­ni. Em­lék­szünk böl­cses­sé­gé­re, amely frap­páns mon­da­tok­ban ra­gad­ta meg az igaz­sá­got. Lel­ke­se­dé­sé­re, aho­gyan sok új­sze­rű öt­let­tel állt elő.

Em­lék­szünk már-már na­iv jó­szí­vű­sé­gé­re, amellyel má­sok ba­ját a ma­gá­é­nak érez­te. Gyer­me­ki lel­ké­re a já­ték­ban, a ze­né­ben, az élet ap­ró örö­me­i­ben. Em­lék­szünk sze­re­te­té­re, amely rit­kán tu­da­to­sult ben­nünk, de ak­kor kéz­zel­fog­ha­tó volt. Bá­tor­sá­gá­ra, aho­gyan arc­cal a sár­ban is me­ré­szel­te kér­ni Is­ten ke­gyel­mét. Hi­té­re, aho­gyan bí­zott Is­ten Krisz­tus­ban adott min­den ígé­re­té­ben – az el­len­té­tes lát­szat alatt meg­hú­zó­dó di­cső­ség­ben. Ke­reszt­jé­re, ame­lyet hor­do­zott. A sze­mé­lyes­ség­re, amely min­den kap­cso­la­tá­ban meg­je­lent. Bé­ké­jé­re, amely el­te­rült az ar­cán, ami­kor tá­vo­zott, hogy ele­get te­gyen Is­ten hí­vá­sá­nak.

Eb­ben az örök bé­ké­ben nyug­szik most.

Se­ben Gló­ria

::Nyomtatható változat::