Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Két – egy­más­sal sem­mi­fé­le kap­cso­lat­ban nem lé­vő – té­mát em­lí­tek itt kö­vet­ke­ző írá­som­ban. Idő­sze­rű­sé­gük mi­att még­is he­lyük van egy­más mel­lett is eb­ben a cikk­ben, pár hét múl­va ugyan­is már el­vesz­te­nék fris­ses­sé­gü­ket. Re­mé­lem, a ked­ves Ol­va­só is be­lát­ja, hogy a szó iga­zi ér­tel­mé­ben köz­ügye­ink­ről van szó.

Bi­zony igaz, hogy az el­ső­vel kap­cso­lat­ban már kö­zel tíz év­vel ez­előtt kel­lett vol­na elő­ször meg­szó­lal­nom, de leg­alább a 2006 ele­jén in­dult Ég­tá­jo­ló ro­vat va­la­me­lyik el­ső írá­sá­ban szó­ba kel­lett vol­na hoz­nom. Va­la­hogy mind­ed­dig el­ma­radt. Hogy most még­is elő­ve­szem, an­nak azon kí­vül, hogy jobb ké­sőn, mint so­ha pó­tol­ni a mu­lasz­tá­so­kat, az is az oka, hogy a pár nap­pal ez­előtt ér­ke­zett két le­vél mi­att is­mét ak­tu­á­lis a té­ma. Bi­zo­nyos név­te­len le­ve­lek­ről van szó!

Püs­pö­ki szol­gá­la­tom el­ső éve­i­ben több­ször is volt ré­szem ilyen ano­nim üze­ne­tek­ben, az­tán hosszabb ide­ig meg­rit­kul­tak az így ér­ke­zett be­je­len­té­sek, most pár nap alatt is­mét itt ez a ket­tő! Kez­det­től fog­va az volt az ál­lás­pon­tom, hogy bár­mi áll­jon is egy-egy ilyen üze­net­ben, ha az író­ja nem vál­lal­ja a ne­vét, ak­kor nem tu­dok, de nem is aka­rok a tu­do­má­som­ra ho­zott in­for­má­ci­ó­val bár­mit is kez­de­ni. Még ak­kor sem, ha az így ér­ke­ző hí­rek nem tűn­nek ele­ve ko­hol­má­nyok­nak. Ugyan­ak­kor a név­vel vál­lalt hí­rek­nek min­dig utá­na­néz­tem, és ha szük­sé­ges­nek bi­zo­nyult, vizs­gá­la­tot is kez­de­mé­nyez­tem. Most – he­ti­la­punk nyil­vá­nos­sá­gát fel­hasz­nál­va – üzen­ni sze­ret­nék azok­nak a hit­test­vé­re­im­nek, akik­től az em­lí­tett két le­vél ér­ke­zett: Ha azt akar­ják, hogy be­je­len­té­sük nyo­mán il­le­té­kes püs­pök­ként bár­mi­lyen lé­pést is te­gyek, ak­kor bi­zony vál­lal­ni­uk kell ar­cu­kat, ne­vü­ket! Akár egyik dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nyünk mű­kö­dé­sé­vel kap­cso­la­tos a pa­nasz, akár va­la­me­lyik lel­ké­szünk fel­té­te­le­zett ügy­nök­múlt­ját akar­ják „jó­aka­ra­tú­an” a püs­pök tu­do­má­sá­ra hoz­ni.

Test­vé­re­im! Ez így nem le­het­sé­ges! Ha azon­ban az egy­ház­sze­re­tet és a kö­zös­sé­gün­kért ér­zett fe­le­lős­ség, nem pe­dig a sze­mé­lyes­ke­dő, alap­ta­lan gya­nú­sí­tás és vá­das­ko­dás ad­ta ke­zük­be a tol­lat, ak­kor vál­lal­ni­uk kell ne­vük­kel is ész­re­vé­te­le­i­ket, vé­le­mé­nyü­ket! Azt kér­he­ti a pa­naszt té­vő, hogy a püs­pök vagy más egy­há­zi fe­let­tes ne hoz­za nyil­vá­nos­ság­ra, ha­nem tart­sa ti­tok­ban a ne­vét. Gon­do­lom, hogy püs­pök és es­pe­res test­vé­re­im is tel­je­sí­te­nék a diszk­ré­ci­ó­ra vo­nat­ko­zó nyo­ma­té­kos ké­rést, mint ahogy ma­gam is jár­tam már el ilyen mó­don.

Per­sze az len­ne az iga­zi, ha min­den hi­va­ta­los be­je­len­tés, pa­nasz­té­tel csak ak­kor szü­let­ne meg, ha előt­te vé­gig­jár­tuk az út el­ső lé­pé­se­it is, ame­lye­ket Jé­zus Krisz­tus Urunk je­löl ki egy­há­za szá­má­ra: „Ha vét­ke­zik atyád­fia, menj el hoz­zá, intsd meg négy­szem­közt: ha hall­gat rád, meg­nyer­ted atyád­fi­át. Ha pe­dig nem hall­gat rád, végy ma­gad mel­lé még egy vagy két em­bert, hogy két vagy há­rom ta­nú sza­va erő­sít­sen meg min­den val­lo­mást.” (Mt 18,15–16) És csak ez után kö­vet­kez­ne az, ami­vel mi oly gyak­ran kez­de­ni szok­tuk…

A má­sik té­má­ról ír­ni nem esik ne­he­zem­re. Sőt kü­lö­nö­sen is kí­vá­na­tos­nak lá­tom, hogy tisz­táz­zak né­hány kér­dést, mert ok­tó­ber 1-je óta időn­ként azt ta­pasz­tal­tam, hogy az az­nap tar­tott zsi­na­ti ülés­sza­kon be­je­len­tett szán­dé­ka­i­mat itt-ott mint­ha fél­re­ér­tet­ték vol­na. Vagy ami még rosszabb­nak tűnt, né­ha az volt az ér­zé­sem, hogy az el­mon­dott in­do­kok mö­gött hát­só szán­dé­kot vagy ki nem mon­dott – és va­ló­já­ban nem is lé­te­ző – össze­füg­gé­se­ket ke­res­tek.

Mi is tör­tént ok­tó­ber 1-jén? Fel­szó­la­lá­som­ban be­je­len­tet­tem, hogy a zsi­nat 2010. no­vem­ber 26-ára ter­ve­zett ülés­sza­ká­val le­mon­dok egy­há­zunk el­nök-püs­pö­ki tiszt­sé­gé­ről. A szán­dé­ko­mat, il­let­ve dön­té­se­met in­do­kol­va két fő okot tár­tam a zsi­nat, majd a no­vem­ber 13-án Győ­rött tar­tott egy­ház­ke­rü­le­ti köz­gyű­lé­sünk elé is.

Egy­ház­ke­rü­le­tünk, de ta­lán egész egy­há­zunk köz­vé­le­mé­nye előtt is tu­dott volt már, hogy 2011 jú­ni­u­sá­ban el­érem a tör­vé­nye­ink ál­tal ki­je­lölt nyug­díj­kor­ha­tár le­het­sé­ges leg­ké­sőb­bi idő­pont­ját. A jö­vő év de­re­kán a 65 éves kor után le­het­sé­ges két éves hosszab­bí­tás is le­te­lik, amellyel egy­ház­ke­rü­le­ti köz­gyű­lé­sünk ja­vas­la­tá­ra ma­gam is él­tem.

Hogy mi­ért nem vár­tam meg el­nök-püs­pök­ként tény­le­ges nyug­díj­ba me­ne­te­le­met? Egy­sze­rű­en azért, mert nem tar­tot­tam vol­na kor­rekt­nek sem egy­há­zunk, sem az ak­kor még nem is­mert utó­dom, de a kor­mány­za­ti tár­gya­ló­part­ne­rek szem­pont­já­ból sem, ha el­nök-püs­pök­ként én kép­vi­se­lem egy­há­zun­kat a várt­nál ugyan ké­sőb­ben, de las­san-las­san még­is csak egy­re in­ten­zí­veb­bé vá­ló meg­be­szé­lé­se­ken, tár­gya­lá­so­kon. Ez óha­tat­la­nul azt je­len­tet­te vol­na, hogy én le­szek az új­ra­in­du­ló vagy ép­pen most ki­épü­lő kap­cso­la­tok­ban a püs­pö­ki ta­nács ré­szé­ről a kulcs­sze­mély. Így an­nak, aki jó fél­ év múl­va szük­ség­kép­pen át­ve­szi majd az el­nök-püs­pö­ki fel­adat sta­fé­ta­bot­ját, a már be­in­dult, eset­leg in­ten­zív­vé vá­ló fo­lya­ma­tok­ba kel­lett vol­na be­kap­cso­lód­nia. S ak­kor a szol­gá­lat át­adás-át­vé­tel­hez kap­cso­ló­dó in­for­má­ció­át­adás el­le­né­re a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok­nak, a tár­gya­lá­si té­mák bel­ső is­me­re­té­nek hi­á­nya ne­he­zebb hely­zet­be hoz­ta vol­na utó­do­mat. Úgy vé­lem, ezt nem kell bő­veb­ben ma­gya­ráz­nom.

A dön­té­se­met mo­ti­vá­ló má­sik té­nye­ző is a kö­zel­gő nyug­díj­ba vo­nu­lá­som­mal függ össze. Sze­ret­ném úgy le­zár­ni püs­pö­ki szol­gá­la­to­mat sze­re­tett Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­le­tünk­ben, hogy a ta­vasszal meg­vá­lasz­tan­dó – és egy­ház­ke­rü­le­ti köz­gyű­lé­sünk dön­té­se ér­tel­mé­ben 2011. jú­ni­us 25-én a győ­ri Öreg­temp­lom­ban be­ik­ta­tan­dó – utó­dom­nak ne kell­jen az el­ke­rül­he­tet­len­nél több fo­lyó üggyel kez­de­nie szol­gá­la­tát. Per­sze tu­dom, hogy egy élő kö­zös­ség éle­té­ben so­ha nin­cse­nek olyan pon­tok, ahol ne len­né­nek ép­pen el­in­té­zen­dő ügyek, meg­ol­dan­dó fel­ada­tok; még­is a le­he­tő leg­ke­ve­seb­bet sze­ret­nék az új du­nán­tú­li püs­pök­re hagy­ni. S e ter­vem meg­va­ló­sí­tá­sát is sok­kal ne­he­zeb­bé vagy tán ép­pen le­he­tet­len­né tet­te vol­na, ha nyug­díj­ba me­ne­te­lem nap­já­ig „ra­gasz­ko­dom” az el­nök-püs­pö­ki fel­ada­tok­hoz is.

Er­ről van te­hát szó. S ami­kor most tisz­ta vi­zet ön­töt­tem a po­hár­ba, ké­rem egy­ház­ke­rü­le­tünk gyü­le­ke­ze­te­it, de egész egy­há­zunk né­pét is, imád­koz­zunk azért, hogy a ke­rü­let­ben el­in­dult püs­pök­je­lö­lé­si és -vá­lasz­tá­si fo­lya­mat éke­sen és jó rend­ben tör­tén­jék, és a vég­ered­mé­nyen is meg­nyu­god­jék Is­ten ál­dá­sa!

Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::