Fundamentum

Hozzászólás a cikkhez

Az ember hivatásához, elkötelezettségéhez illő hivatalt megtalálni komoly kihívás. Amit azonban a világi közbeszédben munkának mondunk, azt az egyházban szívesen nevezzük szolgálatnak. Egyházi szolgálatunkban ugyanis a hivatás elhívást, Istentől való elrendelést jelent. Ám az eredményes munkavégzésnek, feladatmegoldásnak egyházi szolgálatban is az a kulcsa, hogy sikerül-e összeegyeztetni az egyén tehetségét, képességeit, karizmáját az adott feladattal. Ha azután kitartással, türelemmel végig tudunk menni a kiszabott úton, akkor elmondhatjuk, hogy a hivatás találkozott a „hivatallal”.

Amikor a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodájáról esik szó, először mindenkinek a „hivatal” jut eszébe. A hivatalokra jellemző adminisztráció, papír-, számla- és iratkötegek, telefoncsörgés, számítógépes ügyintézés, a külső szemlélő számára olykor a zűrzavar látszatát keltő nyüzsgés. Mindennek értelmét, effektív hasznosságát, hasznát az egyén csak akkor látja, ha rászorul a „hivatal” segítségére, ha valamiért személyes kapcsolatba kerül vele.

Az országos irodát vezetni nem könnyű hivatás és nem könnyű hivatal. Ez a hivatal ugyanis nemcsak hivatástudatot vár el vezetőjétől, de a keresztény hit és értékrend iránti elkötelezettséget, egyházunk szeretetét és a jövőjébe vetett rendíthetetlen hitet, töretlen optimizmust is.

Szép és nemes feladat megtalálni az egyensúlyt a jelenleg érvényes és folyamatosan változó állami törvények, egyéb előírások, valamint egyházunk régi hagyományai, keresztény testvéri szellemiségünk között és erre az egyensúlyra alapozva jól működtetni egy egyházunk érdekeit szem előtt tartó szervezetet.

Ennek a feladatnak a végrehajtásában szövetségeseim, segítőim az iroda dolgozói, akik emberségükkel, szakértelmükkel azon fáradoznak, hogy az egyház szervezeti működéséhez szükséges feltételeket biztosítani lehessen. Előkészítik, majd végrehajtják az egyházi vezetés döntéseit. Napi kapcsolatot tartanak testületeinkkel, intézményeinkkel, segítik az eredményes párbeszédet.

Bizalom és együttműködés. Két újabb, alapvetően fontos fogalom, melyek keretet adnak hivatásnak és hivatalnak, melyek átfogják egyházi szolgálatunkat, segítenek mindennapi feladataink sikeres ellátásában. Nélkülük egy helyben topogás, reménytelen küszködés, hiábavaló gyötrődés lenne az „eredmény”. A bizalom légkörében való együttműködés hatványozza a hatékonyságot, sikerélményt ad, elmélyíti a hivatástudatot.

A hivatás közösségszervező erejéről Antoine de Saint-Exupéry így vall: „Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket.”

Erre az „egyesítésre” a zenei élet napi gyakorlatából vett példával tudok a legplasztikusabban rávilágítani. Hiába állítunk kiváló hangi adottságú, zeneileg jól képzett énekeseket egy csoportba, ha hiányzik belőlük a kellő alázat, az egymásra figyelés szándéka, a következetes alkalmazkodás – soha nem válnak egységes kórussá! Lötyög a ritmus, kiszólnak hangok, az egymás túlharsogásába fektetett energiák negatív eredményt hoznak. Nem születik meg a vágyott harmónia. Hangszeres kamarazenéből vagy akár csapatsportokból is hozhatnék példákat szép számmal. Az eredményes működésnek előfeltétele és végeredménye is az a harmónia, melyet az egymásra figyelés, az alkalmazkodás teremt meg – közösséggé, együttessé szervezve az egyéneket. Erre az összhangra, az összhang megteremtésének esélyére alapozva látom biztatónak az országos iroda csapatának jövőjét.

„Hivatás” lehet-e az országos irodában dolgozni? Meggyőződésem szerint igen. Az egyházi szolgálat tisztelete, a szolgálat ellátásában és az emberi kapcsolatokban követett alázat, valamint kiérlelt hivatástudat kell hozzá. Minél több munkatársam érzi hivatásának hivatalát, annál erősebb, eredményesebb csapatként fogjuk tudni ellátni napi feladatainkat egyházunk szolgálatában.

Ez a szorgalmasan végzett napi munka az alapja egyházunk fejlődésének, sikeres működésének irodán belül és egyházunk minden területén. Ennek elvégzéséhez kívánok az új esztendőre erőt, energiát, jó kedvet, és kívánom mindenekelőtt Isten áldását mindazoknak, akik egyházunk ügyét szolgálják! Függetlenül attól, hogy mi a hivatásuk, és hol töltik be hivatalukat.

Kákay István

::Nyomtatható változat::