Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2011
- 02
- Tanár úr, kérem…
Hozzászólás a cikkhez
Tanár úr, kérem…
Már csak pár nap, és itt van a félév. Furcsán hangzik ez a kijelentés szilveszter után, de persze nem a naptáramat nyitottam ki rossz helyen: a tanév feléhez és ezzel együtt a félévi bizonyítványok kiosztásának idejéhez érkeztünk.
Eszembe jut Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című könyvéből a Magyarázom a bizonyítványom című fejezet. Bauer, a történet főhőse kétségbeesetten próbálja megmagyarázni szüleinek a félévi bizonyítványában szereplő rossz jegyeket, miközben a legkülönfélébb füllentésektől sem riad vissza: ez csak másolat, nem is az eredeti okmány, a jegyei elvesztek, ráadásul az algebratanár is pikkel rá.
Igen, előfordul, hogy kényelmetlenül feszengünk a szüleink előtt, miközben ők a jegyeinket nézegetik. Ilyenkor szépen végigmagyarázzuk, hogy tulajdonképpen az a jegy nem is az a jegy, és különben sem bennünk van a hiba. Hogy ez igaz-e, nem tudom, de azt igen, hogy a félévi értesítő mindenképpen képet mutat – rólunk.
Talán bele sem gondolunk, hogy hány bizonyítványt állítunk ki mi magunk is – saját magunkról. Nem félévente, hanem naponta. Az életmódunkkal, a viselkedésünkkel, a személyiségünkkel. A környezetünk pedig akarva-akaratlanul ezek alapján ítél meg bennünket. Mégis amennyire izgulunk a félévi bizonyítványunk átlaga miatt, annyira nem foglalkozunk sokszor a magunkról kialakított képpel.
Képzeljük el, hogy a kereszténységünkről állítanak ki bizonyítványt a következő tárgyakkal:
Igehallgatás: …
Bibliaolvasás: …
Imádság: …
Hitélet: …
Gyülekezeti élet: …
Milyen érdemjegyeket írnánk be most magunknak a kipontozott helyekre? És ha nem magunknak kellene osztályoznunk, hanem a legnagyobb Tanító írná be a jegyeket, aki előtt semmi sincsen rejtve vagy titokban? Elégedettek vagyunk az eredménnyel, vagy sóhajtozunk, mint Karinthy diákja, hogy tanár úr, kérem, meg tudom magyarázni, mi miért történt, tanár úr, kérem…?
A félév közeledtével ne csak a tanulmányi eredmények jussanak eszünkbe, hanem gondoljunk a lelki bizonyítványunkra is! Miben vagyok erős, miben kell javulnom, miben szenvedek hiányt? Milyenek a lelki jegyeim?
Bátorítalak benneteket, hogy ne magyarázkodjatok, mint a rossz diák, hanem kérjétek az Istent, hogy segítsen nektek a lelki tantárgyakból javítani, fejlődni, és ő megadja számotokra azt, amire ehhez szükségetek van.
Névjegy: Ribárszki Ákos
Az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban töltöm be hivatásomat mint iskolalelkész. Az óvodások, a kisdiákok és a nagy gimnazisták nagyon különböző kihívások és feladatok elé állítják az embert, de pont ezek a kihívások és feladatok adják meg az iskolalelkészi munka szépségét. Megmutatni a helyes irányt, hogy lehet másképpen is. Lehet ebben a világban is keresztényként élni. Sőt csak úgy érdemes. Mert: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)
Ribárszki Ákos
::Nyomtatható változat::
|