Cantate

Hozzászólás a cikkhez

A Szép, fényes Hajnalcsillagom (EÉ 361) vízkereszt kiemelkedően fontos értéke, szövegét és dallamát, valamint műzenei feldolgozásait tekintve egyaránt. Mivel ez az ünnep többnyire hétköznapra esik, az énekjavaslatok összeállítója úgy döntött: ezt az éneket nem vízkereszt napjához rendeli, hanem a ünnep utáni hét központi énekévé teszi. Így többször énekelhetjük, és nagyobb hangsúlyt kap.

Az ének szerzője a korálírók második generációjának kiemelkedő személyisége, Philipp Nicolai (1556–1608). Olyan korban élt, amelyben a hittételek tisztázása sokszor vitákkal járt. Nicolai harcos lutheránusként tette magát ismertté kortársai között. Elszántan tett tanúságot a három solusról és Jézus valóságos jelenlétéről az úrvacsorában. Mint unnai, majd hamburgi lelkész, lelkigondozóként is sok kihívással találta magát szemben. Legpróbásabb időszaka talán az 1597-ben bekövetkezett súlyos pestisjárvány volt. Naponta húsz-harminc temetési szolgálat hárult rá akkoriban. Maga erősítésére és gyülekezete vigasztalására írta a Freudenspiegel des ewigen Lebens című könyvecskéjét. Ennek függelékében két korált közölt. Énekünk mellett itt jelent meg a Wachet auf, ruft uns die Stimme (Harsány szó kiált az éjbe – EÉ 493) is.

A Wie schön leuchtet der Morgenstern (Szép, fényes Hajnalcsillagom) szövegét a 45. zsoltár alapján írta. A darabról sokat elárul alcíme: A hívő lélek menyegzői éneke Jézus Krisztusról, a mennyei vőlegényről. A királyi menyegző zsoltárának gyönyörű költői képei így nyernek egyértelmű krisztológiai karaktert: a vőlegény Krisztus, a menyasszony a hívő ember, illetve az egyház. A menyegző pedig Krisztus második eljövetelekor történik, amikor Jézus újjáteremt mindent, és az övéinek szeméről minden könnyet letöröl. Erről a földi baj, betegség, sőt halál által el nem vehető örömről énekel Nicolai.

A vigasztalás egészen személyes is: a német szöveg versszakainak kezdőbetűiben Wilhelm Ernst, Waldeck grófja nevének kezdőbetűit találjuk, azét a nemesét, akinek korábban nevelője volt Nicolai, és aki tizenöt évesen, 1598-ban (épp az ének kiadása előtt egy évvel) hunyt el. A szövegben a Jézussal való földi közösséget, az úrvacsorát is megénekli a szerző: „Add nékem áldott Lelkedet, / Szent testedet és véredet, / Hogy te lakozzál bennem!” (3. vsz.).

Jézus istenségének tündöklése olyan hangsúlyosan fejeződik ki ebben a korálban, hogy Németországban szinte elválaszthatatlanul vízkereszt ünnepéhez kötődik.

Az ének szövegének és dallamának harmóniája abból fakad, hogy mindkettőt Nicolai írta, tanúságot téve teológiai és zenei alaposságáról és igényességéről.

A dallamra szinte minden protestáns szerző írt feldolgozást. J. S. Bach egyik kantátájában (BWV 1), M. Reger nagyszabású korálfantáziában vette alapul.

Finta Gergely

::Nyomtatható változat::