A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt év utolsó előtti napján népes gyülekezet búcsúzott a kilencvenedik évében, december 19-én, advent negyedik vasárnapján elhunyt lelkésztől a rákoskeresztúri Új köztemetőben.

Szentpétery Péter 1921. április 20-án Soltvadkerten született. Édesapja, Láng (Lang) Péter a délvidéki Zsablyáról származott. Hosszú ideig az iskola igazgatója és a gyülekezet kántora volt. Édesanyja, a református Prikkel Margit szintén tanítóképzőt végzett. Nevét 1950-ben változtatta Szentpéteryre, anyai felmenői nyomán.

A soltvadkerti elemi iskola elvégzése után a kiskunhalasi Szilády Áron Református Főgimnáziumban érettségizett 1939-ben. Teológiai tanulmányait Sopronban végezte 1939–1943 között. Raffay Sándor bányakerületi püspök 1944. január 20-án szentelte lelkésszé. Szentpétery Péter már ötéves kora óta készült erre a pályára.

Először Cegléden, majd Péteriben volt segédlelkész – utóbbi helyre a „felszabadítók” által meggyilkolt Csaba Gyula főesperes után került 1945. február 1-jétől. Rövid fábiánsebestyéni szolgálat után szülőhelye, Soltvadkert következett, 1946–1949 között. Itt gyülekezeti termet épített.

Önálló parókusként először Páhi-Kaskantyún szolgált 1949–1953 között. Majd a szomszédos csengődi gyülekezetbe hívták azzal, hogy be kell fejeznie a templomot, amelynek akkor még csak a falait kezdték építeni. Hittel, kitartással, saját elképzelései megvalósításával, az isteni gondviselés nemegyszer regénybe illő segítségével ez sikerült is. A templomot 1963. október 27-én szentelte fel Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke, Kurt Schmidt-Clausennek, a Lutheránus Világszövetség főtitkárának részvételével. A külső vakolással azonban még 1968-ig várni kellett. Szentpétery Péter 2003-ban nagy örömmel vett részt a felszentelés negyvenedik évfordulóján, és 2009-ben is meglátogatta a szeretett gyülekezetet.

1971-ben Szentendrére került, Budapest határától Visegrádig gondozva a szórványban élő evangélikusokat. Itt a félbehagyott gyülekezeti házat kellett befejeznie, ami 1975-ben sikerült. (2003-ban lebontották a rossz állagú templommal együtt, és 2004-ben szentelték fel az újat.) 1997 utolsó vasárnapján búcsúzott a szentendre–dunakanyari gyülekezettől. Közben 1978–1991 között Érden volt helyettes lelkész, amit fia és nem lelkészi munkatársak segítségével tudott vállalni.

A gyülekezeti szolgálatban és az építkezésekben hűséges társa volt felesége, a református dr. Tatai Margit közgazdász (1922–2007), akivel 1954-ben kötött házasságot. Idősebb fiuk, dr. Szentpétery Péter az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője, a Németországban élő András pedig fejlesztő pedagógus. Összesen hat unokájuk van, és Szentpétery Péter a két dédunoka születését is megérte.

Ravatalánál e sorok írója, a zuglói gyülekezet egyik lelkésze hirdette az igét Jn 14,1–6 alapján. Az elhunyt legkedvesebb igéi közé tartoztak Jézus búcsúbeszédei (Jn 14–17). Nemcsak szerette ezeket az igéket, hanem tudta és vallotta, hogy Jézus a biztos, a jó, a célravezető út. Tudta, hogy az Út átmegy a temetőn, átmegy a síron, és halad tovább a mennyei Atyához, az örök hajlékba. Nyugdíjasként a zuglói gyülekezet közösségében, amíg tudott, részt vett a vasárnapi istentiszteleten, és letérdelt az Úr oltárához.

A sírnál dr. Fabiny Tamás püspök búcsúztatta, kiemelve, hogy egész életében – a szó minden értelmében – építő munkát végzett. Így például 1974-ben, amikor finn tv-stáb vette filmre egyházunk életét, őt is megörökítették a szentendrei gyülekezeti ház építkezésénél. 2007-ben a kései utód, Horváth-Hegyi Olivér beiktatásán idős kora ellenére fiatalos hévvel buzdította ifjú szolgatársát.

„Dicsőség mennyben az Istennek.” Bár Szentpétery Péter lelkész testvérünk karácsony ünnepét már nem érhette meg, énekeskönyvünk 168. énekével adtunk hálát hosszú életéért, szolgálatáért a temetési szertartás végén.

::Nyomtatható változat::