Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény e tanévben ünnepli alapításának százötvenedik évfordulóját. Igazgatója, Kolarovszki Zoltán március 15-e alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. A fiatal direktor a díjátadás után örömmel mesélt arról az iskoláról, amelynek először maga is diákja volt, majd tanára és igazgatója lett.

– Az iskolát 1855-ben alapították és 1856-ban helyezték a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség pártfogása és felügyelete alá. 1948-ig szépült, bővült, illetve eddig oktatták itt keresztény szellemben a helyi fiatalságot. Ekkor államosították az intézményt; az egyház 1993-ban kapta vissza – kezdi feleleveníteni az iskola történetét Kolarovszki Zoltán. – A gyülekezet fontosnak tartotta, hogy evangélikus gimnázium is legyen a városban.

Példaértékűnek tartom a békéscsabai gyülekezet és az iskola közötti jó kapcsolatot. Kondor Péter esperes az igazgatótanács elnöke is egyben, dr. Szeberényi Andor egyházközségi felügyelő pedig az igazgatótanács egyik tagja. Emellett azt is elmondhatjuk, hogy a város vezetésével is jó kapcsolatot tudtunk kiépíteni.

A hitoktatás fontos szerepet tölt be ökumenikus nyitottságú iskolánk 716 tanulójának életében; diákjaink mintegy fele evangélikus. Vallom, a hit senkire nem kényszerítő rá erőszakkal, viszont a személyes példának súlya van.

– Kérem, szóljon most néhány szót a pályafutásáról! Ha jól tudom, a tanári munkát nem Békéscsabán kezdte, csak a kilencvenes évek elején tért vissza szülővárosába.

– Valóban így történt. Azelőtt egy Győr melletti községben, Töltéstaván tanítottam. Házasságkötésünk után költöztünk ide feleségemmel, Kolarovszki Sarolta magánénekessel.

Amikor meghallottam, hogy Békéscsabán volt iskolám, az egykori Rózsa Ferenc Gimnázium „evangélikus kézbe kerül”, eldöntöttem, hogy igyekszem visszajönni és evangélikusként evangélikus iskolában a katedrára állni abban a városban, ahol 1969-ben megszülettem. 1993-ban kezdtem el történelmet tanítani itt, és 2002-ben lettem igazgató.

– Szülei biztatására lett pedagógus?

– Nincs tanár a családunkban. A történelem mindig is érdekelt, a gimnáziumomban látott személyes példa – egészen konkrétan dr. Hudák Györgyné tanárnő – hatására döntöttem úgy, hogy én is tanár szeretnék lenni.

– Azonkívül, hogy egykor Ön is e falak között tanult, valamint hogy evangélikus, „titkos” művészi ambíciói is közrejátszottak abban, hogy éppen egy művészeti szakközépiskolát választott?

– Igazság szerint (nevet) nem vagyok művészalkat. Az intézmény gimnázium és művészeti szakközépiskola. Az egyházunkban unikumnak számító művészeti oktatás 1998-ban indult. Grafikusokat, festőket, textilműveseket és keramikusokat képzünk.

– Úgy hallottam, hogy a mai pénz- és sikerorientált világunktól „idegen” képzési lehetőségek iránt nagy az érdeklődés.

– Hála Istennek, igen. Legutóbb a harminc helyre kilencvenen jelentkeztek. És a művészeti szakközépiskola mellett szerencsére nagyon kedvelt alapfokú művészetoktatási intézményünk is.

– Itt kik és mit tanulhatnak?

– Heti négy-hat órát töltenek el itt azok a diákok, akiket érdekel a rajz, a tűzzománc és a kerámia. Az a célunk, hogy az, aki eljön hozzánk, szabadidejét hasznos és kreatív tevékenységgel töltse.

– Ha valaki megtekinti az iskola honlapját, további különlegességekre bukkan – gondolok itt a nyelvi, valamint számítógépes képzésre.

– Intézményünkben működik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyelvvizsgaközpontja, továbbá egy akkreditált ECDL-, azaz európai számítógép-használói jogosítvány megszerzését lehetővé tevő központ is. És aminek a nyomát még nem láthatta az interneten: iskolánkban ez év január 1-jével az úgynevezett EBCL, vagyis az egységes európai gazdasági oklevél megszerzését is biztosítjuk. A képzést egyébként a jövő tanévben szeretnénk a tananyag részévé tenni.

– A jelen után tekintsünk vissza még egyszer a múltra. Beszélgetésünk kezdetén említette, hogy az iskolát 1855-ben alapították, ebben a tanévben százötven esztendős. Hogyan emlékeztek, illetve emlékeznek e jeles évfordulóra?

– Az ünnepi programok sora 2005. szeptember 1-jén ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Németh Mihály lelkész szolgált. A további események közül – tekintettel az interjú terjedelmi korlátaira – csak néhányat szeretnék kiemelni. Tavaly novemberben avattuk fel az 1855 és 1948 között iskolánkban oktató pedagógusoknak, ez év február 22-én pedig Csaba Gyulának, a mártírhalált halt evangélikus lelkésznek az emléktábláját. A szülők jótékonysági bált szerveztek, melynek helyszíne a Fiume Szálló volt.

A rendezvénysorozat csúcspontja az evangélikus pedagógusok országos találkozója lesz, amelyet ebben az évben július 3. és 5. között itt, Békéscsabán tartunk.

Befejezésül köszönetemet szeretném kifejezni azoknak, akik érdemesnek tartották személyemet a kitüntetésre, és a kollégáimnak, akik a mindennapokban állnak helyt. Az iskolába vetett bizalom jelének tartom, hogy reménység szerint – az egyház által nyújtott anyagi segítség révén – hamarosan kollégiumunk is megnyithatja kapuit.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú M?vészeti Iskola és Kollégium

::Nyomtatható változat::