evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Szándékosan nem másvilágot írok, mert azt gondolhatná a kedves olvasó, hogy a halálunk utáni világról szólok. Nem! A ma emberéről beszélek, aki a nyugtalan éjszakája után reggel, amikor a várható időjárásról kíván értesülni – bár manapság még ez is idegesítő lehet a környezeti ártalmak felsorolása miatt –, csupa rosszat hall. Én a média idegfeszítő híreire gondolok. Semmi jó nem hangzik el: ember ember ellen harcol a csatamezőn gyilkos fegyverekkel, a városban robbantással; a tanácstermekben milliárdokról, gyilkos pénzkötegekről folyik olykor szívbénulásig folyó küzdelem…

Nincs nyugalom a világban, ezen a világon. Pedig a ma emberének a nyugalmas békére lenne szüksége ahhoz, hogy elérje az öregkort, a „békés nyugdíjas éveket”. Én is így éltem, és végre megtaláltam a békét, a nyugalmat, a szeretet légkörét és valóságát. Ez az út valamennyi evangélikus testvérem előtt nyitva áll, csak legalább egyszer megtapasztalná a másik világ békés boldogságát, azt a békét, amelyet a mi Urunk Jézus hagyott ránk!

Béke veletek! Ez az a nagyon régi béke, amelyet az elektronika száguldó világában számunkra az örök és változatlan Biblia közvetít. Egészen pontosan a bibliaóra, amikor nemcsak a lelkész prédikál, hanem mi valamennyien, akik részt veszünk egy ilyen alkalmon, kérdezünk és beszélünk. A nyugalom és a béke órája ez, olyan gyógyszer, amely nemcsak a lelkünket, hanem a lélek békéje által a testünket is gyógyítja.

Testvéreim! Jöjjetek el sokan, mindenki, aki csak teheti, hogy ne csak tízen-tizenöten legyünk a bibliaórákon, hanem százan vagy még többen! Nyugalmat, békét, boldogságot kaptok azért a kis fáradságért, amelyet otthonotoktól az ide vezető út jelent. Béke veletek!

Dr. Kelemen László (Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon)

::Nyomtatható változat::