A közelmúlt krónikája

Együtt mentek - áldást nyertek

Hozzászólás a cikkhez

Azt sokan tudják, hogy a lelkészi szolgálatban ismeretlen a szünnap: ha akad is egy-egy nap, amikor a lelkésznek nincs istentisztelete, temetése, határidős adminisztrációja vagy hittanórája, akkor is jelentkezhet valaki, akinek segítségre, bátorításra vagy vigasztalásra van szüksége. Annak azonban már kevesen gondolnak utána, hogy vele együtt a családja is szüntelenül szolgál: a hitves előkészíti öltönyét, előre meghallgatja és bírálja igehirdetését, reggel forró kávéval és jó tanácsokkal indítja a szolgálatba, az istentiszteletek és hittanórák után meleg étellel várja haza, végső soron pedig segít elviselni a sok reá nehezedő terhet. A gyermek sem tehet mást, mint lassan-lassan megszokja, és szeretettel tűri, hogy náluk még karácsonykor és húsvétkor sem lehet egész nap együtt a család. Több helyen pedig a családtagok még az orgonapadon, a hivatalban ülve vagy maguk is a szószéken állva együtt szolgálnak a lelkésszel.

A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kollégiumában 2001 után immár második alkalommal rendezték meg június 19-e és 21-e között a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészcsaládjainak találkozóját. A lelkészkonferenciákkal ellentétben itt a lelkipásztorok nem szeretteiket hátrahagyva, hanem azokkal együtt tölthettek el három napot, pihenhettek és feltöltődhettek az elkövetkezendő hónapok szolgálatára. A szervezőbizottság tagjai (Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő, Krähling Dániel esperes, Ónodi Szabolcs, a gimnázium igazgatója és Szabó Vilmos Béla paksi lelkész) a kerület és az egyházmegyék támogatásával sokszínű programról gondoskodtak annak érdekében, hogy a családok újult erővel folytathassák szolgálatukat.

A találkozót megnyitó áhítat után jelentette be hivatalosan Kis János kecskeméti lelkész a kerületi püspök- és felügyelőválasztás eredményét, a jelenlévők pedig köszöntötték az új elnökséget, Gáncs Pétert és Szemerei Zoltánt. „Jól jegyezzük felé valahová ezt a napot: június 19.! Jelzésértékűnek tartom, hogy vidéken, egy jól működő oktatási intézményünkben egy családi találkozón nyitunk új fejezetet kerületünk történetében” – fogalmazott Gáncs Péter megválasztott püspök.

Másnap Bolla Árpád „Hálásan, humorral, hazafelé…” című előadásában tekintett vissza életére. Több évtizedes szolgálati idejéből számos megdöbbentő és mosolyra fakasztó történetet mondott el a nyugalmazott rákospalotai lelkipásztor. „Életem viharosabb sza- kaszában gyakran adtam hálát azért, hogy Istennek kitűnő humorérzéke van. A hála és a humor mindig segített elviselni a rám nehezedő terheket”– mondta. A házastársi szolgálat pedig – mintegy példázva a fent említetteket – a lelkész bizonyságtétele alatt sem szünetelt, hiszen felesége mindvégig gondosan ügyelt arra, hogy hitvese az előadás alatt újra meg újra kortyolhasson az általa kínált vízből.

A gyermekek számára a gimnázium hitoktatói és tanárai szerveztek színes programokat, kézműves-foglalkozásokat, filmvetítést. A nagyobbak szellemi párbajon vehettek részt a televízióból jól ismert „Mindent vagy semmit” vetélkedőn. Szombat délután Kiss Péter kollégiumvezető irányításával a családok hat kilométert túráztak erdők és patakok között Óbányától Váraljáig. Napközben szinte soha nem volt szabad a gimnázium sportpályája, egyfolytában pattogott a kosárlabda, és rúgták a gólokat a sportos lelkészek és gyermekeik, mások pedig gyalog vagy kerékpárral járták be a völgységi kisvárost és környékét. A bonyhádi gimnázium gyönyörű kollégiumában és annak udvarán mindenki jól érezte magát a néhány hónapos gyermekektől a nyugdíjas lelkészekig.

A találkozó a testi és lelki feltöltődésre egyaránt lehetőséget nyújtott. Ahogy Szabó Vilmos Béla az utolsó reggeli áhítaton 1Móz 28,18 alapján tartott igehirdetésében mondta: „Mindanynyian hoztunk valamit otthonról: terhet, problémát, feszültséget. Innen azonban úgy távozzunk el, hogy mindezek helyett a mi teremtő és megtartó Istenünk igéjét állítsuk magunk elé!” Az áhítat végén felzengett az „Áldásoddal megyünk…”. Ezt az éneket pedig azzal a vággyal énekeltük, hogy Isten áldásával jöjjünk is majd vissza, hiszen a szervezők már a következő évi találkozón gondolkodnak.

László Jenő Csaba

Regionális hozzárendelés: Déli Evangélikus Egyházkerület

::Nyomtatható változat::