Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A magyar kulturális élet az utóbbi években igyekszik jóvátenni azt a sok igazságtalanságot, amelyet a „nehéz korszak” művészeivel szemben elkövetett. Egyikük, Páskándi Géza idén ünnepelné 70. születésnapját, így májusban több megemlékezést is rendeztek tiszteletére. A Petőfi Irodalmi Múzeum filmet állított össze az íróról, ismerősei, barátai pedig kerekasztal-beszélgetés formájában elevenítették fel alakját személyes emlékeik elbeszélésével.

Páskándi szülőfaluja, a festői szépségű kicsiny Szatmárhegy Szatmárnémeti mellett fekszik. Öt évvel ezelőtt, az író születésének 65. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében – amelyen természetesen a magyar tudományos és művészeti élet jeles képviselőin kívül Szatmárhegy apraja-nagyja részt vett – utcát neveztek el róla, és a szülőházán is emléktáblát helyeztek el.

Gazdag életút áll mögötte. 1949 és 1953 között Bukarestben az „Ifjúmunkás” című lapot szerkesztette. Húszesztendős korában, 1953-ban iratkozott be Kolozsvárott a Bolyai János Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Ekkor lett a kolozsvári „Utunk” című folyóirat munkatársa is. Az 1956-os forradalom Páskándi Géza további életútját is meghatározta. A forradalom idején tanúsított gerinces magatartása miatt 1957-ben ugyanis több társával együtt – „nyilvános izgatás” vádjával – ő is bíróság elé került. Hat évre ítélték. A nehéz börtönévekről visszaemlékezéseiben tudósított. Szabadulása után elvették tőle a közlési jogot, melyet csak 1965-ben kapott viszsza. 1970 és 1974 között a Kriterion Könyvkiadó főlektora lett. A szabad szólás érdekében 1974-ben áttelepült Magyarországra.

A ma is működő Kortárs című irodalmi folyóirat munkatársa volt egészen 1991-ig. Több más fontos tisztséget és munkakört is betöltött. Az Erdélyi Magyarság című lap és a Magyar Televízió Magyarok című műsorának szerkesztőbizottsági elnökeként is működött. A Magyar Írók Szövetségének választmányi tagja lett, és 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjává választották.

Számos kitűntetést kapott. Romániában elnyerte az Írószövetség díját, Magyarországon 1977-ben József Attila-díjban, 1991-ben a Magyar Művészetért Alapítvány Díjában, 1992-ben Kortárs Díjban, 1993-ban Kossuth-díjban és 1997-ben (halála után) Szép Ernő-díjban részesült.

Életművének csupán a felsorolása is több oldalt vesz igénybe. Az irodalom szinte minden műfajában otthon volt. Verseskötetei, novellái, elbeszélései, regényei jelentek meg. Drámáinak sorát mutatták be a legrangosabb színházak Budapesten és a magyarországi nagyvárosokban, valamint Erdélyben: Kolozsvárott, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, illetve Londonban, Kassán, Lengyelországban és az Amerikai Egyesült Államokban.

Színpadi szerzőként is nagyon népszerű. Gyermekeknek szóló regényei, verskötetei – A szárnyas bocs, A papírrepülő eltérítése, A Bolhakirály és társai – igen nagy sikert aratnak a kicsinyek körében ma is. Önéletírása halála után egy évvel a Lakitelek Alapítvány gondozásában jelent meg.

1988-ban mutatták be a Margitszigeten Koltay Gábor rendezésében A költő visszatér című Petőfiről szóló zenés darabját.

A Páskándi Géza-emlékkiállítást az író halálának évfordulóján, 2003. május 19-én nyitották meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ezen az ünnepi eseményen megjelent az író özvegye, lánya és unokája is.

A Maróti István által rendezett kitűnő tárlat válogatást ad Páskándi Géza könyveiből, fényképek, rajzok segítségével bemutatja életrajzát, és számos kéziratot, levelet tár a látogatók elé. Történeti Hivatalból sikerült megszerezni az író ítéletét is, amely miatt aztán a Duna deltáján kényszermunkát kellett végeznie embertelen, kegyetlen körülmények között.

A kiállítás mottóját egy Páskándi-idézet adja. „A méltó túlélés a boldogság maga”. Egyes mondatait papírszalagokra írva emeli ki a kiállítás. Ezekből a filozofikus eszmefuttatásokból az író Istenbe vetett hite is sugárzik.

A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg a V., Károlyi M. u. 16. alatt. Nyitva keddtől vasárnapig 10–18 óráig.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::