evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Csepregi Béla evangélikus lelkész 1953-ban kezdte – s még a mai napon is végzi – szolgálatát Sárszentlőrincen, ebben az „Isten háta mögötti”, de számomra drága kis településen, szülőfalumban.

1. június 15-én, a vasárnapi istentisztelet keretében igen szép és bensőséges ünnepség volt a lőrinci öreg templomban. Ünnepeltük Szentháromság vasárnapját, a finn testvérgyülekezet ittlétét és egy kis lőrinci gyermek keresztelését. A szertartás végén a gyülekezet vezetői szerényen, csendben felsorakoztak az idős lelkész előtt, és ötven éve fáradhatatlanul, nagy szeretettel végzett lelkészi szolgálatát méltatták. Elsősorban a gyülekezeti munkát, a templomkarbantartási feladatokat, a népfőiskolai élet fenntartását, a falu történetének kutatását, az itt élő, itt született, itt szolgált nagyjaink emlékének ápolását, illetve irodalmi tevékenységét emelték ki, de a gyülekezet vezetői megemlítették családi életét is, mely mindannyiunk számára példaértékű és követésre méltó.

Az istentisztelet végén megrendezett kis jubileumi ünnepség megható és felemelő volta késztetett arra, hogy leírjam néhány sorban, hogy mit köszönhetek „az én lelkipásztoromnak”, Csepregi tisztelendő úrnak.

Elszármazott, azaz „hazajáró lőrinci” vagyok, akinek „menedéke, vigasztalása, otthona” ez a templom. Életem nagy sorsfordulóinál, ez alatt az ötven év alatt mindig idejöttem hozzá: áldásért házasságomra, gyermekeim keresztelését kérve, szüleim elvesztésekor vigasztaló szavakért; és „hogy bennem lassan életre remegnek a szók: kegyelem és békesség nektek” – Csepregi tisztelendő úr, én ezt most mind-mind megköszönöm!

Mi, „hazajáró lőrinciek” (most a többiek nevében is szólok), megköszönjük azt, hogy érezhetjük, tapasztalhatjuk: ősi gyülekezetünk hazavár. Hív az évente megszervezett gyülekezeti napokra, a finn testvérekkel való együttlétre.

Köszönjük Béla bácsinak, hogy ebben a nehéz ötven évben nem hagyta itt falunkat. Istennek adunk hálát azért is, hogy Erzsikét (Karl Jánosné Csepregi Erzsébetet), a mi drága lelkésznőnket hagyta utódul, aki folytatja édesapja áldozatos munkáját.

Köszönetünket, Isten iránti hálánkat a család kedves énekével fejeztük ki mindazokkal együtt, akik ott voltunk ezen a napon:

„Jer, dicsérjük Istent / Szívvel, szájjal, lélekkel. / Ki nagy, dicső dolgot / Cselekszik mindenekkel. / Ki bölcsőnktől fogva / Mindeddig eltartott, / És számtalan jókkal / Minket elárasztott!”

H. S. J., egy „hazajáró” lőrinci gyülekezeti tag

Regionális hozzárendelés: Sárszentl?rinci Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::