Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 26
- Találkozás Millard Fullerrel
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Találkozás Millard Fullerrel
– Hogyan jött létre a Habitat for Humanity, ez a partnerség és önkéntesség elve alapján mûködõ szervezet?
– Az a személy, aki leginkább befolyásolta és ösztönözte feleségemmel, Lindával együtt végzett munkámat, Clarence Jordan, a Georgia állambeli Americusban lévõ keresztény közösség, a Koinónia Farm alapítója és vezetõje volt. Õt azután ismertük meg, miután úgy határoztunk, hogy sikeres üzleti vállalkozásunkat feladva Isten szolgálatát helyezzük elõtérbe az életünkben. 1965-ben jártunk elõször Americusban, és nagy hatással volt ránk mindaz, amit ott láttunk: Clarence Jordan és társai az – az Apostolok cselekedeteirõl írott könyv 2–4. fejezete alapján – az õskeresztényekéhez hasonló életet éltek. Elsõ látogatásunk után rövidebb-hosszabb idõre többször visszatértünk ide. Összesen hat évet töltöttünk a farmon.
1973-ban az afrikai Zaire-ba utaztunk három évre. Bár már a fekete kontinensen is házakat építettünk a rászorulóknak – és az itt szerzett tapasztalatok nagyban befolyásolták késõbbi munkánkat – a Habitat for Humanity „hivatalos” alapítási helyének Americus és a Koinónia Farm, alapítási évének pedig 1976 tekinthetõ.
– Miért éppen házak építésével kezdtek el foglalkozni?
– Úgy gondolom, ez is Isten tervének része volt, õ vezetett el bennünket Americusba és azután Afrikába is. Georgia államban és Zaire-ban is rámutatott arra, milyen sok a nehéz, emberhez méltatlan körülmények között élõ család, és mi úgy éreztük, minden tõlünk telhetõt meg kell, hogy tegyünk annak érdekében, hogy segítsünk nekik.
– A szegénységet sokan szégyenként élik meg. Hogyan küzdöttek meg ezzel a problémával?
– Azt gondolom, senkinek sem kell szégyenkeznie nehéz helyzete miatt. Nincs rosszabb annál, mint ha valaki büszkeségbõl nem fogadja el a felajánlott segítséget.
– A Habitat for Humanity jelmondata – Házat építeni, közösséget építeni, reményt építeni! – találóan fejezi ki és foglalja össze a szervezet törekvéseit.
– Én is így vélem. Olyan embereket keresünk meg szerte a világon, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, és a mi segítségünk nélkül nem tudnának saját otthonhoz jutni. Fontos, hogy õk maguk is részt vesznek az építkezésen. A családoknak legalább ezerkétszáz munkaórát kell teljesíteniük. Vállalniuk kell továbbá azt is, hogy késõbb havi részletekben fizetik az építkezéssel kapcsolatos költségeket. (Az ehhez szükséges összeget a Habitat hosszú lejáratú, kamatmentes jelzálogkölcsön formájában elõlegezi meg számukra.)
Az anyaországi és külföldi önkéntesek segítsége is sokat jelent. Nekik köszönhetõen nem egyszerûen csak házak és otthonok épülnek, hanem valódi, emberek és nemzetek közti kapcsolatok, barátságok is kialakulhatnak.
Õszintén remélem, hogy a Habitat tevékenysége nyomán egyre több rászoruló család jut egyszerû, de megfizethetõ, tisztes otthonhoz, és gyermekeik továbbadják mindazt, amit láttak, hallottak, tapasztaltak az építkezések során, és ha felnõnek, õk is adományozók vagy önkéntesek lesznek majd.
– A Habitat for Humanity népszerûsítésében minden bizonnyal nagy szerepe volt Jimmy Carter egykori amerikai elnöknek is.
– Természetesen. Jimmy Carternek van egy háza Americustól nem messze. Amikor találkoztam vele, megkérdeztem, segítene-e nekünk, és õ igent mondott. Ez 1984-ben történt, és azóta is kapcsolatban állunk egymással.
– Elképzeléseik megvalósításában jelentõs szerep jutott és jut az egyházaknak is.
– A Habitat for Humanity alapító okiratában is szerepel, hogy szervezetünk keresztény alapokra épül, éppen ezért magától értetõdõen mindig is szoros kapcsolatban álltunk az egyházakkal. Elõször mindig a különbözõ felekezetek, majd az egyének, végül a nagyobb cégek és üzletemberek támogatását igyekeztünk elnyerni céljaink megvalósítása érdekében.
Arra törekszünk, hogy – a világon mindenütt – Krisztus tanítását követve mûködjünk együtt a rászorulókkal, hogy jobb élet- és munkakörülményeket biztosító otthonokat teremtsünk a számukra. A Magyarországon is megjelent könyvem címéül választott „kalapács teológiája” arról szól, hogy igyekszünk elõsegíteni az egyházak, emberek és intézmények egymásra találását, akik a közösen végzett munka során közelebb kerülhetnek egymáshoz és Istenhez is.
Gazdag Zsuzsanna
::Nyomtatható változat::
|