Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Annak idején egyszer meglátogattam idős professzoromat, akit félreállítottak, és otthon töltötte nyugdíjas napjait.

– Tessék dolgozni, cikket, tanulmányt írni – javasoltam a fiatalok optimizmusával.

– Minek? – hangzott a fájdalmas, keserű válasz.

Sok megkeseredett, testileg-lelkileg megrokkant ember van. Sokan menekülnek az alkoholhoz, vagy válnak más szenvedélyek rabjaivá. Tudjuk, hogy a drog, a züllés oka legtöbbször a céltalanság.

Isten nem akarja, hogy céltalan életet éljünk. Testünk-lelkünk úgy van megalkotva, hogy szükségünk van célra, küzdelemre, erőfeszítésre, nekifeszülésre. Érettségi vagy szigorlat után nem egyszer éreztem valamiféle ürességet. Pár hétig szinte éjjel-nappal tanultam, sokszor panaszkodtam, hogy még hány száz oldalt kell elolvasni. Amikor pedig megvolt a vizsga, a jó eredmény ellenére is valami üresség, levertség kerített hatalmába.

Felnőtten, sőt öregen is tapasztaljuk: szükségünk van célra, kell valami, ami mozgásba hoz, lelkesít. A diák örül a vakációnak, de egy idő után rátör az unalom. Még inkább így van ez, amikor elérkezik a (várva várt) nyugdíjazás ideje. És jön az első reggel. Nem kell időre felkelni. A napi „program”: sétálgatás, kertészkedés, a sakkozók nézése a téren… „Nincs dolgom, nincs reám szükség” – fogalmazódhat meg az emberben.

Jézus igénkben az oktalan gazdagot hibáztatja. Neki nem az volt a baja, hogy cél nélkül élt, hanem hogy hamis, hibás célja volt: a „szerzés” öröme és a vele járó telhetetlenség töltötte be az életét. És amikor már tele volt a csűr és a kamra, jött a hamis életprogram, és így szólt magában: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (Lk 12,19)

Mielőtt Jézus elmondta volna a bolond gazdagról szóló példázatot, két veszekedő örökös kérte Jézust, hogy tegyen igazságot köztük. Jézus válaszában sem az egyiknek, sem a másiknak nem adott igazat, hanem a céljuk hamisságát leplezte le: mindketten telhetetlenek, a vagyonszerzést tartják életük legfőbb vágyának.

Ma is jellemző ez az életcél. A vagyon önmagában nem rossz, de nem szabad bízni benne! Jézus kemény szavakkal mondja: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Lk 12,20–21)

Felmerül a kérdés: hogyan neveljük gyermekeinket? Meg merjük-e nekik mondani, hogy nem a sok pénz, a luxusautó, a luxuslakás az „élet”… Bizony, amikor az élet célját keressük, az első lépésre kell nagyon vigyáznunk. Nem mindegy, hogy merrefelé indulunk el, mert a pénzisten világában élünk. Ennek a vonzása olyan, hogy ha elindulunk ezen az úton – nincs megállás.

Nagyon is időszerű Pál apostol intése: „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1Tim 6,10), de „valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel” (1Tim 6,6).

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::