Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Hála Istennek, jó összeköttetéseim vannak. Az utóbbi években rendszeresen tájékoztatnak a különféle pályázati lehetőségekről, s mint tudjuk, az információ hatalom. Egy lelkész számára igazán lényeges, hogy megfelelő anyagi fedezetet tudjon biztosítani a kitűzött célok eléréséhez. Hiszen mindig akad tennivaló. Nincs olyan templom, amelyen ne kellene valamilyen munkát elvégeztetni. Vagy a fűtés szorul korszerűsítésre, vagy egy tűzoltósági ellenőrzés során derül ki, hogy a villamos vezetékek elavultak és veszélyesek.

A hozzáértők tudják, hogy egy orgona olyan, mint egy élőlény. Nem egyszerűen tárgy, amely „nem kér enni”. Rendszeres karbantartás nélkül rohamosan romlik az állaga, és végül többe kerül az egyszeri felújítás, mintha folyamatosan óvtuk volna. Ha valami csoda folytán mindennel végeztünk, kiderül, hogy lehet újra festetni, hiszen eltelt jó néhány év. S akkor még nem szóltunk a meglazult tetőcserepekről, a hangosításról, a harangokról… Ám tudjuk, hogy az egyház nem téglákból, hanem élő kövekből épül.

Ott vannak az ifjúsági táborok és rendezvények! Végre valami vidámság, ami a lelkésznek is örömet jelent! De ne feledkezzünk el öregjeinkről sem! Nyugdíjasklub, bibliaóra, látogatás, házi úrvacsora. Ahol intézményes formában is gondoskodhatunk róluk, ott megint csak pályázhatunk. Lehet bővíteni, korszerűsíteni. Az Internet segítségével pedig csodás gyorsasággal szerezhetünk tudomást az újabb lehetőségekről.

Előfordult már, hogy szinte első kézből, még a hivatalos megjelenés előtt értesültem a kiírásokról. Megkaptam az adatokat, felhívták rá a figyelmemet, levelezőlistán jött az információ, hogy itt és itt „letölthető az anyag”. Lelkesedéssel vágtam bele a munkába.

Bár a határidők és a feltételek már eleve eszelősen felpörgetett tempót diktáltak. Ilyenkor eszembe jutott, vajon milyen eséllyel indulhatnak azok, akiknek nincsenek ilyen megbízható forrásaik? Vagy olyanok nincsenek is? Aztán a feltételek. Olvashatatlanul apró betűs tájékoztatók, amelyekben huszonötször, harmincszor is leírják ugyanazt: „határidőn túl beérkezett, hiányosan kitöltött pályázatok elbírálására nincs mód”, „elszámolási kötelezettség”, „önrész”, „harminc napnál nem régebbi”, „nyilatkozatok és mellékletek”, „büntetőjogi felelősségem tudata” stb. Csupán lényegi információk maradnak ki. Például sohasem tudom meg, hogy a „termék-sztatikus vegzálhatósági kiszeraméra elmekórtan besorolás” szerint az I/b 10 vagy inkább a IV/c 29-es kód a leginkább megfelelő a mi esetünkben, valamint hogy egy huszonegy jegyű kódszám beírásához miért tizenhét rubrikát hagytak szabadon. Jobb híján csak a saját anyám neve jut eszembe.

Mikor végül mégis sikerült kitölteni mindent, és beszereztük a szükséges dokumentumokat, befizettük a pályázati díjat, nagyjából az derül ki, hogy ennyi erővel akár el is végezhettük volna a munkát. Csak most vesszük észre, hogy egy csomó feltételt mintha csupán azért vettek volna bele, hogy éppen minket zárjanak ki a pályázók köréből. Ja, és a határidő tegnap volt? Ráadásul a szükséges önerő nem áll rendelkezésünkre? Nyilván azért szerettünk volna pályázni, mert nincs pénzünk. Hiába, na! Akinek van, annak adatik.

Azért egy jó dolog van ebben az egészben: újra meg újra friss, pecsétes dokumentumokkal tudom igazolni, hogy az evangélikus egyház még mindig létezik. Kérdés, hogy vajon az Úr ezekből a papírokból dolgozik-e majd?

Bartha István

::Nyomtatható változat::