A vasárnap igéje

Hozzászólás a cikkhez

Isten az igehirdetésen keresztül is szól hozzánk, számunkra érthető, emberi szavakkal. Ezért a prédikáció nem pusztán emberi beszéd, néhány szép gondolatfüzér, hanem Isten szava, amelyet Szentlelke tud megeleveníteni, személyessé tenni, hogy aki hallja, megérezze: róla van szó, Isten hozzá beszél, őt szólítja meg. Így történhet meg, hogy az igehirdetés – vagy akár csak egyetlen mondata – szíven talál, és rádöbbent: Isten beleszól a dolgaimba!

Egy prédikátort vasárnapról vasárnapra ugyanaz a bérkocsis vitt lakásáról a templomba. A templomhoz érve a lelkész kifizette a szokásos viteldíjat, és ráadásként mindig átadta aznapi igehirdetésének másolatát. Hetek múltán, egyik vasárnap a fuvaros megköszönte a neki járó pénzt, a prédikációt viszont udvariasan visszaadta. A meglepett lelkész kérdésére furcsa indokkal állt elő: „Ha továbbra is olvasom ezeket, meg kell változnom – azt pedig nem akarom.”

A fuvaros félt a változástól. Félt, hogy Isten beleszól a dolgaiba. Félt, hogy vasárnaponként – ahelyett, hogy pénzt keresne – ezután istentiszteletre jár majd. Félt, hogy elveszíti vélt szabadságát, és Isten még további elvárásokat is támaszt felé. Félt, hogy ezután nemcsak meglátja, hanem valóban bűnnek látja hibáit. Félt, hogy a bűntudat gyökeresen felforgatja „jól berendezett” életét. Félt, hogy ezután már nem gondolhat szüntelenül csak önmagára, hanem törődnie kell másokkal is. Félt, hogy elveszíti egyéniségét, és nem csupán magáért kell élnie, hanem egy közösségért is.

Bizony félünk a megtéréstől! Nem merjük teljesen átadni magunkat Istennek. Pedig Isten szava nemcsak parancs: „Térjetek meg hozzám!”, hanem ígéret is: „Én is hozzátok térek!” Mert Isten közel akar lenni hozzánk! Drága örömhír ez, ami számunkra az életet jelenti. Mert az nem élet, amikor mindig a magunk hasznát keressük, és azt tesszük, amit akarunk. Az sem élet, amikor csak úgy érezzük magunkat szabadnak, ha Istentől és az emberektől a lehető legmesszebbre eltávolodtunk. Az ilyen élet nem élet, mert hiányzik belőle a legfontosabb: Isten közelsége. Az Isten nélküli életet csak vegetálásnak lehet nevezni. Élet csak ott van, és ezután is csak ott lesz, ahol Isten közelsége kézzelfogható, mert naponkénti az igehallgatás, naponkénti a megtérés és a bűnvallás, naponkénti az önzetlen szolgálat, a segítés, a másokkal való törődés.

Isten közelségében az élet nem mulandó, hanem örökkévaló boldogság, amely a síron túl is tart. Jézus Krisztus azért halt meg a golgotai kereszten, és azért támadt fel húsvét hajnalán, hogy Isten közelségének öröme számunkra már most valóság legyen. Ha a Jézus Krisztusról szóló igehirdetést szívünkbe fogadjuk, vele már most olyan életet nyerünk, amit nem veszíthetünk el, és amely mindennél drágább, hiszen Krisztusban Isten közelsége örök örömöt jelent.

Testvérem! Isten azért szól hozzád személyesen ezen a vasárnapon is, mert bele akar avatkozni életedbe. Azért szól hozzád, hogy szíven találjon, hogy rádöbbentsen, hogy végre megértsd: Isten nélkül csak vegetálás az életed. Akkor lesz valóban életed, ha alapjaiban változik meg gondolkodásod, életfelfogásod és egész életviteled. Fogadd hát szívedbe az igét, és az ige eléri célját: gyökeresen megváltoztat, hogy Jézussal élhess boldogságban és örökké. Fogadd szívedbe ezt a mai igehirdetést, és ne add vissza, mint az egykori fuvaros! Ne félj a változástól, hanem akard azt, és te magad kérd az Urat: Uram, szólj bele életembe, és én megfogadom szavad! Uram, térj hozzám, és én hozzád térek! Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk! Hálát adunk, hogy sokszor és sokféleképpen megszólítasz minket. Köszönjük, hogy alkalmat teremtesz az igeolvasásra és igehallgatásra. Áldunk, hogy beleszólsz életünkbe, és megváltoztatod azt. Köszönjük, hogy ígéreted bizonyosság: ha igéd útmutatása szerint élünk, akkor valóban életet nyerünk. Örök életet Krisztusban – már most. Ámen.

Tamásy Tamás

::Nyomtatható változat::