A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ünnepi ülés a templomban

Ki tudja, mi a pontos neve az erdélyi magyar evangélikusokat tömörítő egyháznak? Nos, szerkesztőségünk a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatalától kapott meghívást a Romániai Ágostai Hitvallású Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület zsinata által elfogadott Kánon kihirdetésére, amely kimondja, hogy az egyházkerületet hivatalos elnevezése: Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház. A RELE új szervezeti szabályzatának mindazonáltal nem ez az egyetlen egyháztörténeti jelentőségű eleme...

Közel négy esztendőn át végzett törvényalkotó munkát zárt le június 18-án a kolozsvári evangélikus egyházközség templomában tartott ünnepi ülés. Az istentisztelettel egybekötött közgyűlésre – a 30 főt számláló zsinat tagjai mellett – hivatalosak voltak az egyházkerület gyülekezeteinek vezetői is (lelkészek, felügyelők), így összesen mintegy kétszázan töltötték meg Isten hűs hajlékát e szerda délutánon.

Az esemény jelentőségét tükrözte, hogy azon – a romániai magyar történelmi egyházak képviseletében – részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Pap Géza erdélyi református és Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Christoph Klein nagyszebeni szász evangélikus püspök. (Németországi vendégei is voltak az ünnepi közgyűlésnek – dr. Rainer Stahl, a Martin Luther Bund főtitkára, illetőleg Mecklenburg tartomány evangélikus egyházának delegációja.) A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, D. Szebik Imre az istentisztelet oltári szolgálatában is közreműködött.

Erdélyben az evangélikus egyház a legkisebb történelmi keresztény felekezet. Három egyházmegyében 44 parókus lelkész 32-35 ezer hívet pásztorol az anyagyülekezetekben, illetve a 116 nyilvántartott szórványtelepülésen.

A Kolozsvár székhelyű Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházhoz azonban nem csupán erdélyi és nem csupán magyar evangélikusok tartoznak. A Trianon után létrejött és struktúrájában többször módosult egyházkerülethez 1952-ben csatlakoztak a ma már önálló egyházmegyét alkotó bánáti szlovák evangélikus gyülekezetek, a Brassói Egyházmegyének pedig van egy román gyülekezete is Bukarestben. (Ez egyébként az egyetlen román evangélikus gyülekezet a világon.)

Még a mostani névválasztásban is szerepet játszott egyháztörténeti adalék, hogy a lutheri reformáció hatására sorra alakult magyar evangélikus gyülekezetek évszázadokon át a romániai szász evangélikus egyház kötelékébe tartoztak. Az önálló magyar esperességet létrehozó Brassó környéki, illetőleg a barcasági gyülekezetek csak 1886-ban csatlakoztak a Tiszai Evangélikus Egyházkerülethez. A jelenlegi egyházkerület jogelődjének megalakításáról 1921 nyarán határozott az ekkor már kétszeres kisebbségi léttel szembesülni kényszerült kolozsvári zsinat. A kommunista diktatúra évtizedeiben személyében is meghurcolt Mózes Áron püspök mégsem véletlenül választotta ünnepi igehirdetésének alapjául a 46. zsoltár sorait: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, biztos segítség a nyomorúság idején.”

„Törvényeink nem önmagukban jók vagy roszszak, hanem attól, hogy akik azzal kormányoznak és fegyelmeznek, milyen emberek. Adja Isten, hogy az új Kánon valamennyiünk kezében evangélikus hívő népünk javát, megmaradását, jövőjét szolgálja” – ezekkel a szavakkal már az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen zárta a zsinat munkáját összegző beszámolóját dr. Kovács László-Attila (fent) teológiai tanár. Ő volt az, aki – több erőtlen kísérlet után – „vette a bátorságot”, hogy 1996-ban benyújtsa a püspöki hivatalba az új szervezetiszabályzat-tervezetet. Az eleddig hatályban volt Kánon ugyanis még valamikor az 50-es évek elején született, magán viselve a kommunista hatalom megszorító törekvéseinek „nehezékét”. A törvényalkotó munka folya- matát ismertető beszámolóból kitűnt, hogy az új alapszabályban sem sikerült minden területen korszerűsíteni az egyházkormányzás struktúráját, az azonban alighanem példaértékű, hogy erdélyi testvéregyházunk alaptörvénye konkrétan rögzíti minden egyházi tisztségviselő feladatkörét – az egyházközségi presbitertől kezdve a legmagasabb egyházkerületi tisztségviselőig.

„Egész zsinati munkánk alapvető egyházi, teológiai hátterét egy kettőség, egy látszólagos ellentét feloldásának törekvése határozza meg” – mutatott rá tájékoztató előadásában Adorjáni Dezső-Zoltán (jobbra) püs-pökhelyettes, a zsinat főjegyzője, aki szerint semmi esetre sem szerencsés (és nem is szükségszerű) a népegyház és a hitvalló egyház fogalmának szembeállítása.

Az egyházkerület püspökének tiszte volt az új szervezeti szabályzat kihirdetése, melynek elfogadásával – egyebek mellett – törvényerőre emelkedett az is, hogy a püspököt mostantól tizenkét éves mandátummal választják, és legfeljebb 71 éves koráig maradhat hivatalában. Többekben némi csalódást keltett, hogy a 72. életévében járó Mózes Árpád magára nézve még nem tekinti kötelezőnek a törvény e paragrafusát. Az egyházi vezető lapunknak is megerősítette, hogy – mivel őt a korábbi zsinat még „élethossziglan választotta” – ragaszkodik hozzá, hogy nyugdíjba vonulásának időpontját ő határozza meg… Jóllehet a zsinati ülés kapcsán a helyi sajtó előszeretettel foglalkozott ezzel a kérdéssel, az ünnepi közgyűlés mindvégig mentes maradt a személyeskedésektől.

A közel háromórás templomi együttlét a kül- és belföldi vendégek, illetőleg a testvéregyházak képviselőinek üdvözlőbeszédeivel zárult. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke köszöntőjében az élő és a halott egyház ismérveiről csokorba szedett gondolatokat is megosztotta a gyülekezettel. A D. Szebik Imre által idézett „aranymondások” az esti fogadáson is „terítéken maradtak”. Mint azt az egyik erdélyi lelkipásztor megjegyezte: „Igazán sajnálatos, hogy az élő egyház ismérvei nem kaptak helyet – ebben a formában – az erdélyi magyar evangélikusok Kánonjában.”

TPK

::Nyomtatható változat::