Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 27
- A nagy parancsolat
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
A nagy parancsolat
Az autóbuszon figyelmes lettem egy embertársamra. Nem magyar nemzetiségű volt, de nem ez a lényeg. Szép vajszínű pólót viselt, rajta a következő felirattal: "Agressor". Mikor leszállt a buszról, akkor vettem észre, hogy a póló hátán is ugyanez olvasható.
Nem tudom, az illető tudatában van-e annak, hogy mit „reklámoz”. Ha igen, akkor mire gondoljunk? Ő az agresszor, a terrorista, vagy az agressziót képviseli nyíltan? Szelíd arcú férfi volt, 5-6 éves forma kisfiút vezetett kézen fogva.
Vajon a kisfiú megkérdezte-e már: Apu, mi van a pólódra írva? Mit jelent ez? S vajon mit válaszolt az apa? Hiszen a pólókat különféle feliratok, rajzok „díszítik”, viselőjük gyakran tudatosan hirdet valamit öltözékével – igaz, sokan nem törődnek vele, mi van rajta, csak viselik, mert divatos.
Az egész világot elárasztotta a gyilkos indulat, az elemi erővel feltörő fékezhetetlen gyűlölet, az emberi életnek nincs semmi értéke. A családon belüli erőszaktól kezdve a nemzetek közti kibékíthetetlen ellentétig széles a skála. Az „Agressor” feliratot viselő férfi más öltözékben egy kedves, szelíd, jó apának tűnhet. Soha nem tudjuk meg, hogy pólóját tudatosan viselte, vagy semmit sem sejt az írás jelentéséről.
Az ember életét Istentől kapta, nem is veheti el más, csak Ő. Radnóti Miklós, nagy magyar költőnk így ír erről a kérdésről a II. világháború idején: „az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra....”
A háborúban a katona sokszor valóban parancsra öl, de békében a futballpályán, az utcán, a lakásban – vagy bárhol – miért teszi?
Jézust is megölték ártatlanul, ki volt szolgáltatva emberek kényének-kedvének. De Isten ezt tudatosan engedte így – miértünk, a mi megváltásunkért.
Ha elolvassuk Máté evangéliumában a 22. fejezet 37–40. verseit, „a nagy parancsolat”-ot, felismerhetjük, hogyan lehetünk úrrá pusztító ösztöneinken. Jézus ekképpen válaszolt a farizeusoknak, akik úgymond törvénytisztelő emberek voltak: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Csak ezeket a parancsokat szabadna teljesítenie minden embernek. Vajon hányan ismerik „a nagy parancsolat”-ot? Ha más előírásoknak akarunk engedelmeskedni, akkor mi vár ránk és az utánunk következő nemzedékekre?
Csaba Piroska
::Nyomtatható változat::
|